Egy kapcsolat vége - ismételten változás állt be az önkormányzati kommunikációban ( - Kisbíró és a mögöttes)

Ócsa közéletének szerves része az önkormányzat és annak többségi kapcsolódása a hazai pártpolitikába valamint a helybéli emberek életébe. Mindennek a munkásságnak a megjelenítése a helyiek előtt az önkormányzati újság képében tükröződik. Ezért sem közömbös az ócsai polgár számára, hogy a pénzért mit kap, hiszen az Ócsai Kisbíró a költségvetésben évente 4-5 milliós tehertétel a számunkra.

Már csak az a kérdés, hogy mit kapunk a pénzünkért. Ezért sem mindegy, hogy ki szerkeszti avagy adjusztálja a lapot.  Az Ócsai Kisbíró az önkormányzati kommunikáció jelentős eszköze, a helyi ember hírforrása.  Elvileg innen értesülhet(ne) a városi élet, az önkormányzati, és az őt érintő események sokaságáról. Elméletileg ezért is készül az önök, mint helyi adófizetők pénzéből, önöknek. 

A gyakorlat azonban egy kicsit mindig mást mutat.  Az önkormányzat újságját évek óta azt Oktatási, kulturális és sport Bizottság megkerülésével egyfajta személyi befolyással vezérelten irányítottan szerkesztik. Erre utalt a korábban megbízott "hivatásos" szerkesztők váltása a helyben foglalkoztatott belső munkatársra.  

Erről 2013-ban ezt lehetett olvasni: "Mint köztudott, az Ócsai Kisbíró szerkesztése, kiadása és kezelése kikerült a képviselő-testület és azon belül a Kulturális Bizottság fennhatósága alól, annak ellenére, hogy erről nem határoztak. Pontosan azért, mert Bukodi Jánosné bizottsági elnök ebbéli hatáskörét évek óta nem gyakorolja, azt felhatalmazás nélkül átengedte Horváth Tamásnak, aki így szinte egymaga uralva, kézi vezérlésre állította az önkormányzati lapot. Innentől az illetékes Kulturális Bizottságnak és annak behódolt elnökének semminemű ráhatása nincs az "önkormányzati" újságra. Bukodiné még azt is eltűrte, hogy a saját képviselőinek írásait kizárják a megjelenésből. A mostani arculatváltás és a szerkesztői csere is ezzel a nemtörődöm némasággal zajlott.  Bár meg kell jegyezni, hogy így volt ez korábban is, amikor a Bukodi-Horváth tandem hatalomra tört. Akkor Németh Györgyöt távolították el a laptól, és cserélték be a drága Fülöp Krisztinára és Moldován Ágnesre." 

Ez még 2010 végére és a 2011-es ismételt lapindításra vonatkozott.  

Sokan már ennek sem örültek, bár szakmai kézbe került az újság. Krisztina és Ágnes illőn be is mutatkozott, és változást hozott a lap stílusába Eleinte meg is jelentek olyan írások, amik eddig és ezt követően sem kaptak aztán helyet. Gondoljunk itt a Halászyban történt balhéra, mely azóta is kísérti Ócsa vezetését.

Aztán 2012. novemberében már nem ők vitték a lapot. Erről ennyi volt a hír:  "Kedves Olvasó! Változások szele fújt mostanában az Ócsai Kisbíró házatáján, új külsőt, új szerkesztőt, új témákat kapott az újság. Bízom benne, hogy tetszik Önöknek a megújult novemberi szám, kedvüket lelik a helyi hírek olvasásában, az ócsai programok színes bemutatásában. Ha észrevételük, javaslatuk van, ne habozzanak, várom leveleiket, ötleteiket a szerkesztőség postaládájába! Örömteli olvasást kívánok! Üdvözlettel, Kertészné Molnár Anna, szerkesztő"

(Kertészné,) Molnár Anna, csendes, visszahúzódó személyisége egy bizonyos ékkövet jelentett az apró városka önkormányzati életében. A lehetőségekhez képest kerülte a nagy nyílvánosságot. Ennek ellenére, igyekezett belevetni magát a hivatali munkába és bizonyítani rátermettségét. A mögöttes tartalommal nem is volt gond. Csupán a Kecskemét típusú nagyvároshoz szokott személyisége nem tudott megfelelőn akklimatizálódni Ócsa vidékies életviteléhez. Elfogadta a felettesi elvárásokat, és ennek megfelelően cselekedett. Mondhatni tette a dolgát. Szerkesztette az újságot, riportolt a polgármesterrel és megtöltötte a lapot. Egészen mostanáig.

