Szeretek kitekinteni, mivel ez által nem csak a minket övező dolgokat látom, hanem távlatokban is tudok szemlélődni. Ez nem egy különleges képesség, hanem egy gyerekkorból származó ösztön.
Mindannyian így kezdtük. Gyermeki tudatlanságban, ösztönös érdeklődéssel csodálkozunk ár a dolgokra. Ez volt a mi kis felfedező utunk, a tekintetünk által.
Így nézelődtünk a ki vonatablakon és álltuk a szelet, a szemünkbe vágó pernyét, a bogarat és mindent, csakhogy előre lássunk. Így utaztunk mi félő szülök körében, akik a háttérben még kézben tartottak minket. Ülj le gyermekem, szokták volt mondani. utaz rendesen.
Idővel az ember ezt is megszokja. A tájat megismeri, elfogadja és idővel a kivágásiság is alább hág. Gyakorlatilag ezzel a felnőttes érdektelenséggel tokozódik be a mindennapok környezetébe, a tágabb értelembe vett otthonunkba, abba helyi közegbe, ahol élünk.
Mi itt Ócsán is valahogy így lehetünk ezzel. Egyszerűen elfogadjuk azt, amiben felnőttünk, azt az időtlen változatlanságot, amit ez a település biztosít.
Kérdés, hogy jól van-e ez így?
Kitekintve ma azt láthatjuk, hogy míg itt nálunk megállt az élet és a fejlődés, addig mások másutt, nagyon is előrehaladtak.
Számos és számtalan példát hozott már fel a blog ezzel kapcsolatban. Az elmúlt évek során nem egyszer hoztuk például elő más települések cselekvő történéseit a leült ócsaival szemben.
Lássuk be, eredménytelenül. Az olvasó és a bíráló ugyanúgy nem vette számba ezeket, ahogy a városvetőink sem.
Mintha Ócsán más lenne az emberi lét. A felfogás, és az akarat. Itt a közösséget nem hallottam még úgy felszólalni, mint másutt. Itt valahogy hallgatag, vagy közömbös a nép. Mert míg másutt fórumok, kezdeményezések és disputák folynak a helyi közélet dolgairól, addig Ócsán egyetlen ehhez hasonló közéleti ténykedésről és térnyerésről nem hallani.
A létező egyesületek többsége az önkormányzattal fuzionál és a inkább a városvezetés hátsó fertályát tisztogatja, mintsem az itt élők boldogulásáért dolgozna. A polgármester cserébe különböző fizető tisztségekkel ruházza fel az ilyen polgári csoportosulás elnökét. Ráadásul a mi zsebünkből kivett júdáspénzzel fizetik a ki a behódolt árulókat. Az egyik egyesületi elnöki tisztségben tetszeleg, a másik meg alapítványiban. Így megy ez sorjában. A közember meg csak delláz az aljának, miközben ezek képzelik magukat az elitnek.
Ócsa ma olyan, vagy rosszabb, mint az egypártrendszerben volt. Ma az ócsai Fidesz nem csak lefedi, hanem lefölözi és uralja is a közt. Úgy, hogy közben mindent bezsákmányol és letarol minket.
Ma Ócsa közéletének meghatározói javarészt fideszesek, illetve látszat szimpatizánsok. Köztük nem egy korhű kommunista, egykoron szocializmust élvező tanár, bevándorló, vagy éppen korhű komisszár.
Ezek a közpénzes zsoldosok az újkori népbiztosok, akiknek tanácsa maga az a néptanácsi formula, amit itt önkormányzatként parodizálnak. Ezek a népképviselők (önkormányzati képviselők, úgy is mint tisztségviselők, vagy bizottsági tagok) határozzák meg a helyi élet alakulását, és az itt élők sorsát. Ezek azok a komisszárok, akik a politikai felettesükhöz, vagyis alá rendelt szolgaként teljesítenek feladatot. Ők szavazzák meg a pártfelettes előterjesztéseit, pénzjutalmait, kocsiját, és minden egyéb járandóságát. Ők az egyszemélyi parancsnoki rendszer kiszolgálói. Egyes helyi komisszár politikai hovatartozás és a vezetési hiearchián kívül helyezkedik el. Az ő hűségük pusztán koncban juttatásokban mérhető. Egyfajta megélhetési árulói ezek a helyi népességnek. Ők fedezik a vezetői kiköltekezéseket, a pénzszórást vagy éppen a lopásokat. Ők maguk azok, akik kiszolgálják és hitelesítik ezt a bűnös berendezkedést. Ezen személyek megvetése nem lehet elég mély.
Mert míg más városok ilyen-olyan politikusai, vagy éppen fideszesei képesek a saját populációjuk érdekében tenni, addig az ócsai fityma-vitézek épphogy a saját ivarosodásuk érdekében ténykednek.
Lássuk be, nem vagyunk egyformák. A liberális társadalmak éppen ezt az azonos neműek közti különbözőséget helyezik előtérbe. A Fidesz pártsoraiban ez olyan, mint harmadik birodalomban az azonos neműk bensőséges társasága.
Még sem buzulhat bele mindenki a jólétbe.
Különösen nem Ócsán. Itt az emberek többsége inkább hiányt szenved, mintsem jól él. A jól élő elit tagjai a közpénzes kondér közelében élnek és egy fazékból meregetnek. Csakhogy a belevalót a lakosságtól szedik. A nép pedig így fől a saját levében Ócsán. Eszik, nem eszik, ez van.
Csak azt nem értem, hogy ezt miként kajálják be ennyien? Hogy ettől a bagázstól miért nem fordul ki az itt élők gyomra?
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése