Harangozó és körmenetelő egyháztól a szegények egyháza felé - disputa ( - keresztények a vallásról)

Kerekasztal-beszélgetés Beer Miklós, Deák Dániel és Laborczi Géza részvételével, Kamarás István segédletével

2015. április 20-án (hétfőn) este 17-19 óra között a Pesti Evangélikus Egyház Gyülekezeti Nagytermében (Bp. V. Deák Ferenc tér 4. I. em.)

Deák Dániel

Mit tehetnek ma Magyarországon katolikus értelmiségiek egy olyan világban, ahol fogy a szabad levegő,társadalmunk gyorsan romlik, a nemzeti együttműködés rendszerét felülírja az országos rendetlenség, a fékek és egyensúlyok hiányában a törvényhozás nem tud (és nem is akar) ellenállni a politikai voluntarizmus kísértésének, majd élvezettel való gyakorlásának, ahol égbekiáltó a részvétlenség és nemtörődömség, és még a nagy egyházak sem lépnek fel hathatósan a szegények, a megbélyegzettek, a megalázottak és egyáltalán az emberi méltóság ügyében? – kérdezi Deák Dániel a Corvinus Egyetem professzora, és úgy véli, hogy itt az ideje keresztény berkekben is a fennálló rendszer elleni még hangosabb protestálásnak.

Laborczi Géza

Mások úgy tartják, ha szükséges, akkor protestálni kell, de még ennél is fontosabb és aktuálisabb pozitív társadalmi célokért összefogni és cselekedni, valamint alulról, autonóm kis közösségekből felépíteni egy demokratikus társadalmat. Ebben a keresztény híveknek – és köztük is elsősorban az értelmiségieknek -legfőképpen animátorként, tolmácsként, mediátorként, moderátorként kellene segíteni a mindenféle viszonylatban létrejövő és létrehozható diskurzust – Horányi Özséb kifejezésével – a participatív kommunikáció jegyében. Sokunk szerint eminens feladatunk kellene legyen tehát a megbékélés és a kiengesztelődés folyamatainak katalizálása, ám ennek érdekében természetesen az ütközést jelentő dialógust is fel kell vállalni.

Ferenc pápa szerint „be kell szállnunk a politikába, mert a politika a szeretet egyik legmagasabb formája, mert a közjót keresi. Az evangélikus egyházi stratégia, kezdeményező, szolgáló és képző egyházat vizionál, melyben ki lehet beszélni felgyülemlett strukturális feszültségeket is.

Beer Miklós

Beer Miklós püspök a harangozó és körmenetelő egyháztól a szegények egyháza felé történő radikális irányváltásról beszél, ami az én olvasatomban G. Theissen által megfogalmazott jézusi erőszakmentes értékforradalom és H. Büchele által szorgalmazott kontraszt-társadalom jegyében történik. Ebben a szellemben a keresztény értelmiség egyik fontos, a jövőre orientált ajánlattétel társadalmunknak, ugyanis számunkra Isten országa nem túlvilági álmodozás, hanem már az evilágban küszöbönálló és sürgető jövő, másképpen: közös dolgainkban való fáradozás, struktúramegőrzés helyett a struktúraváltás jegyében, társadalomban és egyházban egyaránt.

Kamarás István OJD

*

Nyári buzulásaink - inkább több homofób, mint egy homokos ( - sok ludas disznóság)

Nem a nyár és annak melege a kiváltó ok, de mégis divattá vált mostanság buzinak lenni. Ezt a kifordultságot a liberálisok (szabadelvűek) szabadították a nyakunkra.

120 óvodás gyermeket kényszerítettek a buzivonuláson való részvételre

Az önmagával kezdeni képtelen jómódú társadalmak lezüllött alakjai, a táposok, a hallucinogének élvezői közül törtek ránk a fajukat tévesztő egyneműségükben fürdőző buzeránsok. Ez a mondat, sokak szemében egyfajta képzelettársítással járó folyamatot gerjeszt és homofóbiáért kiált.  Ez pedig máris egy gerjedelem, egy újabb megvetés képzete. (Pedig az elutasítás még nem jelent homofóbiát.) Mert ezek a libsik amúgy is annyi mindent kiáltatnak a maguk elfogadás érdekében.  Érdekes ez az ellentmondás, miközben ők lennének azok, akik a másság befogadása mentén az egymás vagy éppen a „más” befogadását hirdetik. Közben a konzervatívokat nem szívlelve egyfajta keresztényüldözést folytatva állandó náci képzetben élnek fogalmaznak, és szavakba öntve gyűlölködnek velünk szemben. Sőt nem csak szavakban, hanem tetteik által is ezt teszik. Provokálnak.  Már lassan nem csak virtuálisan rombolják a keresztény jelképeket, hanem valóságosan is ellenbálványt állítanak városaink különböző helyein akár a menóra, akár más kegytárgyaik, vagy megjelenéseik által.  Míg korábban a keresztény templomokból induló körmenet volt a vallási trend, addig manapság az erkölcstelenség, az önmagunkból való kivetkőzés, a szexuális kifordultság, az intimitásvesztés az, ami ránk tör és terjeng körülöttünk.  

Valahol Európában - mostanság

Ebben a közegben úgy szaporodnak a buzik, mint parlagfű a gondozatlan földeken. A liberális eszmevilág torz szülöttei ők.  Persze ezzel a torzultsággal még békén lehetne élni akár köztünk, ugyanúgy, mint egykor, vagy korábban, de nem nyugszik a vérük. Egyre csak törnek elő és vallják magukat másnak, mint a megszokott, az elfogadott, vagy a normális. Ők saját bevallásuk szerint sem heterók. Mi vagyunk azok, akiket ezért megvetőleg homofóbnak titulálnak.  Most akkor értekezhetnénk arról, hogy ki bélyegzi meg a másikat?

Felturbózott erőszakoskodók. - ez a valós parádé

De nem is ez a fontos, mert senkit nem érdekel, hogy a magánügyeiben ki hogyan él, miként szexuál, vagy kit és mit használ.  Ebben az sem baj, ha egynemű párokat alkotnak magéletük során. És a hangsúly ebben az utóbbiban leledzik.  A magánszférában. Elvégre ez legyen mindenkinek a magánügye. A sajátja. Nem tartozik a közre. Ne csináljuk belőle már közügyet. Ne teremtsünk, hozzá helyet ne példálódzunk vele és ne ezt ünnepeljük, vagy ünnepeltessük. Sem másokkal sem pedig önmagukon belső köreit kitágítva a nyílt utcán, a köztereken és a sajtó által. Ne a kifordult nemi identitás legyen a már a bemutatandó szórakozás. Az attrakció, a kedvcsináló műsor.  És ezzel meg is fogalmazódott a lényeg. Ez a baj ezzel a meleg fesztiválos, buzi és miegyéb elemek obszcén megjelenítésével, vagy ránk erőltetett elfogadtatásával. 

Sokunknak ez valahogy nem megy le a torkunkon, mint muzulmánnak a sertéshús. Úgy ér bennünket, mint az arabhoz vágott cipő. Vagy a kutyának nyilvánítás megvetése.  Igen, a fajunkból kifordultak megvetése, és normálisak arcul köpése ez, amit a liberalizmus zászlaja alatt nyomnak le a torkunkon.  

Az elmúlt napok eseményeit megtapasztalva láthatjuk, hogy az Egyesült Államokban az “egyenlőségért” vívott harc sokkal előrébb jár, mint szeretett hazánkban, ezért remek képet kaphatunk arról, hogy mi is vár ránk pár év múlva, ha tovább tűrjük különböző degenerációk térnyerését. - Olvasható az Ex Oriente Lux-on.

 

 Olyan ez, mint egy erőszak. Egyfajta nemi erőszak. A nemek egymásnak erőltetett erkölcstelensége. Az egyneműség összefonódása és a természetes nembeliség elutasítása. A másság eszméje család és nemzetellenes összeesküvés. Egy fricska a nemzeti érzelem, családtudatos nevelés és keresztény erkölcsvilág berendezkedésére.

Az a városvezetés aki képes átszínezni a hófehér hidat az inkább Amerika- és buzibarát gesztust gyakorol, mintsem utálatot.

A baj azonban nagyobb, mint a felvonulók megjelenítése. A gond a társadalmi szociális berendezkedésünkkel van. Ugyanis nem vagyunk felkészülve a fesztiválon kívüli mások mindennapi jelenlétére, felszaporodására és köztünk létére. - mert midig a hetero a hibás

Kulka: „Ha nincs Kerényi, én sem vagyok meleg"- mert mindig a hetero a hibás

Gondoljunk csak bele. Életünk minden apró rezdülése, napi funkcióink és berendezkedésünk mind az eltérő nemiségünkre alakult, épült és létezik. Így alakul sorsunk a pelenkázástól fogva az öltözködésen át a cselekvéseink során. Már az óvodában a megkezdődik a nembeli különbségek kidomborodása. A játékok, a viselkedések, a szavak a hanglejtések és a berendezkedések folytán.  A vécéhasználat is a nembeli különbségekre alapoz. Az intimszférám részévé válik.  Normális embereknél az elsődleges és a másodlagos nemi jellegen túl más hormonok határozzák meg, és dominálják a lányokat és szintén mások uralják a fiukat. Ez a különbség természetes.  A különbözőségünk a normális és a vonzó.  Ebbe a közegbe egy más elegy bekerülés rendszeridegen, ami sehogy sem passzol a kialakult társadalmi viszonyokhoz.  A vécét az azonos nemek szerint választjuk szét az oviban, az iskolában és a közéletben. Az öltözők is így lettek létesítve az iskolákban az uszodákban és másutt is. A női WC, a női napozó és az elkülönülő orvosi vizsgálat mind a biológiai különbségekre épül. A normális emberi gondolkodás is ezzel számol.  A sportban is a külön játszanak, vagy küzdenek a fiúk (férfiak) és a lányok (nők).  Persze pár kivétel itt is létezik, mert vannak vegyes sportok és olyan versenyek is ahol a nembeli különbség nem számít. Az iskolai osztályban sem különülőnk már el nemiségünk szerint.  És ez így normális. 

Az azonban elfogadhatatlan, hogy akár az iskolai, akár serdülő, vagy a felnőtt kori intim szféránkba befogadjunk egy azonos nemű olyan alakot, aki ránk izgul, hozzánk vonzódik.  Egy ilyen emberrel nem szívesen engedem le birkózni a gyereket, mert minden lábra menésben, combfogásban, átkarolásban, vagy kulcsolásban azt érezném, hogy csupán fogdossa a másikat és sport lényege veszne el. Egy ilyen egyén ne fürödjön együtt a gyerekkel, a félig felnőttel a gólyatáborban vagy a kempingben a férfiaknak, vagy a nőknek szeparált részben. Mert ez már az intimitásomat, a józanságomat sérti.  Ezért is osztályidegen és társadalomellenes, vagy elfogadhatatlan a másféle nemi beállítottság ilyenfajta kordukálása. A katonaorvos is a nemek szerint szelektál. 

Barabás Richárd tavaly ősz óta önkorm.-i képviselő - eredetileg színész és homokos

Az egyneműek házasítása nem normális.  A heteronak is jár az, hogy ne kelljen egy olyan előtt levetkőznie, akiben akaratán kívül érzelmi indulatot, vonzódást, vagy nemi gerjedelmet kelt. 

Ne csak az éves fesztiválok alkalmával mutogassák vonagló testüket a nagyközönségnek, hanem a hétköznapi életben is különüljenek el tőlünk. Tárják fel másságukat és ne nézzenek, ne öltözzenek, ne birkózzanak együtt azokkal, akik nem akarnak velük egy ívásúak lenni.

Nem öröm ez senkinek. Sem a magából kifordult egyénnek, sem a normálisan szülőnek.

Ezért ne terjesszék, ne hirdessék a másságukat, hanem éljék meg maguk közt csendben ahogy a heterok is megélik a maguk szexualitását. Ne provokáljanak, ne nézegessenek, ne fogdossanak és erőszakoskodjanak se az utcán, se az élet más területein. Legyenek meg maguk békében és boldogságban, egymás farában, vagy ahogy jó nekik, de semmi esetre se disznólkodjanak, mert a muzulmánok szokásait is elfogadjuk anélkül, hogy állandóan fesztiváloznának, vagy mecsetbe kényszerítenének. Ők is és mi is békében tudunk egymás mellett élni. Valahogy csak a liberális az abnormális buzik nem nyugszanak.

Mi szükség erre? 
Ők miért nem vándorolnak máshova? Miért nem mennek a liberális nyugatra?
Miért ragaszkodnak hozzánk? Miért nem keresnek maguknak melegebb éghajlatot?

Tovább is van, olvasd még.
A magukat mutogató, magukból kifordultak képei a továbbiakban, klikk az írás után. 
Nézze meg a képeket. Kattintson a folytatásért a továbbra, és nyílik a képtár.

Kizuhanhat ki a Parlamentből ( - felesleges elmélkedés vagy értelmetlen eszmefuttatás)

Tegnaptól hivatalosan megkezdődött a választási kampány. A köztársasági elnök április 6-ára írta ki az országgyűlési voksolás napját, a törvény szerint a kampány 50 nappal korábban veheti kezdetét.  Nem véletlen, hogy a különböző jelöltek felbukkanása és a pártok sokasága elborzasztja, elgondolkodtatja az embereket. Az elmélkedés pedig nem más, mint játék a gondolattal. 

Olvasson most egy különös eszmefuttatás a Fent és lent blogról.

Képzeljük el azt a forgatókönyvet, hogy az április 6-i választásokon az Összefogás megtorpan 14.98 százalékon, az LMP és a 4K! pedig külön-külön is megugorja a bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt. Ebben az esetben az összefosás Gyurcsánytól Szanyiig, Oszkótól Scheiringig menne a kukába, hiszen a szabály az, hogy ha 3 vagy több párt közös listán indul, akkor minimum 15 százalékot kell elérniük a bejutáshoz.

Még mielőtt az összes troll nekünk esne, hangsúlyozzuk, hogy ezt az opciót mi sem tartjuk reálisnak, sőt kifejezetten utópisztikusnak tűnik, hogy az álbal most eltűnjön végre. Hogy miért, annak több oka is van.

Egyrészt a magyar társadalom ma igen rossz mentális állapotban van. Bármennyire is az lenne a logikus és helyes döntés az ország részéről, hogy a parlamenten kívülre tegye ezt a hiteltelen bandát, ez nem fog megtörténni. Mégpedig azért, mert egy csomóan elhiszik, hogy ők a kisebbik rossz. Persze, az is igaz, hogy az is logikus és helyes döntés lenne, ha a Fideszt is kibaszarintanánk az országházból, de egy másik csomóan szerint meg ők a kisebbik rosszak. Magyarország jelenleg patikamérlegen méricskéli melyikük a kevésbé sátáni, aztán ebbe szépen bele is rohadunk.

Másrészt, még ha reális esély is lenne arra, hogy az összefosás ne érje el a 15 százalékot – például a Magyar Nemzet kideríti, hogy maga Simon Gábor végezte ki a kiszsiráfot stb. -, abban a pillanatban épp a Fidesz mondaná azt, hogy ácsi. Ugyanis a Fidesz úgy szereti az MSZP-t, és fordítva: az MSZP annyira a Fideszt, mint az emberek a sót, vagy a laptop-töltőt. Szükségük van egymásra. E két bűnbandának inkább megéri, hogy néha váltogassák egymást a piramis csúcsán, minthogy olyan erők kerüljenek helyzetbe, melyek az egész, szépen felépített szájbavert rendszer legitimációját kérdőjelezik meg.

Nem véletlen volt benne az MSZP titkos stratégiájában, amit mi hoztunk nyilvánosságra, hogy az MSZP-nek létszükséglete fenntartani a kétpólusú politikai elit uralmát. A Fidesznek is. Egymásra vannak utalva. Mi meg hagyjuk. Egyelőre.

Fent és lent

*