Bukodi polgármester oldalán, - a kép jobb szélén - itt még Molnár Anna látható - együtt vitték a rendezvényt

Most négy év múltán ismét váltás történt. A februári lapszámot már az új munkatárs, Paksi Zita állította össze. Legalábbis szerkesztőként az Ő neve szerepel az impresszumban. 

Itt is Molnár Anna szavait (tolmácsolását) hallgatják - nem szerette a közszereplést és ha fotózták

(Kertészné,) Molnár Anna, ahogy jött, ugyanúgy távozott. A semmiből érkezett, és most oda is távozott. Ez elmúlt évek során felépült kapcsolat megtört, a lendület alábbhagyott, elkopott. Anna életébe Ócsa biztos, hogy nem múlik el nyomtalanul. Mi is emlékezni fogunk törékenységére, kedves és vonzó személyiségére. Tudjuk, hogy az utóbbi időben már semmi nem az volt, aminek látszott. Éreztük a zavart a működésben. A bizonytalanságot, és menni, vagy maradni tétovaságát. A kommunikációváltást. Aztán a meghirdetett kommunikációs állás, a lap szerkesztésének számlás bejelentése, majd a vissza az egész melódiája, mint egy színjáték része. Aztán csak a távolléteket, ez elmaradást tapasztaltuk. Buzáné Icsó Zsuzsanna egyik levelében felszólamlásában arról számolt be, hogy az újság szerkesztőjeként Molnár Anna már a testületi ülésen sem vett részt. Aztán az év végi lakossági fórumon sem jelent meg a polgármester mellett, akár hivatalból,  mint az önkormányzat munkatársa, vagy mint szerkesztő. Pedig Ő bizalmas állásban volt. Ő volt az, aki megkahatta azt a "titkos" listát, aminek után a régi jegyző feljelentést tett ismeretlen személy vonatkozásában hivatali visszaélés gyanújával. Molnár Anna, a képviselők és a mögöttes személyek kihallgatásáig azonban már jutott az ügy. A listán szereplő vállalkozások és személyek elengedett tartozásai után sem ment senki. Szóval a bizalom, és a közvetlenség adott volt. Emlékszünk még a testvérvárosok találkozójának levezetésén tettekre, a szolgálatra. A tolmácsolásra és a kommunikációra. Talán - ha jól emlékszem, - ez volt az utolsó közös nyilvános fellépés. Aztán már minden úgy elmúlt. Csupán az elmaradt skóciai út (Dalgety Bay) repülőjegyárainak kapcsán merült fel személye, mint az önkormányzati csapattal kiutazó tolmács. Az út azonban oda lett, a kifizetett repjegyek árával (ha jól emlékszünk: 1,2-1,5 millió) együtt. Fájó érzések, és emlékek kavarognak az emberben. Most kárbavész az egész eddigi itt lét. Az eddigi kommunikációnak, a kapcsolatnak vége. Hiába is volt minden. Igyekvés, törekvés, munka - oda az egész. Az újságot is már más név alatt szerkesztik. Molnár Anna neve már a városi honlapról is lekerült. Csak az emléke, és az általa kiadottak, a megörökítettek maradnak ránk. Isten áldja Anna!

Ócsán pedig semmi nem változik. A város is marad ugyanaz a porfészek, ami volt akkor is, amikor idejött. Csak mi, emberek változtunk meg egy kicsit. Nem csak korban, hanem gondolkodásban, hozzáállásban és viselkedésben. A város és a környezet mit sem változott. Legfeljebb romosabb és nehezebb lett. Ahogy a lelkünk is.  

Jó utat Anna - képek: Internet

A részben általa intézett koripálya azonban még itt van.

Ezen a városvezető utoljára még rendez egy bulit búcsúzóul, hogy mindez a dolog jóérzéssel maradjon meg az emlékezetünkben. 

Én sem fogom másként emlékezni rá.

*