Vízügyeket illetően mondhatni Ócsa jó pozícióban van, mert a kéreg alatt húzódó vízvonal megfelelő ellátottságot és utánpótlást biztosít a településnek. Ez bizonyítja, hogy Alsópakony új építésű házait is erre a vízbázisra kötötték a korábbi önellátás helyett. Hogy ebben Horváth Tamásnak mekkora szerepe volt, volt ne firtassuk, nehogy veszélyeztetve érezze vélt jó hírét.
Ócsa-Alsópakony település azonban már ezen téren is kettészakadt. Külön kell említeni a régi és az új településrészt, mert mind adottságban, fejlettségben, mind pedig az ehhez kapcsolható ellátásban teljesen eltér a két rész. A régi major területén múltszázadi állapotokról számoltak be már korábban is, amikor az újságírók odatévedtek. Az Origó és a HVG évekkel ezelőtt már kukacos vízről, egészségtelen környezetről tudósított.
A fejlődés Ócsa ezen városrésze számára máig nem jött el. A vizes beruházás az új telep létesítésével sem valósult meg, pedig a hírek szerint ez lett volna a cél, ezért ajánlották fel az önellátás helyett a hálózatra kötést az államnak. Most, amikor a hőmérő eléri és veri a 40 fokot Celsiusban, akkor a pangó víz nagy veszélyt jelent a fogyasztókra. Alsópakony elmaradott majoros része, ami az egykori gazdasági területen található, komoly gondokat okoz. Ócsa városvezetése azonban tovább ül ezen a problémán. A korábbi elképzeléseket az új negyed beharangozásával visszavonták, az ottani önálló megoldást ezzel leszavazták, aztán helyette másikat, újat meg nem húztak még ki a cilinderből. Az elképzelés, ami szerint az épülő körforgalom mentén majd valahol átvezetik a vizet az új telepről, már korábban dugába dölt. Ahogy a körforgalom, úgy ez sem valósult meg. Nem tudni, hogy most ebben a helyzetben a városvezetés, vagy a kint élők estek jobban pofára. Az bizonyos, hogy az eljövendőről a testület még nem döntött. Így azt sem tudni, hogy őszre, vagy a télre lesz-e már normális ivóvíz és ehhez kapcsolódó csatorna kiépítve a régi városrészben?
Az azonban már tisztán látszik, hogy a DPMV hálózatához csatlakozással Ócsa ugyanúgy járt, mint általában. Sikerült odáig jutnunk, hogy a térség egyik legmagasabb átlagát fizetve már a locsolási kedvezményt is megvonták a lakosságtól. Ebben a hőségben pedig nagyon sok víz megy el a növények, virágok öntözésére, és a felforrósodott levegő, vagy a test hűtésére. Közismert, hogy ebben a melegben nem csak az embernek, hanem az állatoknak és a növényeknek is több vízre van szüksége. Az elfogyasztott, kiöntözött ellocsolt víz nem kerül vissza egyenes arányba a csatornarendszerbe. Ezért is volt a locsolási kedvezmény, mely az amúgy is magas csatornadíjból engedett százalékos arányban. Most ezt a kedvezményt vonta meg a Képviselők által választott szolgáltató, a DPMV.
Nem hiába ágáltak többen a Horváth - Bíró kooperáció kapcsán amikor már a Dunaharaszti és a helyi tapasztalatok is arra engedtek következtetni, hogy Ócsa ezzel az iránnyal és irányzattal nem jó úton halad. A korábbi magas víz-csatornadíjakat azóta sem sikerült a térségi átlagra csökkenteni. Az orientáció Dunaharaszti-Gyál vonatkozásában egyértelmű személyi kötődésű vonulata látható, amikor a Bíró Vencel nyomvonalán haladunk. Az ebbéli érdekeltség és kötődés rántja magával a várost és annak vízügyi dolgait, köztük a pénzbeliséget, ami a díjakban érezhető. (Ez a fizetség?)
A Dél-Pest Megyei Víziközmű Szolgáltató Zrt. (DPMV) tájékoztatójából kiderül, hogy a kötelező díjcsökkentést szolgáltatásbeli visszalépéssel, elvonással kompenzálják, amit az önkormányzat szó nélkül enged. Pedig a jegyzőkönyveket visszalapozva látható, olvasható az érvelés, miszerint a DPMV-vel nem fogunk rosszul járni, az önkormányzatnak megmarad a beleszólási- érvelési joga. Nos ez most nem lelehető fel. Pedig Horvát Tamás is a DPMV mellé sorakozott fel, mondván a Daköv nem jó partner.
Pedig ha összehasonlítjuk a két térségbeli szolgáltató helyi árait, látható, hogy mekkora a különbség. A DPMV ellen szólt az is, hogy mind Inárcs, mind pedig Felsőpakony a Dakövben látta a jövő biztonságát és az áraik alacsonyan tartását. Ők annak ellenére választották a dabasiakat, hogy Ócsán már megszavazták a DPMV-t. Ez azért lényeges (és érdekes), mert a két szomszédos településsel közös érintettségünk, dolgaink vannak. Mégpedig a szennyvízberuházás (elvezetés, tisztítás) kapcsán. Az együttműködés pedig együtt gondolkodással, megbeszéléssel járna. A vízbeli kérdésben azonban ez elmaradt. Volt is ebből nézeteltérése a két érintetnek Ócsa vezetésével. (Ez az ára?)
Most azonban ismét a DPMV kerül előtérbe, mert a hatalmasra nőtt (felduzzasztott) cégnek több pénzre van szüksége. Ezt ők így fogalmazzák:
"A jelentős bevétel-csökkenést előidéző jogszabályváltozások miatt
társaságunk nem alkalmazza tovább a locsolási kedvezményt a
szolgáltatási területünkhöz tartozó településeken. A továbbiakban
locsolómérő felszerelésével van lehetőség a locsolt vízmennyiség utáni
csatornadíj megfizetésének elkerülésére." A locsolási almérő felszereltetése többletköltséggel jár,amit a fogyasztókra terhelnek. A felszerelés díját órával együtt a szolgáltató egyénileg a helyszín alapján állapítja meg. Ebbéli tarifát irányvonalat a cégvezetés nem ad meg.
Jó elintéztek minket megint, - mondhatjuk. Pártunk és kormányunk vízdíjat csökkent, a választott szolgáltatónk, meg burkoltan emel, a helybéli politikus képviselőink meg csak hallgatnak és lapítanak a nyári melegben, miközben nem veszik észre, mennyire forró a talaj. nem csoda, hogy a lakosság feje majd szétrobban, ha még a hűsítő vízzel is csak veszteséget okoznak számára.
Betekintve a DAKÖV szolgáltatási áraiba, látható hogy a velük társulóknál mennyivel másabb a szolgáltatási költség.
Bugyi nagyközség, 203,10 Ft/ köbméter vízdíjat és ugyanennyi csatornadíjat fizet. Az ugyancsak velük társuló Kakucs 235,40 Ft, Dabas 211,50 Ft/ köbméterért kap szolgáltatást.
És most jön két érdekes település, akik részben Ócsához kötöttségük kapcsán, részben pedig az ócsai döntéshozatal (kijátszás) következményeként a vízzel a Daköv-höz, a csatornával (kényszerből) a DPMV-hez csatlakoztak. Na ez rendesen visszatükröződik az árakban, mert míg a Daköv-nél egységesen, a vízfogyasztással azonos a csatornadíj, addig itt ugrásszerű eltérés tapasztalható.
Felsőpakony település víz-díja: 204,90 forint, csatornaköltsége 285,20 Ft köbméter.
Inárcs község vízszolgáltatása: 166,10 forint, csatornaköltsége 265,80 Ft/köbméter. Na ez az a különbség, ami a két szolgáltató és az ócsai közreműködésben fellelhető. Ha ez nem elég érdekes, akkor talán nézzük meg a DPMV-nél alkalmazott árakat.
Ócsán a víz júliustól 258,30 Ft, a csatornadíj pedig a 322,20 Ft/köbméter. Ez lényegesen több, mint az eddig ismertetett településeken fizetendő. Az is jól kivehető, hogy a két szomszédos Ócsával kényszerházasságban levő településen a Daköv-víz és csatornadíjak közt mi a különbség, ahogy az is tisztán látszik, hogy a Daköv vonatkozásában mindenki olcsüóbban jut a szolgáltatáshoz, mint Ócsa választása esetében. Tehát elmondható a díjfizetés alapján, hogy Ócsa képviselő-testülete rossz döntést hozott, amikor az alpolgármesteri előterjesztést és indoklást követően a DPMV-hez terelte a várost. De hogy ne legyenek fentartásaik, nézzünk bele a DPMV-nél található árakba néhány település esetén.
