Észt nem lehet adni a köznépnek - inkább közpénzen kiruccan a vezetés ( - több milliós, kiutazós nyelvleckék)

Bukodi Károly - Ócsa utazó polgármestere

Soha nem értettük, hogy miért nem iratkozik be a polgármesterünk egy megfelelő nyelvtanfolyamra, hogy képezze nyelvtudását, ami által végre elérje a középfokú szintet angolból.  Ez nem csak a városvezetőnk számára, hanem az általa megvezetett kisvárosnak is előnyére válna, hiszen nem csak az a havi ötezer forint fiadzana meg, amit anno a mostani tudásáért kapott a költségvetésből, hanem a többség számára is előnyt hozna és egyben megtakarítást jelentene, ha ezért a polgármester több illetményhez jutna, mivel ez esetben nem kéne az önkormányzat különös ügymenetei során anglisul beszélő tolmácsot fogadni és foglalkoztatni. Így talán mégis csak gazdaságosabb (kifizetődőbb) lehetne, ha végre megtanulna a mester beszélni, mint a jelen gyakorlat és a számos külföldi út. 

Mint ismeretes, mostanság az önkormányzatunk sokat, és sokszor költ utazásra, protokollra úgy, hogy az a város külcsínén meg sem látszik. A mostani költekezés, a távoli megjelenés ismét egy utazásban valósul meg.  Csak nem értjük, hogy mi hasznunk mindebből.

Testvérvárosok találkozója Ócsán - a mostani út a viszonzás

Mint blogunk beszámolt róla, nemrég a  skóciai testvérvárosi látogatásra úgy költöttek el egymilliót meghaladó összeget, hogy el sem kellett utazni hozzá. A kedves Dalgety Bay mostohán elbánt a Bukodi-Horváth kettős vezette ócsai elittel, amikor persona non grata nem fogadta a társulatot. Pedig ekkor még volt a városnak és végül a polgármesternek egy angolul jól beszélő kommunikációs szakembere Kertészné Molnár Anna személyében. Azonban kenyértörésre került sor a városvezető és a nevezett munkatárs közt, ezért ma már nincs olyan jó képességű angolul beszélő személy az önkormányzat és a hivatal környezetében, akit hasonló célzattal igénybe lehetne venni. 

Ha emlékezünk még a polgármester legutóbbi kiruccanására, ami szintén angol nyelvterületen volt, akkor eszükbe juthat, hogy ezek utak nem cél nélküliek. Mert ahogy Szűcs Lajos sem céltalanul bolyongott a világban, amikor a távoli Azori-szigetekre utazott, hiszen járt már szebb helyeken is, így a mi Károlyunk sem csak úgy jön-megy határokon át, s költekezik a távolba. 

Nincs angol út, kocsma nélkül - elvégre nem nyerni mentünk

2016. január 23-án az Ócsa SE női csapatának hét tagjával három kísérő is elutazott Londonba.  A nem teljes női csapat a velük utazó férfiakkal így is tíz főre duzzadt a polgármesterrel. Ő ki nem hagyta volna ezt a lehetőséget egy újabb nyelvlecke érdekében. Ezért maradt itthon több egy lány focista, és inkább ment a városvezető, - vállalva a hosszú utazást - hátrahagyva a várost, a családot a kinti szolgálatért. Igaz a lányok egyetlen mérkőzést nem nyertek odakint, de legalább egyszer eltaláltak a hálóig. Egy gólért pedig kevés ember utazik, és költ annyit, mint ez a város. Bukodi ezt is megtette.  Természetesen nem önzésből, vagy a maga hasznára, hanem értünk, a sportért, a lányokért és a városért. Ő legalább olyan önfeláldozó, mint volt Szűcs Lajos, amikor az említett távoli szigetekre utazott. 

Londonban, hey - elég legyen győzelemnek a kiutazás a foci maradjon meg indokként

Most is úgy halljuk, szolgálati ügyben itthagyta a várost a Károlyunk. Most azonban más csapattal utazott. Úgy tudni, az ócsai Képviselő-testülettel az alpolgármesterrel, a város pénzügyi vezetőjével és egy gimnáziumi tanárral alkotta népes delegációval együtt szálltak repülőre, hogy Ócsa testvérvárosi kapcsolatit erősítsék. Ezért a "közeli" Észt országba voltak kénytelen utazni, hogy eljusson Ócsa üzenete Kose testvérvárosunk népéhez.  Mindezt az utat persze értünk, a lakosságért teszik, hiszen ebből jelentős haszna van az itt élők többségének. Így van ez akkor, is ha ennek súlyát sokan nem átérezve viselik.

Talán még emlékeznek, amikor az ócsai városvezetők még csak a szomszédba mentek látogatóba.
Akkor az útiköltségen túl 1000 euró támogatást is megszavaztak a kedves Jeneiné Rózsa Jankához köthetően, (az ojtozi Anselmo Vendégfogadó tulajdonosa,) ahol állítólag egy emlékhelyet szeretne kialakítani, hogy emlékeznek az Ojtozi szorosban történtekre, (Collegium pro Historiae Claustrum Oituz) Ócsa városvezetése a testülettel támogatva ehhez adott városi pénzt. A közpénzes támogatás eredményéről azonban máig nem számolt be a drága polgármester úr, és a kiutazók egyike sem. 

Az akkori esetről csak a visszaérkezés után tájékoztatták a testületet, kérve az utólagos   megszavazását. 

A mostani útra a képviselőkön, és a tolmácsként velük utazó tanáron túl, a pénzügyi vezető és az új munkatárs, a friss szerkesztő, Paksi Zita is a csapattal ment. Így ha nyelvtudásban nem is, de létszámban máris sikerült pótolni a nemrég távozót.   

*