Tegnap nem színeződött át Facebook profilon egyetlen arc sem a katalán nemzeti színekre, úgy mint annak idején a provokatív Charlie Hebdo nevezetű szennylap bulvássajtósainak lemészárlása után.
Pedig a katalánok nem úgy jártak el, mint az a mocskos újság, ahol a szabadság zászlaja alatt aláztak másokat. A katalánok nem tettek ilyet, pusztán a függetlenségük érdekében próbáltak demokratikus példával élni.
Mégis azt a durva gyurcsányi karhatalmi elnyomást kapták, amit mai Európa liberalizmusa annyira lefogad és ránk erőltet, hogy azért már szót ejteni sem érdemes.
Ezt mostani szótlanságot a Facebook máskor egységesen szintváltó közösségének azon tagjai akik egykor képes voltak együttérzésüket kifejezni egy olyan gyarmatosító és elnyomó nagyhatalom oldalán, mely nem csak az újságok karikatúráiban, hanem a Mirage és Rafalek árnyékában is képesek voltak a saját elképzelésüket a valaha más beállítottságú népekre szórni.
Téves azonban azt gondolnunk, hogy Franciaország konfliktusa új keletű
lenne. Több évtized gyarmatosító szabadrablás és a volt gyarmatok
függésben tartása, sarcolása érlelte ezt a konfliktust. Franciaország
gyarmatosító politikájának fekete pontjait a siliconafrica.com gyűjtötte
össze.
A harcászati látogatásokért cserébe, most viszonzásul ide látogat az a tömeg akikre a demokrácia magját elhintőkhöz, őket a saját hazájukból a liberalizmus terjesztésével felébresztették.
Csakhogy, a liberál-idiótáknak nem fér az agyukba, hogy a nemzeti önállóság, a függetlenség nem exportálható vadászbombázókkal. A nemzetek elnyomása, vagy felszabadítsa a sajátos szabad értelmezésükben hol így, hol úgy fogalmazódik meg, vagy éppenséggel értendő.
Amikor Guinea miniszterelnöke 1958-ban úgy döntött, országa független
lesz és kiválik a francia gyarmatbirodalomból, a párizsi elit annyira
dühös lett, hogy elpusztíttatott mindent, amiről úgy vélte a francia
gyarmatosításnak köszönhetően jöhetett létre az afrikai országban.
Ha Irakról, Líbiáról van szó, akkor azt felszabadításnak, vagy demokratizálódásnak hívják, míg a honvédők elnyomásnak, netán zsarnokzsáknak.
Ha az elnyomó Szaúd-Arábiát tekintjük, akkor pedig szövetségesről beszélnek. Holott egyik sem jobb, vagy különbbeb annál, amit az uralkodó nagyhatalmak a fegyverüzleteik során célországként, vagy célpontként határoznak meg.
Spanyolország esetében az egykori gyarmatosítók magjából álló Európai közösség a katalánok önállósági törekvését, függetlenségi harcát nem támogatja. Olyannyira nem, hogy az uralkodó hatalom diktatórikus fellépését, a saját érdekei mentén ugyanúgy abszolválja, mint a magyarossági szemkilövetéssel járó események során. Ahogy a Katalóniában lehetett könnygázzal és más fegyverrel a tömegbe lőni, úgy a sajátos érdekeik mentén hazánkban is szemlesütve hagyták ezt annak idején.
Ma Spanyolország Európa böszméje. A spanyol rendőri erőszak képeit nézve, számos magyarnak a gyurcsányi terror rémképének ismétlődése jött elő.
Akkor a magyar választók egy csoportját verték szét, tegnap a katalánokat.
Ahogy akkor nem vállalt szolidaritást Európa facebookos közössége az elnyomottak oldalán, úgy most sem. Ez csak a köcsög franciáknak jár, akik amúgy már legalább annyi kárhozatot zúdítottak ránk, mint a török és a labanc együttvéve.
Mégis a hitevesztett gall az, akinek oldalán kiáll a hülyébbje, mintsem a nemzeti érdektörekvéseket érvényesítse. Ezzel a hitvány közösséggel valószínűleg nem is viszi sokra Európa.
Tisztán látható, hogy ez az önpusztító nemzetellenes liberális közeg nem hogy a népek függetlenségért, hanem még önmagáért sem képes kiállni.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése