Míg május első vasárnapja az anyáké, addig az utolsó a gyerekeké.
De bármennyire is próbálunk vidámak lenni, nem sikerül mert drága focistáinkat hazai pályán úgy kipicsázták, hogy máris a kieső zónában találták magukat.
Bár korábban Bukodi Karcsink a hazai pályán döntetlent elérő csapatának mérkőzés utáni mérhetetlen örömét osztotta közösségi oldalán, addig most mély hallgatásba rejtőzködnek.
Azt a rítust, amit akkor a fiúk lejtettek az öltözőben...
...sokan lájkolták.
Gondoltam is ennek kapcsán, ha egy ilyen meglepetés-döntetlen ekkora öröm számukra, akkor mekkora lehet a bizalomhiány ami ebben az együttesben lakozik? Végignézve a szezonban produkált focinak nevezett szerencsétlenkedést és bukdácsolást bizony elcsodálkozik a városlakó, hogy erre a teljesítményre még pénzt is áldozunk a közösből!?! Mert micsoda mérhetetlen pazarlás ez a városi költségvetésből, amikor alapvető önkormányzati feladatokra, jóléti és szociális kiadásokra nem jut elég pénz. A fociőrület és a mögöttes tevékenység már csak ilyen. Ahogy a polgármesterünk is olyan, amilyen. Amolyan magatok választotta.
Persze Bukodit nem izgatja igazán a város, amire hivatalbalépésekor felesküdött. Őt csak a szenvedély hajtja ami a foci iránti elragadtatásában csúcsosodik ki. Nem a város és nem az itt élő emberek sokasága. Ezért is pumpálja a pénzt értelmetlenül abba az egyesületi társaságba, ami semmi jövedelmezőt nem hoz annak a helynek, ahol amúgy rajtuk kívül még vagy 9 ezer embernek biztosít otthont, és majd szavazópolgárt. A szaros focija gyanánt őket hagyja hátra az egyesületét elnökölte polgármester, amikor tőlük megvonja a pénzt, a maga átkos szenvedélyére fordítja.
 |
| Bukodi és haveri köre - szelfi a faceről |
Igaz, Ócsán a proletár ezt mind jól kultiválja, és inkább hagyja a fenébe a Karcsi uralta önkormányzat által elhanyagolt utak krátereit, mintsem oda állna a lyukak mellé viszonozná maga is ezt egy képi megjelenítéssel. A kátyúk szélén nem állnak össze az itt élők, és nem teszik ki ennek a képüket, ahogy a polgármester és haveri köre. Ez azonban csak azt bizonyítja, hogy nem vagyunk egyformák.
Mi különbek vagyunk.
Kinek a kátyú és kinek a Charlie-féle bohózat a mérkőzés után. De hova is ez a nagy szerelem, amikor a polgármester saját csapata ugyanolyan lent van, mint az úton-útfélen fellelhető kráterek mélye. Az pedig az itt közlekedő békák segge alatt van.
Minek örüljön hát az ember, ha a milliós támogatások ellenére sem képes potenciát növelni számukra az egyesületi elnök. A csapat teljesítőképessége a mester kudarcának tükröződése. Amolyan groteszk önábrázolás egy olyan fél számára, aki a várostól elvont pénzek odaítélte támogatása ellenére sem képes eredményt felmutatni, avagy életet verni a saját fiaiba.
Most hiába is sopánkodik az ócsai ember, és látja be végtére, hogy az eddigi ráfordítások sora csak kidobott pénz, a kialakult helyzeten ez már mit sem javít.
Ma a csapatunk hazai pályán az ócsai szurkolók előtt 7:3-as vereséget szenvedett. Fordított esetben már az eredményjelző előtt állna a fél polgárőrség, és ennek az eseménynek a képeivel lenne tele a megosztó, de ma csak ez a képtelenség jutott osztályrészül nekünk.
Most nem villog a Facebook, nincs vidámság és a gyereknapnak is annyi. Mindhiába költekeztünk, a kieső zónába került a Bukodi favorizálta együttes. Azt azonban senki ne gondolja, hogy az ÓcsaVSe elnöksége máris lemondását fontolgatja, és az elnök félreállítása is felmerült. Teljes a némaság.
Az itteni tanácstalanság!
Mi jöhet még ezután...?
Egy újabb forduló. Egy sorsdöntő mérkőzés. És talán valóban a kiesés.
Ki tudja?
*
