Éjszakába nyúlóan készül a nagy mű - erőltetett menet a hétvégi átadóért ( - jogsértés na, ki foglalkozik vele)

Éjszakába nyúlóan, rohammunkában készül az iskolában a műfüves pálya; - Karcsi álmai szerint.

Persze nem tudni, hogy miért égett a körmükre a munka, de az biztos, hogy a hétvégén pályaavatót akarnak tartani. 

A szoros határidő folytán sürgetik a munkát. Ezért kell szívniuk a környéken élőknek.

Információink szerint tegnap késő este a rendőrség állíttatta le a fényáradatban úszó, zajongással járó rohammunkát.  

A történtekről mindenki beszél az önkormányzat pedig mélyen hallgat.

A kényszerűség ismét a blogra hárul, hogy legalább részben, vagy a maga módján tájékoztassa az adófizetőket és bemutassa a (közéletünkben) tapasztaltakat, amiről amúgy hallgatnak az önkormányzati érintettek. 

Az iskola udvarán nagy a nyüzsgés hetek óta. Még a hivatalos pihenőnapokon is zakatoltak a gépek. Ástak, betonoztak, fúrtak.  Rohamléptekben készítették a helyi grundpályát. 

A város fura ura szinte napi vendég az építési területen. Mintha felügyelné azt. Érezhető az  ügybuzgósága.

Mégis az iskolánál, ahol mindez készül nincs kint tájékoztató tábla. A területen sem találtuk az amúgy kötelezően előírt sablont, hogy ki és mit végez. Sem a beruházó, sem a kivitelező, sem az építésvezető, de még a készülő létesítmény megnevezése sincs kitéve. Így azt sem tudni, hogy hivatalosan, a szabályokat betartva zajlik-e a munka. Alig tudni, valamit az egészről. Hivatalosan azt sem tudni, hogy valójában mi folyik itt. Az önkormányzat sem tett közzé  a kezdésről, vagy a befejezésről pár sort. A szerepvállalókról meg egyáltalán nem ismertek.

Csupán a Facebookon jelentek meg  az építkezés képei sorra Bukodi Károly oldalán. Még a végén mint valami pletykalapot úgy kell olvasni a megosztó oldalakat, hogy hírhez jusson a helyi. Nem véletlenül látja úgy az ember hogy a mester személyes felügyelete alatt zajlanak a dolgok. Éppen csak lapátolni nem áll be. 

A közzé tett képekhez nem társul információ. Ezért nem ismert, hogy a több milliós beruházás építéséhez ki és miként járult hozzá, a terveket ki hagyta jóvá, az építkezés mikor kezdődött, mikor fejeződik be, és a többi.  Érdekes ez, mert erről tájékoztatni kéne a lakosságot. Ez viszont nem történ meg. Sem a területen, sem az iskola, vagy az önkormányzat honlapján nem érhető el ezzel kapcsolatos információ. Ezért nem ismerte a felelős vezető, az építtető és a helyi munkavezető sem.  Arról sem tudni, hogy ki és mikor járult hozzá a hétvégi és az esti munkavégzéshez. Aztán mindez miként lett rögzítve az építési naplóba.  

Persze az is  lehet, hogy az iskolaigazgató engedélyével folyik az oktatási időn kívüli munka, mert korábban volt rá példa, hogy engedélyezte az esti születésnapozást az épületben.  Ez a bírósági tanúkihallgatása során került napvilágra, amikor az ismert birtokháborítási ügyben idézték be ügyben érintett tanúként. Elvégre mégis csak az igazgatása alatt álló intézményben követték el a cselekményt. 

Most szintén érintett az intézmény a munkálatokban. Persze a leosztás nem ismert, mert az is elképzelhető, hogy az önkormányzati megbízott, az említett perben érintett torna tanárra van bízva, vagy kiosztva az egész. Elvégre a megbízási szerződésében benne foglaltatik, az iskolai rendezvényeken túli sportprogramok lebonyolításának a végzése. 

A mostani pálya pedig szintén ehhez kapcsolódik majd. Bukodi Károly szerint a pálya a látvány-csapatsportok és az utánpótlás nevelése, edzése valamin az Ócsa SE tevékenységét segíti elő.  Ez az a tevékenység, amiben tornatanárunk is részt vesz. Elvégre nem csak az önkormányzat iskolában szolgáló megbízottja, hanem az Ócsa SE elnökségi tagja is egyben.