Szigethalom 240,30 víz és 220, 50 csatornadíj. (- átlag: 230,4 Ft/köbméter)
Dunaharaszti 288,90 víz és 263, 70. (- átlag: 276,30 Ft)
Vecsés 333,- és 216,- Ft. (- 274,6 Ft)
Gyál 270,25 és 230,- Ft. ( 250,125 )
Ecser 225,- 315,- Ft. ( 270,- Ft)
Üllő 287,98 és 292,41. Érdekes, hogy a díjszabás minden esetben a DPMV-nél mutat ki drágább szolgáltatást. Látható, hogy a csatornaköltség sem aránylik a vízfogyasztáshoz. Mert míg a Daköv-nél ez egységes, addig a DPMV általában kevesebbet kér, de ugyanúgy számol. Ezért ítt érdeme átlagolni (hiszen ugyanannyit számol) és akkor egyenesarányban összehasonlítható a Daköv áraival.
Ettől kiugró eltérést csak Ócsa és az Ócsával társult két település esetén mutatható ki. (Ez a fizetség?)
Ha jól belegondolunk a látható árkülönbségbe, akkor Ócsa lakossága jól megszívta a vizet és a Biró Vencel-féle vonulatot, az oda társulást a leválás helyett. (A Bukodi-Horváth adta városvezetést hagyva, vagy felejtve.) Felsőpakony és Inárcs lakossága is ráfizet az ócsai közösködésre. A legnagyobb vesztes a számok viszonyában azonban az ócsai vízválasztó ember. A szolgáltatóválasztás az itt élőknek nem hozott könnyebülést. A térség legdrágább díját fizetjük. Átlagban (290,25 Ft) is kimagaslóan drága árat fizetünk ezért. A csatornaköltségben is a legmagasabb nálunk a kvóta, pedig a tisztító és annak minden hátránya, bűze bűze is itt van. Előnye meg semmiben nem mutatkozik, mert az ár is itt a legmagasabb. Még a két másik magunkkal rántott vesztes település Inárcs és Felsőpakony sem fizet annyit a szállítással együtt sem, mint mi itt helyben. Az ott élők velünk emelt átlagára Felsőpakony 245,05 Ft, Inárcs meg 215,95 Ft, jóval alacsonyabb, mint gesztorszerepet betöltő ócsai.
A Daköv-höz tartozó Dabason az által 211,50, Bugyi községben 203, míg az ottani viszonyokhoz mérten magas díjat fizetőnek számító Kakucs 235,40 Ft-os díjtételével sokkalta (54,80) olcsóbb, mint Ócsa.
A DPMV társulással közösséget vállaló települések tekintetében is Ócsa városa fizeti a legmagasabb költséget.Ócsa lakosságának van a legtöbbe, neki kerül a legdrágábba az ellátás. Most mégis elvették azt a minimális kedvezményt, amit a nyári időszakban locsolásra adtak. Az önkormányzatunk meg mindezt tétlenül nézi és szó nélkül hagyja. Nem azért, mert itt akkor az ipar, mint más nagyobb városokban és mert jól fizetnek iparűzésit, és nem azért, mert a kisebb lélekszámmal bíró helyeken sem jobb a bevételi statisztika mint náluk, hanem azért, mert itt ilyen a vezetés. Azért érthetetlen, hogy mindenhol megoldható az ellátás kevesebből, csak Ócsán nem. Miért Ócsa az egyetlen hely a térségben, ahol ez sem sikerül. Miért kell egy ócsai embernek a Daköv kimutatott átlagához képest 54-78, a szomszédos vegyes konstrukcióhoz mérten 45, de a drága DPMV-hez viszonyítottan is legalább 13-40 Ft/köbméterrel többet fizetnie? Miért ilyen átgondolatlanul és lazán, vagy hűtlenül kezeli az embereket és a pénz a mi önkormányzatunk máshoz képest? Miért nem ér az ócsai választó annyi törődést, mint más ember? (Most nem a városüzemeltetés vezetőjére, hanem úgy cuzame egyben, mint emberre, mindenkire gondolva.) Miért mindig itt kell elviselni a másságot, a hozzáállásbeli a fejlődésbeli és a fizetésbeli különbséget? A fejletlenséget, a drágaságot. Valóban ez lenne a megfizethető ára a szolidaritásnak? Hogy szolidárisak voltunk a korábbi drága és már kritizált szolgáltatói körökhöz? Valóban ez lenne a fizetség a tagságért? Ki tudja hova folynak a pénzek?
Mindez erősen elgondolkodtathatná a választókat, hogy a mostani városvezetés valóban az ócsai lakosság érdekeit képviseli és testesíti meg a döntéseiben a munkájában során vagy inkább csak a maga vagy más pecsenyéjét sütögeti akkor, amikor ilyen drága mulatságba sodorja a polgárait?
Drága városom, hova adtad voksaidat magad?
*
*
