Így változik a csok március 15-től - kérdés, hogy a választásokat követően a hatalmas ellenzék mit lép - váltás

Egyszerűbb és gyorsabb lesz a családi otthonteremtési kedvezmény (CSOK) igénylése március 15-étől és még több család számára lesz elérhető.

Március 15-e után a csok banki igénylésénél egy egyszerűbb esetben akár elég lehet a személyi igazolvány, a lakcímkártya, az adókártya, a tb-jogviszony igazolása, az adásvételi szerződés vagy az építési napló, valamint egy nyilatkozat az egyéb körülményeikről.

A csok-ot a hazatérő családok is igénybe vehetik, ha külföldi tb-jogviszonyt igazolnak, és vállalják, hogy egyikük 180 napon belül magyar tb-jogviszonyt létesít.

Az otthonukat bővítők a már folyamatban lévő építési munkákra is igényelhetik a csok-ot, továbbá akár minden költségüket fedezhetik a csok-ból a támogatás összegéig.

Március 15-étől a bankoknak is gyorsabban kell elbírálniuk az igényléseket, így 30 napon belül kell dönteniük a lakásvásárlási ügyekben, az építkezéseknél pedig 60 nap a határidő.

A csok iránti igény benyújtására az adásvételi szerződés megkötését követően két hónappal több idejük, azaz fél évük lesz a családoknak.

A jövőben a csok igényléséhez adóstársnak bevonhatják a párok a szüleiket vagy közeli hozzátartozóikat. A csok-hoz kapcsolódó kedvezményes hitel igénybe vételének nem lesz időbeni korlátja.

Március 15-étől minden család kérhet csok-ot akkor is, ha már van ingatlantulajdona; eddig ezt csak az új lakást szerző családok tehették meg.

Azok a családok, akik korábban már vettek fel lakáscélú támogatást, a jövőben több támogatást kaphatnak, ha újabb három gyermeket vállalnak. Ez azt jelenti, hogy az új támogatásból már nem kell levonni a már meglévő gyerekek után kapott "szocpolt" - írja a Portfolio.

*

Ócsát nem robbantja be az agglomerációs térségbe és a köztudatba a felfutó lakáspiac - itt halottnak a csók

A Portfolió szerint robbanás állt be az agglomerációban. A korábbi csökkenésről ismét növekedésnek indult a fővárosból elvándorlók száma. A kiköltözéseket megugró családi otthonteremtési támogatás összege jelentősen felpörgette. A csok-ot kihasználni igyekvők, pedig hajlandóak voltak kompromisszumot kötni, és a nagyobb városok helyett a környék kisebb, és elérhetőbb telekárú településeit választani otthonteremtési céljaik megvalósítására.

A 2016 elején a korábbi 27-ről 5 százalékosra csökkenő lakásáfa valamint a jelentősen megugró családi otthonteremtési támogatás összege jelentősen felpörgette a lakásépítéseket hazánkban.

Ez figyelhető meg például Budapest esetében is, ahol a válság éveiben kevésbé népszerűnek számító agglomeráció ismét új erőre kapott. Legalábbis ezt mutatja, hogy a kiadott építési engedélyek számának növekedése.

Több esetben mindez magasan meghaladta még a fővárosban tapasztaltat is, mivel akadnak olyan helyszínek, ahol 4-5-10-szer annyi lakás épül, mint korábban. Ez egyben új kihívást is jelenthet az adott településeknek, ahol az újonnan érkezők a települések infrastruktúráját is jobban igénybe veszik majd.

Sajnos mindez nagyon nem igaz Ócsára. Ebben a városban elhaltak az építkezések. Itt több az eladó ingatlan, mint az épülő, és ugyancsak ez mondható el a kiköltözni vágyók, valamint az ide érkezők vonatkozásában.   

Ócsa nem egy ideális hely arra, hogy befogadja a nagyobb városból lepattanó embereket. Ócsán ma is közismert az a negatívum, amivel a helyi lakosok gyüttmentnek nevezik az érkezőket. Teszik mindezt annak ellenére, hogy pont itt magas azoknak az elszakadt országrészből betelepült jövevényeknek a száma, akik, ma részint uralják a helyi közéletet. A tipikus őslakosnak számító ócsaiak alig mutatnak fel valamiféle aktivitást.  A város gyakorlatilag a spekulánsok élharcosainak prédájává vált.

Mindezt látszik igazolni, hogy az eladásra kínált olcsó ingatlanok nagy részét egyfajta haszonszerzési célzattal vásárolta fel egy szűk érdekcsoporthoz tartozó kör, mely azokat látszatmegújítással kipofásítva jelentős haszonnal kínálja tovább.

A beköltözőket azonban nem csak a hiányos infrastruktúra, a kisváros elmaradottsága, és rendezetlensége tarja távol.  Itt fogadtatás, a helyi közélet, az iskolai oktatás és a közlekedés sem ideális. A körülmények láthatóan nem kedvezőek.  Az érdeklődés és a beköltözésekkel járó fejlődés elmarad.

Ráadásul Ócsa önkormányzata az elmúlt 8 évben semmivel sem tette vonzóbbá, vagy kedvezőbbé a települést az otthonkeresők számára. Ócsán nem került kijelölésre olyan építési terület, ahol  új építésű lakónegyedek jöhetnének létre. Ráadásul az utóbbi évek során sem a közlekedési kapcsolatok terén, sem a belső úthálózatában nem volt képes megújulni a város. 

Ócsán máig nem jött létre olyan gyors közlekedési kapcsolat a fővárossal, mint más helyek. Itt máig nem épült ki az összefüggő járdahálózat, nem létesült egyetlen kilométernyi kerékpár út, nem javult a turizmus, és jelentéktelen az idegenforgalom. Ócsa több, mint tíz éves városi mivolta és múltja ellenére egy leépülő kistelepülés képét ábrázolja. Annyira eltörpülünk a szomszédos helyek közt, hogy szinte nem is jegyeznek illetve nem is számolnak velünk.  

Az agglomerációs robbanás kiterjedése Alsónémedi határában megáll. Ócsával jóformán senki nem számol. Ebben a városban a mostanában ideérkezőt nem becsülik meg. 

Ócsa nem tudott megfelelni a kihívásoknak.

2016-ban egyértelműen történt valami, Budapest 2007 óta pozitív belföldi vándorlási egyenlege hirtelen ismét negatívra váltott, több mint 3 ezren többen költöztek el, mint be a városba. Bár természetesen elképzelhető, hogy az ország más részeire, vagy külföldre történt ez a költözés, az mindenképpen beszédes, hogy ezzel párhuzamosan az agglomeráció belföldi vándorlási különbözete hirtelen megugrott. A jelenségben komoly szerepet játszhatott a csok jelentősen megemelkedő összege, illetve az új lakásokat és lakásépítéseket terhelő áfakulcs 27-ről 5 százalékosra csökkentése. Sokak számára ugyanis vonzó megoldás lehetett, hogy egy budapesti lakás árából a főváros határain kívül az említett kedvezményeknek köszönhetően könnyebben kijött egy családi ház.

Szintén ezt támasztja alá, ha megnézzük az agglomerációs települések esetében a kiadott építési engedélyek alakulását. Jelentős részükben ugyanis, nem csak az országos, hanem még a budapesti rekordnövekedést is túlszárnyalta az engedélyek számának alakulása. Hozzá kell ugyan tenni, hogy sok esetben ugyan nagyon alacsony bázisról indult a növekedés, de az építésekről még így is azt mondhatjuk, hogy valósággal kilőttek. Tökölön például alig 2 lakást terveztek építeni 2013-ban és 2015-ben is, ezzel szemben 2016-ban hirtelen 21-re adtak be építési engedélyt. Sokat profitált a kedvezményekből Tinnye, Biatorbágy, Csömör, Göd, Nagytarcsa vagy Dunaharaszti és Telki is. A települések ezen köre esetében legalább megháromszorozódott a kiadott lakásépítési engedélyek száma 2015 és 2016 között, de több esetben 4-5 vagy 10 szeresére növekedett. 

Ócsán minderre nincs még számadat sem, nem hogy összehasonlítható példa. 