Így az iskolai sportélet és a tanítási időn kívüli sport is hozzá tartozik az intézményben, mert egyfajta (kiadója) üzemeltetője is a helyi sportlétesítménynek. Valószínűleg a befejezés előtt álló grundpálya is hozzá fog tartozni, akár mint az egyesület egyik tárgyi eszköze, de akár úgy is, mint iskolaidőn túli üzemeltetője. Nem véletlen az építkezésen történő felbukkanása és véleményezése. Tanítási szünetben való megjelenése a pálya szélén valószínűsíti, hogy ez is a tornacsarnoki hasznosítás módjára ez is hozzá fog tartozni. Ha  igen, akkor az "üres" időpontokra úgy fogja hasznosítani, hogy bérbe adja. Az őszi délutánokon szívesebben fociznak majd kint azok, akik eddig a fullasztó teremben bent tették.  A tornaterem nagyobb távolsága ellenére jelentős hanghatással zavarta a szomszédban élők nyugalmát. A mostani pálya közelségéből fakadó zajhatás hatványosan károsítja majd az ott élőket.  Ezért nem ok nélkül panaszolják és  kifogásolják a pálya lakott telekhez viszonyított közelségét.  Ezért lett volna célszerű az érintett feleket bevonni a tervezési szakaszban és javaslattételi, hozzájárulási nyilatkozatot kérni tőlük, hogy a közvetlen környezetben élő lakossági szempontok is érvényesülhessenek. Ez azonban elmaradt, a szomszédok mellőzve lettek, a lakosság nem lett bevonva az építkezés tervezési, majd kivitelezési folyamataiba. Gyakorlatilag kizárták és jogilag hátrányos helyzetbe kényszerítették őket. Ha ezt a bíróság is megállapítja, akkor bizony súlyos pénzekbe fog mindez kerülni a városnak, azaz a település más részein élőknek. Csupán pár, fociba szerelmes vezető beosztású ember zsarnoki döntésének várható következményeként.  Ez pedig több mint elszomorító. 

A Tao források felhasználása eddig is sok kifogásolni valót hozott elő. 

Pedig a társasági adóból nagy összegekkel lehetne támogatni a gyermeksportot, ehelyett ügyeskedők tömött sora szétlopja a pénzt – ezek a Mészöly Focisuli szakmai alelnökének, Újvári Gábornak a kemény szavai.

A Magyar Labdarúgó-szövetség eddigi tapasztalatai szerint a TAO-rendszerben észlelt szabálytalanságok és hiányosságok aránya nagyságrendileg hasonló a más támogatási rendszerekben tapasztaltakhoz. A közleményből csak egy jellemző magyarázatot idézünk.

„A Társasági adókedvezmény rendszere lehetőséget biztosít a korábbiakhoz képest jelentősen magasabb pluszforrások bevonására. A támogatás elsődleges célja, hogy minél több amatőr futballista minél jobb körülmények között játszhassa a világ legnépszerűbb játékát, és hogy megszűnjön a sport területén tapasztalható évtizedes infrastrukturális lemaradás."

Mindeközben pedig a bővülő és fejlődő infrastruktúra fenntartása, javítása és állagmegőrzése súlyosan megnövekedett terheket pakol az egyesületekre, minden szinten, amit - reálisan nézve - csakis további állami pénzek bevonásával tudnak majd kifizetni.

Tehát félő, hogy a mostani beruházások egy évtizeden belül enyészetté válnak. A város költségvetési hiánya nem sok jóval kecsegtet a jövő szempontjából. A pénzhiány pedig a mostani sportberuházásokat is megfogja viselni. A társasági adók beszedése csak egyszeri lendületre építésre elég. A finanszírozási folyamat nem tartható fenn.

A piaci alapon működő szponzorok mégis minek ölnék a pénzüket a magyar labdarúgásba, ha a vetélytársaikhoz az állam bármikor hocira hozzávághat egy új stadiont, centerpályát vagy lelátót, és még annyit se vár el, hogy legalább az önrészt kigazdálkodják valahogy. Sőt, a veszteséges működést is zsebből dotálja, a Fradika például szemrebbenés nélkül tervezheti pár milliárdos hiánnyal az évet, de nem ám sunnyogva, hanem a mellét verve büszkén, hogy micsoda fizetésekre futja neki. Ki szállna be a piacon keserves küzdelemben megszerzett pénzével a játszmába, hogy aztán egy nagyravágyó funkcionárius odabiggyesszen egy nullát a konkurencia büdzséjéhez, csak mert kitalálta, hogy ő lesz a matyó Berlusconi? 

