Október 14.-re, péntekre invitálták a szülőket az egykoron érintett ovisokat az intézmény létesítésének fél évszázados megalakulásának ünneplésére.
Az ünnepség visszaemlékezéssel is jár, aminek során az óvoda tornatermében egy kiállítást is rendeztek, ami egy hétig lesz megtekinthető, hétköznapokon 9-től 16 óra között.
A megemlékezést az óvoda vezetése igyekezett kibővíteni azzal, hogy az elmélkedésre okot adó időt igyekezett megkétszerezni az által, hogy az "Ócsai óvodák fennállásának 100. évfordulója alkalmából" összehozzon egy monumentális propagandát.
 |
| Talán a kicsit giccsesnek tűnő, színezékekkel telített tortáknak biztos örültek a megjelentek |
Száz évvel ezelőtt Ócsa település történetében nem voltak még intézményesített óvodák. Így a mostani többes alkalmazása igencsak túlzó és egyáltalán nem meghatározó sem a 100 éves múlt, sem pedig az elmúlt 50 év vonatkozásában.
Jutka néni igencsak túl lőtt ezzel a saját és a helyi óvoda idősíkján.
Az Oktatási Hivatal által fellelhető első Alapító okirat 2000. március 29.-én datált, Buza Attila polgármester és a már kiebrudalt Szabó György jegyző által. Az akkor már intézményként számontartott két ovi székhelyeként a Dózsa telepi óvodát jelölik meg, míg a Baross utcai létesítményt tagóvodaként tartják számon.
Az Oktatási Hivatal dokumentumtára innentől tart számon elérhető iratot a két helyi óvodáról. Vagyis az ócsai óvodák megnevezésével kapcsolatosan hangoztatott fennállásának 100. évfordulója titulus egy olyan Szűcs-féle túlzás, ami nem hogy segítené, hanem inkább rombolja azt a képzetet, amit mítoszként szeretett volna felállítani Szűcs Jutka óvodavezető asszony.
Az óvodák státuszát aztán 2003. március 26.-n keltezett, Dönti Károly polgármester és Szabó György jegyezte Alapító okiratban pontosította. Ezt követően aztán több ilyen módosító irat született, amit a hivatal számon tart.
Az ócsai óvoda 50 éves múltja vitathatatlan, azonban a helyi óvodák 100 éves fennállásáról beszélni megalapozatlan és alá nem támasztható állítás. Ez a többes egy olyan Jutka nénis túlzás, mint ami az esemény során is kitűnni látszott.
 |
| 2013-ban a cserkészekkel végeztették el a munkát |
Hogy mindez mennyire érdem, az csak Szűcs Jánosné óvodavezető fejezhette ki egy olyan Elismerő Oklevéllel, mely máris vihart kavart a közösségi oldalakon.
Az ócsai emberek ezt túlzásnak és az Óvoda múltjához, az elmúlt évek során tapasztaltakhoz aránytalannak, továbbá méltatlannak találják.
Persze értjük mi Szűcs Jutka néni háláját és megfelelési kényszerét, de azért Ő sem gondolhatta komolyan, hogy ezzel az alázatosságot igazoló jelképes dokumentummal, ezzel az emléklappal mint valami hűségnyilatkozattal bebetonozta a kapcsolatát és jó viszonyát a várossal. Legfeljebb Bukodi urasággal. A város lakóival szemben azonban továbbra is restanciája van.
 |
| Ez kevés az 50 év átölelésére - hol van az a múlt, ami nélkül nem lehetne a jelen pózolása |
 |
| Elismerés és oklevél = dicsőség |
De nem csak a volt építőket, a hozzájárulókat, hanem az egykoron érintett városvezetőket, polgármestereket, a volt jegyzőt is kihagyta, ami bizony nagyon egyoldalúvá és csak a mostani vezetésre koncentrálttá tette ezt az eseményt. Ez pedig méltatlan az óvoda elmúlt 50 évéhez, mert a múlt messze túlmutat a Bukodi polgármesterségének utóbbi pár évén. Ugyanis az elmúlt 50 év eseményeit nem lehet kisajátítva egyetlen, most élő és uralkodó személyhez kötni és testálni. Ez nem méltó egy magát pedagógusnak tartó személyhez, egy intézményvezetőhöz. Ez a baj a mostani megemlékezéssel.
És ez a legnagyobb baj a mostani vezetéssel.
 |
| Nagy dolog, ha elismerik egy ember munkásságát - kár, hogy a névtelen cselekvőknek ebből már nem jutott részük |
Az öncélúság, az önérdek, és a zsákmányszerzés, legyen az akár egy kicsikart, vagy csak alantasságból kiállított elismerés. Pusztán azért, hogy ne csak védjük, hanem takarítsuk is egymás hátsó fertályát. Elvégre azt gondolják, az emberek úgy sem látnak távolabb az orruknál.
Gyermekded elképzelés ez egy óvodai programtól is.
*