Ráadásul mások növekedése több esetben nem csak azért szembeötlő, mert az előző évekhez képest sok lakás épül, hanem az adott település lakásállományának százalékában is számottevő bővülésről lehet beszélni. A korábban már említett Tinnye esetében a meglévő lakásállomány több mint 6 százalékkal történő bővülését jelezte előre az építési engedélyek száma, míg Nagytarcsa esetében közelítette a 7 százalékot a várható növekedés mértéke. (Már amennyiben az összes engedélyezett lakás meg is épül vagy épült.) De szintén a soknak számító 3 százalék körül mozgott az építési engedélyek aránya a meglévő lakásállomány százalékában Telki, Dunaharaszti és Göd esetében is.  

Ócsán az új lakásépítések annyira leálltak és eltörpültek, hogy erre vonatkozó ismerettel sem bírunk. 

Csupán a meglévő régi lakásállományban jelentkezik mozgás. Ez pedig inkább a megüresedő lakások feljavításával történő értékesítése, vagy az eladásra kínáltak piacra dobásában mutatkozik. A fiatalok, az állami támogatást igénybe vevő "csókosok" inkább más helyeket képzelnek a jövőjük otthonaként. 

Ennek a szemléletnek a kialakulásában és meghonosodásában jelentős felelősség terheli a regnáló városvezetést, mert míg mások képesek voltak kedvező képet és vonzerőt biztosítani, addig itt ez elmaradt. 

Ezért a növekedés rendre csak másutt érzékelhető.

Alsónémedit igen, azonban Ócsa városát nem jegyzik meghatározható agglomerációs cél-helyként. - (Piros jelző: Az építési engedélyek száma több mint 3-szorosára, vagyis a budapesti mérték felett növekedett. Sárga jelző: Az építési engedélyek száma több mint 2-szeresére, de a budapesti mérték alatt növekedett.)

Az agglomeráció más településein érzékelhető volt egy boom a 2015 és 2016 közötti időben, ennek mértéke azonban elmaradt a korábban bemutatott településekétől. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ott ne pörögnének az építkezések, mindössze arról van szó, hogy a lakás-áfa és a csok hatását kisebbnek mértük. Ebben azonban szerepet játszhatott, hogy az építkezések több esetben is itt már a kedvezmények megjelenése előtt is beindultak, így hatásuk emiatt érzékelhető kisebbnek.

Ezen csoportba tartozhat például, Veresegyház, vagy Üröm, előbbi esetében 2013-ban még csupán 41 engedélyt adtak ki, 2015-ben azonban már 202-t, majd ez a szám emelkedett 320 fölé 2016-ra, mely utóbbi a lakásállomány százalékában több mint 5 százalékos várható lakásszámbővülést vetített előre. Üröm esetében a válság mélypontjához képest még nagyobb volt az elmozdulás, a 2013-as 3 építési engedéllyel szemben 2015-ben már 54-et, 2016-ban pedig 107-et adtak ki, az engedélyek aránya a lakásállomány százalékában itt is meggyőző volt 2016-ban a 4 százalékos eredményével.

Vannak helyek, ahol kibővített csok-kal várják a családokat

Összességében az agglomeráció ismételt virágzása nem meglepő, a három gyermeket vállalók számára például családi házba költözés esetén az egyik leginkább szóba jöhető alternatíva. A telekárak jóval kedvezőbbek, mint Budapesten, miközben a lakások értéke pont a fővárosban növekedett a leginkább. Így magasabb önerővel rendelkeznek a korábbi lakásuk értékesítését követően, az alacsonyabb telekáraknak köszönhetően pedig a támogatás magasabb arányú vidéken az elkészülő lakás vételárának, vagy bekerülési költségének százalékában. A mostani kedvező hitelezési környezet pedig elősegíti, hogy bátrabban vágjanak bele költözésbe a családok. Ebben az esetben is nagy kérdés azonban a új lakásokat érintő áfa jövőbeli sorsa. Ha az áfakulcs a jelenlegi 5 százalékról ismét 27 százalékosra nő 2020-tól, az a lakásépítési kedv csökkenését hozhatja az agglomerációban is. 

Ócsa ezzel aztán végképp kiesik a fellendülésből. 

