Amerikával és az Eu-val a NATO beavatkozóként csatlakozik az ukránokhoz és támadja az oroszokat - világégés

  Az Európai Parlament felkérte a tagállamokat, járuljanak hozzá, hogy Ukrajna támadhasson
orosz területeket!

Gyakorlatilag ezzel beléptetik az Eu-t és tagállamait az oroszokkal szembeni háborúba. Ez már nem az ukránok megsegítéséről és területvédő háborújáról szól, hanem nyíltan az orosz fél megtámadásáról. 

Ez világégéshez vezethet

 Nukleáris világháborúhoz vezethet az Európai Parlament állásfoglalása - reagált az orosz házelnök. Az EP ugyanis elfogadta, hogy nyugati fegyverekkel mérhessenek csapásokat orosz területeken és egyúttal ennek elfogadására biztatják az uniós tagállamokat is.

Arról, hogy az Eu, a NATO és Amerika sem volt képes, vagy akarta az Ukrajnában élő más ajkú nemzeti kisebbség jogait rendezni. A Donyeck medence 2014-ben kikiáltott függetlensége tárgyában sem jártak el megfelelően annak érdekében, hogy az oroszok ne kerüljenek konfliktusba az ott fellépő és a függetlenedést letörni szándékozó ukránokkal.

2014 szeptemberében Ukrajna, Oroszország és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) képviselői a fehéroroszországi Minszkben ültek le tárgyalni. A megállapodás kidolgozását az úgynevezett normandiai formátumban Ukrajna és Oroszország mellett résztvevő Franciaország és Németország vezetőinek közvetítésével dolgozták ki. A megállapodást státuszuk elismerése nélkül aláírták a szeparatista Donyecki Népköztársaság és Luhanszki Népköztársaság vezetői. Ez a megállapodás az azonnali tűzszünet végrehajtását tűzte ki célul, továbbá tartalmazta többek között a hadifoglyok szabadon bocsátását és a Donbász egyes területeinek önkormányzatiság biztosítását. A megállapodás ellenére nem értek véget a harcok.

 A függetlenségükért harcolók Oroszországtól kértek segítséget a velük szemben fellépő ukránok okán. Oroszország nem is avatkozott be, bár szerette volna a konfliktust letudni. Végül a felkéréshez és az ott élő oroszok okán több módon is támogatták a függetlenségi harcukat vívókat, például pénzügyileg, hadászatilag, koronavírus-vakcinákkal, valamint több mint 800 ezer orosz útlevél kiadásával az állampolgárok számára. Mindazonáltal: azt mindig is tagadták, hogy arra készülnének, hogy megszállják Ukrajnát.

A Guardian cikke szerint a 2014 óta tartó időszakban ukrán becslések szerint több mint 15 ezer ember halt meg harcokban az érintett területeken.

Addig folytak a harcok, míg Oroszország kénytelen volt lépni és kijelentette azt, hogy a Donyec-medencét nem tekinti Ukrajna részének, ez pedig megnyitotta az utat ahhoz, hogy Moszkvában arról döntsenek, hogy bevonulnak ezekre a területekre, arra hivatkozva, hogy szövetségeseiket védik az ukrán megszállóktól.

Ebben az esetben a függetlenségért küzdők a bevonuló seregektől kérnének segítséget a még ukrán ellenőrzés alatt álló területek megszerzésére – ez pedig a gyakorlatban is azt jelentené, hogy nyílt katonai konfrontációba keveredik Oroszország és Ukrajna.

 Gyakorlatilag ezzel kezdődött az oroszok különleges hadművelete, mely ma már világháborús következményekkel fenyeget. Ennek legutóbbi jele az Eu Parlamentjének fellépése.

