Zsebre megy - elszámoltatás helyett ( - magamutogatás, fényűzés, luxizás magyar mód)

Magyar Péter láthatóan bevonja a  politikába gyermekeit. (Legalábbis azokat, akik erre még rávehetők.)   Persze  Magyar ezt a maga hazug mivoltával/ban igyekszik tagadni.  

Azonban az rendre látszik, és előjön, hogy a háttérben ott vannak, vele utaznak és még a Pápa előtti tisztelgésé során is a teremben a fényképezőgépek hátterében ott ámulnak. 

 

A gyereknek tetszik ez a halandóknak amúgy szinte bejárhatatlan út, a látvány, a privilégium, a pompa, és a védett díszkíséret a legjobb munkaebéd, a drága szállás, és maga az utazás. Ja, hogy mindez a tanévben, az iskolaidőben történik, csak azt látszik igazolni, hogy miniszterelnök fia magántanuló lehet. 

Azt azonban nem tudni, hogy mindez miként hat a kölykökre, tekintve apja piarista tanulmányainak hatástalanságát.

De hagyjuk is ezt.  A történet lényege a közös utazás, a szolgálati- diplomáciai útba bevont gyerekek jelenléte.  A közös repülőút a delegációval, a vele járó kiszolgálás, szállásolás, étkezés, szolgálati autó, védelem, és a politikai közösségi élet.  Az ami körülveszi,  átöleli Magyar Péter miniszterelnök politikai munkáját, protokollját. Na ebbe vonja be a gyereket.

Ők ezt élik át, ezt látják és azt hihetik, hogy ez maga az élet, amire felkészülniük, tanulniuk, és a saját kútforrásából, erejükből, alkalmasságukból, tudásukból fakadóan eljuthatnak.

Hát – ahogy Hadházy doktor fogalmazta, - lónak a faszát. 

 

Magyar Péter nem csak Rómába, a Vatikánba és a Pápához vitteel a gyereket. Nem csak az olaszoknál „vespázott” velük, hanem más államfői részvételt követő eseményeknél is vele voltak, akár a török riviérán, ahol éppen jetski tudását, egyben élményét mutatta be az ember, aki amúgy a luxizást mindig is bírálta.  Persze ez egy hazug ember mivolta.  Mert amíg mások jachtozását elítéli, addig a maga hasonló luxust ad hajókázását csak kikapcsolódásnak minősíti. 

És nem csak ez számít, hanem a mögöttes történések sora.  Akár a gyerekek utaztatása.  Emlékezetes, hogy Magyar Péter miként kezdte ki Áder Jánost amerikai útja kapcsán, hogy vele ment a családból a gyerek is.  Csakhogy Áder bemutatta a számlát, (számlát és OTP-s átutalási bizonylatot is,)  hogy a társak útját mind maguk fizették. 

Magyar viszont, nem igazol, nem bizonyít semmit. Inkább csak hazudik. Ő legfeljebb csak nekünk nyújtja be a számlát. Mindez persze nem azonos Áder számlájával, mert míg azt ő maga, a mostani miniszterelnökét pedig mi magunk fizethetjük.

Gondolom Magyar kiutaztatott gyerekeinek útját nem a zsebpénzükből fizették. Olyanra gondolni sem merek, hogy az apjukkal együtt a kormánydelegációval közpénzen utaztak.   

 Mert ha igen, akkor valóban a mi zsebünk bánja.  

* 

Kitől mi várható (- Ungváry)

Honnan keveredik elő egy politikus? Orbán Viktor a Nagy Imre temetésen elmondott beszédével vált országszerte ismertté, aztán nyolc évnyi ellenzéki politizálással folytatta, mígnem 1998-ban egy koalíciós kormány élére állhatott. Addigra már – és azóta is – gondolkodásáról, tetteiről, mozgatórugóiról szinte mindent lehetett tudni; kiszámítható, mit miért tesz, merre tart, mi várható tőle.

 

Annak idején Horn Gyula például kettős háttérből érkezett. Pufajkás múltja miatt bizonyos körökben vállalhatatlan volt, ám egyesekben a kádári nosztalgiát testesítette meg. A rendszerváltáskor ügyesen sajátította ki a német újraegyesítésben játszott magyar főszerepet, és az 1990 utáni óhatatlan gazdasági visszaesés idején a legerősebb ellenzéki párt vezetőjeként várható volt, hogy egy visszarendeződéskor ő lesz a miniszterelnök.

Medgyessy sem tagadta meg gyökereit, pontosan az a pártállamban karriert csináló, a technokrata értelmiségi imázsát felépítő, valójában D-209-es ügynök volt ő, aminek mindig is látszott.

Magyar Péter – akiről, ellentétben a fent nevezettekkel, bő két évvel ezelőttig gyakorlatilag senki sem hallott (még focistafeleségként is csak a belső kör tartotta számon) – a NER masszív haszonélvezőjeként éppenséggel saját mostani politikájának legjellegzetesebb célpontja lehetne. Személyiségéről – legalábbis ép erkölcsi érzékű és jóízlésű ember számára – eddig csupa negatív vonás derült ki. Ennek ellenére olyan hívő közönsége támadt, amely tévedhetetlenségét hirdeti. Hozzá foghatóan imádott politikus – legalábbis a virtuális térben – talán még nem akadt a modern korban. Itt azért, figyelmesebb szemlélő talán érzékelhet némi feszültséget a nagy (tulajdonképpen az eddigi ismeretekre építve alaptalan) elvárások és az ezeket beteljesíteni hivatott alany várható teljesítménye között. Mindenesetre kevesen indítottak ilyen magasról, és ennyire megalapozatlanul, mint ő.