Igaz, a körülöttünk levők már amúgy is elhagytak minket. 

*

Szeretett magyarjaim - de ki magyarabb a magyarnál, avagy a másiknál ( - hétköznapi feledékenységek)

Szeretem azokat a megszabott határokon túlról betelepülőket, akik az első időkben örömmel próbálnak beilleszkedni, majd aztán egyre szélesebbre terjeszkedve igyekeznek a helyiek életébe avatkozni.

A hazaszeretett sokkalta több annál, mint amit egyesek képviselni igyekeznek

Nem a véleménynyilvánításról és a demokrácia adta szólni vágyásról van itt szó, hanem egyfajta olyan beavatkozásról, amolyan hatalomra tö9résről, mely az őshonos lakosság érdekeivel ellentétes.

Szeretem ezeket a figurákat, amikor úgymond hazalátogatnak és előadják vérző szívvel, hogy mennyire vágyódnak szülőföldjük után, kifejezve, hogy lelkükben örökké (adott tájrész szerinti) földiek maradnak. 

Úgy tesznek, mintha valaki is elüldözte volna őket onnan. De ha így is lenne, akkor is, vagy még inkább tiszteletben kéne tartani azokat akik itt helyt, letelepedést, munkát, megélhetést, új otthont, és hazai életkörülményeket biztosítottak számukra.  

Egyes hazánkra szakadt magyaroktól időnként kiver a verejték, mert azt képzelik magukról, hogy ők az igaz magyarok, akik az elcsatolt részeken is tartják magukat és eközben képviselik a hazát, a magyarságot.  Érdekes, hogy ez mennyire csak a déli határvidéken túl élőkre vonatkozik, mert a felvidéki magyaroknál ez a jelenség soha nem volt ilyen éles és elkülönülő. De a munkácsi magyarok sem ilyenek, és az őrségben élőknél sem tapasztalni azt, ami amúgy csak a délvidékiekre jellemző. 

Soha, egyetlen Ukrajnából, Szlovákiából, vagy az Alpok-aljából hazatérő és itthon letelepült magyarnál nem tapasztaltam azt, amit az erdélyi magyarság az anyaföldön megjelenít, és megtestesít.

Nekem egy ilyen áttelepült munkatársam egyszer elmesélte, mennyire nehéznek érezte sorsát ott, ahol mindig lemagyarozták, miközben román állampolgársággal, oktatási és egészségügyi háttérrel, munkalehetőséggel kereste a megélhetést.  Átköltözött és itt a hozott mentalitás által, (amit természetesen nem vett észre magán) egy idő után lerománozták. 

És nem értette.  

A nagy távolság nem befolyásolja az otthoni gondolatokat.

Valójában mi sem, hogy kiért üt ki ezek emberek többségéből az a románság, ami ezt kihozza a

magyarok javából.

Holott számos ócsai betelepült bizonyította már a románságán, miközben melldöngetve próbálta igazolni magyarságát.

Ma Ócsán is számos olyan ember él, akik a mai Romániából települtek be. Páran észrevétlenül, békében és igaz magyarként élik mindennapjaikat. Páran azonban hozva az átkos románságot, olyan attitűd megnyilvánulásokat tesznek, mely nem honos illetve nem dívik a (hazai) magyarság köreiben.

Ilyenkor jön a román szó az itteni földtúró, az állattartó és a mezőn dolgozó helyi ajkára. 

Bezzeg a betelepült magyar nem érti. És amikor haza látogat akkor akkor arról mesél, hogy itt sem könnyű, hogy mennyire más, ahogy az itt élő emberek is, és a táj is idegen számára, ezért lélekben mindig is otthoni marad.

Mások szerint meg képmutató marad. Mert ha már otthagyta a szülőföldet, amire amúgy úgy vágyakozik, és új hazát, otthont teremtően áttelepült, akkor viselkedjen már úgy, ahogy az ittenieknél elfogadott, mert senki nem akar rá, vagy rájuk olyant kényszeríteni ami fájó. Így akkor nem kell pár évente hazautazgatván arról siránkozni, hogy meggyire fáj meghasad a szíve, a földiek láttán. 