A második egyezményt Minszkben 2015. február 12-én írták alá. Tartalma az előzőhöz hasonló, de valamivel részletesebb. A megállapodás aláírását követően csitultak, de nem teljesen értek véget a harcok. Más intézkedésekkel kapcsolatban is viták maradtak. Például az ukrán parlament elfogadott törvényeket a Donbász speciális státuszáról és bizonyos fokú önkormányzatiságáról, és a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságban többéves késéssel 2018-ban önkormányzati választásokat tartottak, a szakadár népköztársaságok és Oroszország képviselői elégtelennek minősítették az önkormányzatiságot. Abban sem volt egyetértés, hogy kik az érintett felek: Ukrajna nem a „szakadárokat”, hanem az őket támogató Oroszországot tekintette tárgyalópartnernek, ugyanakkor Oroszország igyekezett tagadni az érintettségét (ahogy az és csak közvetítőnek beállítani magát. Ezzel együtt, többnyire egyetértés volt abban, hogy a konfliktus jövőbeni megoldásának alapja csak az egyezmény lehet.

Az Oroszország és Ukrajna között 2022 elején fokozódó feszültségek közepette Oroszország 2022. február 21-én hivatalosan is elismerte a Luhanszki és Donyecki Népköztársaságot. Vlagyimir Putyin orosz elnök másnap kijelentette, hogy a minszki megállapodások „már nem léteznek”, és Ukrajnát okolta azok összeomlásáért. Oroszország ezután 2022. február 24-én megtámadta Ukrajnát.

Az Európai Parlament most azt kérte az uniós tagállamoktól: tegyék lehetővé, hogy Ukrajna a nyugati országoktól kapott fegyverrendszereket használhassa legitim katonai célpontok támadására Oroszországban. 

Megismételték azon álláspontjukat, hogy valamennyi uniós országnak és NATO-szövetségesnek közösen és egyénileg is vállalnia kell, hogy évente legalább a GDP-jük 0,25 százalékát kitevő katonai támogatást nyújtanak Ukrajnának.

Ezzel gyakorlatilag Európa és a NATO az ukránok által, az ottani élőerővel (lakosság felhasználásával) támadja Oroszországot úgy, hogy ebbe a cselekménybe kötelezi a tagállamait is. Vagyis hazánk sem úszhatja meg a háborút, mert ránk sózzák annak a kötelezvényét. Ez esetben országunk is célpontként jöhet számításba. Nem beszélve arról, hogy déli szomszédunk Románia jelentős amerikai csapásmérő erőknek ad otthont, ahol nem csak légi bázisok, hanem más csapaterők is telepítésre kerültek.

Ugyancsak ez értendő Lengyelországra, ami azzal jár, hogy egy orosz válaszcsapás, netán nukleáris támadás esetén Magyarországot is érheti az atomhatás.

Mindez a NATO alapelveivel, mely szerint az Észak-atlanti Szerződés Szervezete - fegyveres védelmi szövetség ; Székhely, Brüsszel, Belgium – nyíltan Oroszországgal szemben kezd harci tevékenységet az ukrán területen az ottani népesség aktivitásával és kihasználásával.

 Teszi mindezt Amerika geopolitikai és gazdasági érdekei mentén a fegyverkezésből származó profitorientáltság érdekében.

Amerika eddig is finanszírozta Ukrajna háborúját és egyre több fegyverszállítmányt küldött, hol hitelezve, hol pedig segély formájában. Így egyre másabb fegyverekkel látta el Zelenszkij seregét.

Közben Zelenszkij mandátuma lejárt. Választásokat nem írt ki, így a legitimitása megszűnt, és egyfajta háborús diktátorként van jelen helyi közéletben és a politikában. Amerikával az élen a NATO és nyugat-európai szövetségese ezt támogatják, miközben az ukránon azovi hadteste egy közismerten nácibarát alakulat, ami állami támogatásban, elismerésben részesül Ukrajnában.

A liberális szemléletben szenvedő térség Amerika és szövetségesei mindezt elnézik, sőt - mondhatni - támogatják. Ukrajna elkövetett bűneiért nincs is felelősségre vonás, de még csak lábjegyzett sem. (Más országokat Amerika – szövetségeseivel - hasonló legitimitási gondok okán, vagy éppenséggel diktátornak kiáltással szabotáltak, netán lerohantak.)  

Mint ismeretes, az Azov Zászlóalj az Ukrán Tengerparti Nemzeti Gárda jobboldali, szélsőséges és neonáci egysége, habár 2014-ben az ezred szóvivője azt mondta, hogy az egységnek „csak” körülbelül 10–20%-a neonáci. Mindenesetre hajtókájukon a második SS-páncéloshadosztály szimbólumát viselik, amelyet ők úgy magyaráznak, hogy a szimbólum a „nemzeti eszmét” jelenti.

 

 Az Azov zászlóalj ukrán szélsőjobboldali önkéntesekből jött létre 2014-ben, de a tagjai tagadják, hogy neonácik lennének. Az ukrán vezetés pedig azt mondja, hogy azóta az alakulatot már integrálták a nemzeti Gárdába. A háború kezdete óta ők védték Mariupolt, az Azovstal acélgyár bunkereiben tartották magukat az orosz megszállókkal szemben. Egy 2016-os ENSZ-jelentés azzal vádolta az Azovot, hogy a kelet-ukrajnai civilek elleni fosztogatásokkal hozzájárultak a lakosság elűzéséhez. 

A külügyminisztérium szóvivője most a BBC-nek azt mondta, az átvilágítási folyamat során „nem találtak bizonyítékot arra, hogy a brigád súlyosan megsértette volna az emberi jogokat”. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője pedig azt mondta, hogy az USA „még a neonácikkal is hajlandó flörtölni” Oroszország elnyomása érdekében. 

Az Egyesült Államok feloldotta az ukrán Azov zászlóaljnak nyújtott fegyverszállításokra és kiképzésre vonatkozó tilalmát, amit korábban az egység szélsőjobboldali kötődései miatt hoztak meg.  

Ezek után: Biden engedélyezte, hogy Ukrajna amerikai fegyverekkel támadja Oroszország bizonyos részeit.

 Amerika nyomán Európa közösségét arra ösztökélik, - ahogy volt ez az iraki háborúban is, - hogy beszálljon ebbe a krízisbe. És lássunk értelmetlen (érthetetlen) csodát, Európa politikai vezetése, az Eu Amerikának elkötelezett vezetői nyomán belép ebbe a proxy csatába.

Európa a kontinensen túli NATO tagtársaival szemben úgy sodródik háborúba, hogy azok távoli területei sértetlenek maradnak, míg az Eurázsia nyugati államai kerülnek és válnak (célponttá) célzott területté. Ezzel az Európára lőcsölt (proxy)háborúval Amerika, és óceánon túli társai, valamint területei mondhatni kimaradnak a harci cselekményekből, míg Európa földrajzi területe és lakossága maga is áldozatává esik ennek a kilátástalan háborúnak.

 A helyzet komolyságát jelzi, hogy Vlagyimir Putyin elnök elrendelte az orosz hadsereg létszámának 1,5 millióra történő növelését, hogy a világ második legnagyobb katonai erejévé váljon Kína után.

Az orosz elnök az ukrajnai offenzíva kezdete óta már harmadszor rendelte el az állomány bővítését. Moszkva tervei szerint nem lesz szükség mozgósításra, de a szakértők már egyáltalán nem olyan biztosak ebben.

Putyin legutóbb tavaly decemberben növelte meg a hadsereg létszámát, akkor nagyjából 2,2 millió főre, amiből 1,33 milliót tett ki az aktív állomány.

Erre most 2 millió 389 ezer 130 főre növeli a hadserege létszámát Oroszország egy friss rendelet értelmében, melyet Vlagyimir Putyin elnök már alá is írt. Így a bevethető, aktív állomány létszáma nagyjából 1,5 millió főre fog emelkedni 2024 decemberétől, a hivatalos indoklás szerint azért, mert fenyegetések érik az Ukrajnában folytatott „különleges katonai műveletet" (vagyis háborút), és a NATO is egyre agresszívabban terjeszkedik. Az oroszok az őket érő fenyegetésekre utalással Ukrajna Kurszk megyei offenzívájára utalhat az orosz kommunikáció.

Azt azonban Amerika és csatlósként viselkedő Eu és a NATO sem gondolhatja komolyan, hogy az orosz minden részlehajlás nélkül nyugton benyeli és a feltüzelt Ukrajnán át elnézi, vagy elviseli netán következmények nélkül hagyja érdekeinek sérelmét.

*