Érdekes a magyar társadalom viszonya a vezetőihez. Ferenc József és Kádár János is a leggyűlöltebb emberként került hatalomra. Egy-egy forradalom és szabadságharc leverőiként, bosszút álló gyilkosokként. Össznépi megvetés övezte őket. Hosszú regnálásuk végén mégis népszerűek lettek. Korszakok névadóivá, talán a megszokás vagy az apa-kép iránti igény miatt szeretett bölcs vezérekké váltak. De a bűnből nem születhet megváltás. A monarchia szétesett, Magyarországot feldarabolták, Ferenc József uralmának vége véres és tragikus lett. Kádár gazdasági összeomlásba, erkölcsi nihilbe vitte a nemzetet, az összeomlás nem lett ugyan véres, de talán emiatt is igen maszatos.

Ellentétes utat járt be Orbán Viktor, aki dicsőségben és népszerűen jött (annak ellenére, hogy a globalista-baloldali sajtó kezdettől fogva gyalázta), kormányzása nemzetpolitikai és gazdasági sikertörténet volt, a nemzetközi válságok dacára (igen, az volt, soha nem látott családtámogatásokkal, felsorolhatatlan építkezésekkel, a közvagyon gyarapodásával, és hosszú évekig, több ízben még választói elégedettséggel is párosulva), mégis sikerült hosszas, célzott, az új világhoz remekül alkalmazkodó módszerekkel sokakkal meggyűlöltetni. A hosszú uralom nem megszokást, elfogadást eredményezett, hanem dühöt. Vajon miért?

Természetesen voltak hibák, ahogy semelyik államférfi és rendszer nem mentes ezektől. Mátyás király a felesége nyolcéves unokaöccsét tette meg esztergomi érsekké, leszámolt az ellene fellázadó egykori nevelőjével, nagybátyját nem váltotta ki a török fogságból, és a déli végek védelme helyett inkább nyugati hadjáratokra fordította katonai erejét; a trónöröklést sem sikerült megnyugtatóan rendeznie, mégis legsikeresebb, legszeretettebb királyaink között tartjuk számon; hivatkozási alapunk, népmeséink hőse, utcák-terek viselik nevét, szobrai díszítik városainkat.

Amikor Horn, Medgyessy vagy Gyurcsány megnyerte a választásokat, az akkori győztesek eufóriában várták a kánaánt. Voltunk, akik pontosan tudtuk, hogy nem jön el, sőt. Lehetett volna, hogy mi tévedünk, és a fentiek sikeresen kormányoznak. De nem így lett. A történelmet nem lehet megerőszakolni. Hazugságokkal, színjátékkal, megtévesztéssel lehet rövid távú sikereket elérni. Hosszú távút nem.

Magyarországon, ha elmúlt tizennyolc éves, bárki szavazhat. Hál’ Istennek ez a vakbélműtétek elvégzésére, villanyvezetékek kijavítására, atomerőművek ellenőrzésére nem vonatkozik. Pedig lehet, hogy bárkinek sikerülne, ha megnéz néhány influenszer videót. Vagy mégsem?

* 

Magyar tökfejei - Csézy és Schummer a két záptojás (- lebukott a csaló, mennie kell)

Csézy (Böbi) Erzsébet nem először tesz bizonyosságot értelmi képességeiről.

Az ország házában az üléseken napjában néz üres tekintettel, arcára terhelt fagyottan erőltetett mosollyal a körülötte zajló események során Magyar Péter mögött (Schummer Orsolya mellett ülve) a Parlamentben.

 

Számos esetben látszik rajta az értelem alapfokú hiánya, a képesség, a felfogás, ami az értetlen ember kényszeres kifejezése. Ezt látszik leplezni a színpadiasan kényszeres mosoly, ami olyan, mint az ősszel vájtan kirakott sütőtök.   Csézyből csupán a halloween lámpás fénye hiányzik.  

Ez a fénytelen sötétség, az agyatlan bénultság köszönt vissza az országgyűlésben amikor szavazásra került sor. Csézy a maga fagyott vigyorával az arcán értetlenül ült a helyén szinte mozdulatlanul úgy, mint aki azt sem tudja hol van és miről van szó. 

Szomszédos párttársa ismerhette és tudhatta milyen, akár a képességeit, - felfogását, reakcióját – illetően, ezért nyomban megnyomta a gombot és helyette szavazott. 

Na ez, ami botrányos.  Az új kormányban az ország sorsát az ilyen emberek, vagyis ezek határozzák meg egy narcisztikus, egy őrülten bosszúálló, ugyanakkor gyáva és jellemtelen Néró oltárán.  

* 

Van akihez kéretlenül mennek a rendőrök és vannak, akihez hívásra sem - hogy is van ez

 Manapság bárkinél megjelenhet a rendőr bármilyen kéretlen időpontban. 

Ismerős ez azok számára akik megélték Kádár korát. Most azonban új kormány van a választók akaratából és ismét olyant élhetünk át, amit csak Magyar Péter elvtársi nagyapja (a gyilkos Kádár haszonélvező párttag bírája) tudott elmesélni neki gyerek korában. Most mintha ez térne vissza.  

Az, amikor a rendőr nem segítség, hanem a retorzió a megtorlás állami eszköze.  

 

ÍGY KELL RENDŐRT HÍVNI!  -  Klára Cecília Czubor írása 

Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a garázsban. Kinézek és látom ám, hogy négy markos legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra ezerrel.

Kapom a telefont, hívom a rendőrséget, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek, és már le is tette. Nekem meg a fejembe szaladt az adrenalin azonnal, úgy hogy ismét felhívtam a szervet.

Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam a puskámat, és lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később is. No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő. El is kapták a betörőket ízibe.

Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni megjegyezte:

– Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.

Mire én:

– Maguk meg valami olyasmit mondtak, hogy nem tudnak küldeni senkit.

* 

*