(A sportköznyelvben csak Tao-nak nevezett, 2011-ban rajtoló támogatási modell arról szól, hogy a nyereséges magáncégek az államnak befizetendő társasági adó egy hányadát a sportra fordíthatják, egy központilag elfogadott sportfejlesztési program (SFP) finanszírozásával. Infrastruktúra-fejlesztésre 70%-os, közvetlenül az utánpótlás-neveléshez kapcsolódó feladatokra 90%-os, a túlnyomóan utánpótlással foglalkozó szakemberek bérezésére 50%-os támogatás adható. Minden támogatás összértékének kb. 1%-a megy el adminisztrációra (az MLSZ felé), és 2%-a közvetítői díjra (az kapja, aki “hozza” a céget). A foci esetében az elfogadás és ellenőrzés feladata az MLSZ-é. (Nagyon lebutítva és elhagyva mindent, ami nem tartozik szorosan a sportegyesületek taójához.) 

 

A Tao kapcsán minket nem a pénzek elsíbolása, vagy szabálytalan felhasználása érdekel.  

Elhisszük, hogy minden úgy történt, ahogy kellett, hogy minden forintot arra költöttek, amire adták, és senki nem hazudott semmiben, aki kérte. Elhisszük, mert nem tehetünk mást, a rendszer ugyanis gyakorlatilag ellenőrizhetetlen. Ezer és ezer benyújtott és elfogadott programról beszélünk évente (csak a labdarúgásban), nem kirívó az sem, ha egy megye kettes csapat tízmilliós támogatásra kap jóváhagyást. Az elmúlt évben 17,365 milliárd jutott a focira (önrész nélkül!), az ellenőrizendő tételek száma pedig szinte felbecsülhetetlen, valószínűleg a milliós nagyságrend sem túlzás. Gondoljunk csak bele, hány számlát produkál egy lelátóépítés, egy öltözőfelújítás vagy egy talajcsere. Ha pedig így van, akkor mégis miként lehetne kapacitása az MLSZ-nek ellenőrizni a százmilliós tételek árnyékába...

Ócsán az embereket inkább az érdekli, hogy emiatt ne szenvedjenek másutt, vagy másban hátrányt. Mert minden elmaradt városi beruházás őket érinti. Egy elvesztett per, egy odaítélt perköltség, vagy megítélt kártérítés a lakossági büdzséből, az emberek zsebéből veszi ki a pénzt.  

Ezért sem lehet közömbös a számunkra, hogy mekkora önrészt áldoz be a város a foci kapcsán, és mennyi pénzt fizet ki az önkormányzat az iskolai diák-sport zászlaja alatt zajló ilyen-olyan bírtok-védelmi sérelmek során.  

Ezért kell foglalkozni a város beruházásaival, az új focipálya létesítésének körülményeivel, az iskolaidőn túli foglalkoztatásokkal és a személyiségi jogokkal. Mert nem csak egyenlők, hanem különbözőek is vagyunk úgy általában. Ezt a különbséget azonban nem a pénz, a hatalom és az önkényesség övezze, hanem a vállalt szolgálat, értünk.  Most valahol ez bicsaklott meg. 

Az embertársaink, a szomszédaink joga is felér annyival, hogy tiszteletbe tartsák. Mert mások jogai sem terjeszkedhetnek túl és sérthetik meg a magánszférát. A jogegyenlőség mindannyiunknak kijár. 

Ezt még a sportbarátoknak és a polgármester köreinek is tiszteletben kell tartani.

Azonban nem ezt teszik. Ma este is égnek a reflektorok és a környéket élőket nyugodni nem hagyva barkácsolnak.  A 112 központi hívóra tett panaszok meg valahol az éterben keringenek az emberek az utcán várják a járőrt. Ki tudja, hogy mikor állítják le ismét a köznyugalmat zavaró rendbontókat. Lassú a jogérvényesítés menete. Holnap reggel ismét kialvatlanul mehetnek a saját dolgukra. Mert az ócsai házmester pályaavatót hirdetett a haveroknak. Minden más számításon kívül esik. 

Forrás: Internet,  Nemzeti Sport, utanpotlassport.hu,  futball sznob blog 

*