Mára várható Ócsa delegáltjainak hazaérkezése az egykori szovjet területről a mai Észtországból.
 |
| Ócsa város képviselő-testületének fideszes tagsága - Gallai doktor nem párttag, ezért nem látható a képen ( - többségiben utazók) |
Mint talán kevésbé ismeretes, - mivel az önkormányzatból senki nem számolt be erről az eseményről, - a képviselők testületileg és tanári tolmács kiméretében - Bolyaiból - a városi költségvetési keretből az alig ezer kilométerre fekvő Kose városába tett "testvéri" látogatást.
Az út pontos költségvetése nem ismert, mert azt egyetlen ilyen kiruccanás esetéében sem kötötték még az adófizetők orrára. A blog számításai szerint azonban eléri vagy meghaladhatja a másfél milliót egy-egy ilyen utazás. A költség függ az utazás módjától és minőségétől a szállás és az étkezés költségeitől, a közbeiktatott program kifizetéseitől, és egyéb kisebb-nagyobb ottani kifizetésektől, vagy vállalásoktól.
Mint ismerté vált, a korábbi Ojtozi-szoros és környékén tett látogatás költségeit a városi kasszából állták, mondván, piacszerzés céljából üzleti útra mentek ki. Ez az "üzletelés" azonban nem sok hasznot hozott a városnak, mivel csak az Anselmo fogadó pénzes emléke maradt meg bennünk, ami nem más, mint hogy ez több mint 1000 eurójába került Ócsának. A kiutazó "fiúk" az utazás során illetve annak költségén felül még ennyit bevállaltak Ócsa városának kárára. Ők ezt nemes felajánlásként aposztrofálták.
Persze ez is csak egyfajta felfogás, vagy indok. A szüleimtől én soha nem azt tanultam, hogy a másét osztogassam. Soha nem a másét költöttük a családban. Ha szűkös volt a kassza, akkor addig nyújtózkodtunk, ameddig a takarónk ért. Másról akkor se húztuk le a takarót, ha fáztunk. Nálunk ez nem volt szokás. Inkább összehúztuk magunkat és nem költöttünk feleslegesen. Máséhoz akkor sem ettük el, ha azt éppen ránk bízták.
Ócsán nem tudni miféle szokás ez, de ha az apraja nem teszi szóvá, és a mostanság divatos polgármesteri gyakorlatot elfogadják, akkor a falva népe megérdemli a maga sorsát.
Mert most sem a sajátjukat költik azok, akik kimentek. Valójában ők sem különbek azoknál, akiket az országos sajtó a titkos nagy azori utazókként állított pellengérre őket Szűcs Lajossal az élen. Akkoriban erről úgy számolt be a HVG, hogy Fűtésre nem futotta, az Azori-szigetekre mégis elutaztak a fideszesek.
 |
| A blog szerkesztője egy aktuális politikai rendezvényen |
Most Ócsán ismét valami ilyesfajta helyzet áll fenn. A városban a normális közlekedésre nem futja, a vasúti átjárót nem képes a város korszerűsíteni, a buszmegállókat nem képes biztonságossá és fedetté tenni, a költségvetés deficitjét megszüntetni és a várost felvirágoztatni, de a különböző kiutazgatásokra mindig vesznek elő pénzt.
 |
| Bukodi Károly polgármester az Egressy rendezvényén |
Bukodiék többnyire ezt az év eleji időszakot választják erre célra, mert még nincs foci, nem indul a bajnokság, és túl vannak már a költségvetés beterjesztésén is. Ebben a pangásban pedig jól jön a szabadság, a felüdülés a kikapcsolódás. A közvagyon e-célú felhasználása meg soha nem volt probléma. Szűcs Lajosék is csak mennyi cécó után fizették be az utazási költségeket. Aztán mi haszna lett ebből az egészből annak, akiért vagy aminek indokával mentek?
Mi sem tudjuk, hogy mi haszna ezer kilométer távolságban testvérvárosi kapcsolatot létesíteni vadidegen emberekkel. Azt hittük ez a "testvériség" szindróma a rendszerváltással megszűnt, hiszen arra korszakra volt jellemző ez a nagy "testvériség". Az akkori Május 1.-ei felvonulások szinonimái voltak ezek, mint a Testvériség Tsz, meg a hozzá hasonlók. És lám, ma sem változott a világ, csak a címeres jelképek kerültek lecserélésre, úgy mint a páncélozott járműveken a szövetségi jelzés. A harc és a barátság ugyanaz maradt.
A hűség néphez, a hazához azonban már rég odalett. Ezért pedig kár utazni, mert ezt nem hozza vissza senki. Nem is hiszem, hogy azért mentek. Inkább csak úgy körbenézni, várost látogatni. Közpénzből. Majd az Ócsai Kisbíróban, ami az idén is megáll ötmillió alatt, bemutatják pár képben az eseményt, de a mögöttes költségvetést ne keressék, mert azt nem szokás megjelentetni. Nem hiszem hogy az új üdvöske majd ezt megteheti.
Mindenesetre ma várható a delegáció visszaérkezése, és amint lehet Zita is nekifekszik a munkának, összegzi az együtt töltött napokat, és közreadja az útbeszámolót.
Bízzunk benne, hogy mindenki jól érezte magát a város pénzén, távol az itteni gondtoktól, a családias Ócsától.
Most mindenki örülhet az érkezésnek.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése