A rászorúlók megsegítése és az ócsai propaganda - a polgármester reklámot űz a szegénységből ( - tűzrevaló)

 Hazánkban megszokott segítségnyújtási forma a téli időszakban a tűzifa-támogatás. Ezt a kormány is elősegíti.

 

Városokban az önkormányzat dolga a rászorultak támogatásának biztosítása.  Ez nem csak a szociálisan rászorulók étkeztetése és egyéb más téren valósul meg, hanem a tűzifa-támogatásokkal is ezt kívánják elősegíteni télvíz idején.

Az, hogy ebből egyes polgármesterek olyan politikát kreáljanak, aminek egyfajta haszonszerzés, vagyis a személyének önreklámozása a cél, az eléggé visszataszító, mert senki nem szívesen áll ki egy tál levessel a kamera elé, amikor azt éppen jó szándékkal fogadva veszi át a kegyes úrtól.

Ez megalázó. 

Amúgy meg ki nem örülne bármilyen aprófának, amivel tüzelhet, főleg egy olyan szociális lakókörnyezetben, ahol a fűtést csak fatüzelésű kandallókkal lehet biztosítani.  Most ebből propagandát és reklámot csinálni, legalább annyira szégyenteljes, mint a levesosztáskor belefényképezni a rászoruló tányérjába, vagy arcába.

 

Ócsa polgármestere valahol mégis ezt tette, amikor a rászorulóknak biztosítandó tűzifaszállítmányról közölt fotót, jelezve ezzel, hogy ő mennyire kegyes és jó a maga kis birodalmán.

 Hát egy nagy szart az.

Először is, az a fa amit ő most nagylelkűen és kegyesen "ajándékoz" az nem kimondottan tűzifa és nem kanadallófa.  Amit bemutat, az hulladék, nagyobb méretű apríték.  Ettől persze az még elég, de nem ad olyan fűtőértéket és energiát, mint az ami kandallóba való. 

Persze a szegény ember abból főz amije van és azzal fűt, amit kap, vagy szerez. Ezen az elven bármit lehet, de kegyeskedni, kegyet gyakorolni és azt jó cselekedetként bemutatni oly annyira visszás, hogy erre csak Bukodi Károly képes. 

Valójában ez nem más, mint a polgármester szegénységi bizonyítványa a saját fösvénységéről, és alantasságáról. Arról, hogy még az ipari hulladék szart is úgy adja tovább, mint valami tőle származó, nemes ajándékot.  

Szégyen.

*