Ismerőseim közül nem egy ilyen van, miközben itt az anyaföldön igen is jól feltalálta magát és megtalálta azt a számítást, amiért valójában ide költözött.  

Közülük, nem egy tölt be olyan szerepet, mely az őslakosság sorsára hatással van, vagy olyan tisztséget, mellyel befolyást és más egyébhez jutott. Minderre a szülőföldön nem volt lehetőség, más különben felénk se néztek volna. 

Érdekes és furcsa, ennyi idő után a szocializmus tönkretétele, összeomlása, - vagy ami éppen tetszik után - még mindig az a Ceaușescu adta beidegződést felfedezni a e-fajta jövevényekben. 

Szeretem az otthoniakat!

Ugyanakkor azt is megtapasztaltuk már, hogy ezek az emberek mennyire szeretik kifejezni "igaz magyarságukat" mely egyfajta különbözőséget próbál elénk vetíteni a valós hazai magyar és az olyan magyar közt, aki az elcsatolt délvidékről származik. 

Mások szerint pedig magyarnak lenni és maradni a szülőföldön jelent igaziságot, sokkalta inkább, mint a törzs-közelbe húzódva ezt hangoztatni.  Mert amennyiben a magyarok szentföldje Erdély ország, vagy Székelyföld, akkor ezen a talajon magyarnak maradni nagyobb dolog, mint az anyaországban magyarkodni. 

Számos, az elcsatolt országrészből betelepült a mai napig nem jegyzi az elcsatolás napját, és nem emlékezik meg a nemzeti összetartozás napjáról. Számos hangzatos(an) magyar odahaza kifejezve nyilatkozik a hovatartozásáról, de itt, ahol valójában él, létezik, fogyaszt és szaporodik, itt nem képes magyarként megnyilvánulni és közösségi tagként beilleszkedni, annak ellenére, hogy ennek a társadalomnak a haszonélvezőjévé váló, ellátásban, nyugdíjban részesülője az országunknak. 

Ócsa városában az Önkormányzat fideszes vezetése a nemzeti összetartozás napját nem tarja annyira számottevőnek, hogy arra megemlékezést szervezzen. Mint korábban arról már beszámoltunk ez főként két emberen múlik. Az egyik Horváth Tamás alpolgármester, aki szerint számos emléknap van, amit megülhetnénk, ezért inkább nem ezt sem tarja fontosnak. A másik meg Bukodi Jánosné az Oktatási, kulturális és sport Bizottság elnöke, helyi tanár, aki nem kívánja a nemzeti összetartozást önkormányzati szinten kifejezni és inkább megalkuszik ezzel a helyzettel így az idén sem tervezett hivatalos megemlékezést az oktatásért és kultúráért felelős bizottság vezetőjeként, és képviselőként. Ez lassan megszokottá válik a két ismert ember jóvoltából. Ők inkább összefognak Jeneiné Rózsa Jankával (az ojtozi Anselmo Vendégfogadó tulajdonosa) és emlékeznek az Ojtozi szorosban történtekre, (Collegium pro Historiae Claustrum Oituz) mintsem az ország trianoni elcsatolására.  

Szálláshely - Anselmo Fogadó, Ojtoz

Mint ismert, az ócsai városvezetők romániai látogatása során találkoztak a nevezett személlyel, aki állítólag egy emlékhelyet szeretne kialakítani, amihez pénzt kívánt. Ehhez adott ígéretet és anyagi támogatást az akkor munkalátogatáson kint tartózkodó Ócsa város vezetése. Az esetről csak a visszaérkezés után tájékoztatták a testületet, kérve a 1000 euró támogatás megszavazását. Bukodiné Ibolya ehhez adta nevét a támogató szavazatával. Ezzel gyakorlatilag az összefogást és a trianoni ügyet a városi irányítás letudta.

2013 június

Mert messziről jönni, és aztán odaátra pofázni mindig más, ahogy itt is azt kutatni, vagy éppen bizonygatni, hogy ki mennyire magyar, egy olyan ordas képmutatás, amit csak a hazalátogatások alkalmával közöltek szemelé-kerülésével lát át a magunk fajta.

*