Ócsán nem tudják kihasználni az autópályák előnyeit - a lakosságnak csupán a járulékos terhelés jut ( - vezérlő)

Ócsa földrajzi elhelyezkedése, és tájolása, a fővárostól és az ország közepétől való távolsága, valamint az Alföld kapujaként való számontartása ellenére nem képes kihasználni azt a frekventáltságot, amit az őshonos telepesek helyválasztása biztosít a jelen városvezetésnek.

Ócsa városát vezető Bukodi-Horváth alkotta páros vagy tíz éve karolt egymásba, amikor még a Bukodi feltörekvő alpolgármesterként állította maga mellé. Vele és az örökös tagnak számító képviselők: Kardos, Buza, valamint az utóbb érkező Hantos, Kánai, Puskás, Murár, valamint a látszatra független Gallai segedelmével az egész testület egy szelet fúj. A polgármesteri előterjesztések nagyrészt egyhangú szavazással kerülnek megvalósításra, de ha némi tartózkodás elő is fordul, akkor is a többség Bukodi kezes-szolgálatára van.

Szóval a polgármesteri hatalom működik és funkciónál Ócsán. Tehát nem hivatkozhat az egyszerű chipsárus, az amatőr  focista arra, hogy valaha is gátolták álmai megvalósításában, vagy Ócsa félvirágoztatásában. 

Ami az álmait illeti, az többnyire megvalósult. Az édes otthon felújításra került, a bankszámla rendben van, számlafizetési gondjai nincsenek, a régi autót felváltotta az új közpénzes jármű. Mi gondja lehet még Ócsa fideszes polgármesterének? (Az önkormányzati adósság állomány? - kit érdekel! Ezt a városvezetést a legkevésbé.)

 

A város felvirágoztatása szerinte megvalósult. Bukodi a Bajcsyn a Spar és a Városháza közötti részen mutogatja a közpénzen vett egynyári virágokat. Számára amúgy is csak ennyi volt Ócsa.  Itt, ezen a szakaszon van minden. Járda, díszburkolat, virágok, hivatal, és reprezentáció.  A település összessége soha nem volt fontos a számára.  Sem kerékpárút, sem normális ivóvíz, de még csap vízelvezetésre sem sokat fordított. Számára mindez lényegtelen apróság. A választói abból szűk érdekszférából áll ki, akiket amúgy is, illetve részint (vagy így, vagy úgy) finanszíroz. Hol egy közpénzes munka, hol egy vállalkozói- hol egy megbízási szerződés, vagy némi megbízatás, pozíció, elnökség, fizetett tagság. A seggnyalók meg úgy törnek elő, mint nyárelőn allergiásokra a parlagfű. 

A baj csak az, hogy ezeket itt nem gyomlálja senki. 

Az általánoson túl és a Sarokháztól kifelé már szinte semmi nincs abból kevésből, amit Bukodi Ócsáját illusztrálja. A Horváth-művek is véget ér a helyi szabadidőközpont kultúrivójánál. Ő maga sem jár be itt nagyobb részt, mint a házelő, a hivatal és a gimi háromszöge. Ócsa számára csak a pénzforrások csapját, személye pedig a csapost jelenti.  Korsójával még eljár a megyei közgyűlésbe, merít némi pénzt a bizottságokból, a DPMV-ből és pár egyéb felvett megbízatásból. Az egész nem több egy hosszúlépésnél. 

Ilyen vezetés mentén, ellenzék nélkül nincs mit csodálkozni, azon, hogy Ócsa fejlődése megakadt a kötelező kormányzati elvárások minimumán. 

Itt nem létesültek munkahelyek, az autópályák szögletének ellenére sem jöttek létre ipari parkok. A FÉG is megragadt ott, ahol a Bukodi-Szűcs közbeavatkozása során az új tulajdonos kezébe átvezetésre került.

Az egykor szebb napokat és jobb körülményeket megélő Ócsa ma egy elhanyagolt, lehanyatlófélben levő város, ahol a tönkrement utak, a hiányos infrastruktúra és a köztes korrupció közt vergődik csak a lakosság, akinek az áldozatvállalás jutott osztályrészül.

Mindez köszönhető a Bukodi-Horváth adta vezérlésnek. 

*