Maguk sem tudják mit követelnek - autonómia ( - mire kellenek a színinövendékek és mire megy ki a színjáték)

 A felsőoktatási autonómia mibenléte

A felsőoktatási intézmények jellege sajátos: mind a köztestület, mind a közintézet egyes jegyeit magukon viselik. Köztestületi elem az önigazgató működésmód, a közintézeti jelleget pedig a közfeladatok (felsőfokú oktatás) ellátásában betöltött szerep alapozza meg.

 

A kétezres évek közepén az akkoriban regnáló szabaddemokrata felsőoktatási kormányzat megtört egy másfél évtizedes politikai konszenzust és az egyetemi autonómiát sértő törvényi rendelkezést vitt keresztül az Országgyűlésen. 

 

Az akkor még életerős Alkotmánybíróság a tudományos kutatás szabadságából vezette le a törvényhelyet megsemmisítő határozatát, amivel utólag is elismerte a hallgatói mozgalom rendszerváltozáskori érvelésének igazságát.
 

Mi tagadás, 1988-90-ben ambivalens érzéseink voltak az autonómiáról: egyrészt fontosnak gondoltuk a pártállami hatalommal szemben, másrészt aggódtunk, hogy védőernyője lehet az egyetemi viszonyok mozdulatlanságának.

Megoldásként az autonómia és tanszabadság együttes követelését tartalmazta a Kritika és Koncepció címet viselő, rendszerátalakító dokumentum, amelynek logikájában a tanszabadság a belső dinamikát és teljesítménykényszert képviselte a felsőoktatási működésben.

„A tudományos kutatás szabadsága abban áll, hogy mindenkinek jogában áll megválasztani, milyen problémát kíván tanulmányozni, külső irányítás nélkül szabadon folytathatja kutatását, és saját véleményére támaszkodva taníthatja tárgyát.” .

 

A tisztesség kedvéért azonban azzal is számot kell vetnünk, hogy az autonómia konkrét szervezeti megoldásai korántsem egyértelműek. Amint azt Kocsis Miklós alapos könyvében bemutatta, a felsőoktatási autonómia igen sokszínű megoldásokban él világszerte.

 

 A mi alkotmányunk kötetben ennek felsőoktatási és kutatásszociológiai hátterét tárgyaltam, olyan kulcsfogalmak emlegetésével, mint  diverzifikálódás, növekvő finanszírozási igény, gazdasági szereplők és érdekek megjelenése, üzemméret, elszámolhatóság, medializáltság.
 

Az autonómia mérése a sokágúság miatt nem egyszerű – ezért is keltett figyelmet az European University Association által kezdeményezett Autonomia Scorecard. Az igen impozáns internetes megoldásokat tartalmazó bemutató azonban meglehetősen kétséges indikátorokkal dolgozik, adatai validitása pedig nem igazolt.

 

Mindez önmagában nem sokat jelent – azonban az EUA idén újabb felmérést készít. Igen tanulságos lesz, hogy az új felsőoktatási törvény hatása miképpen lesz érzékelhető. 

 

 

 

Ennél izgalmasabb az autonómia melletti érvelés lehetősége!

 

Fogadjuk el a hatékonyságpártiaktól készségesen elsődleges szempontnak azt, hogy mire van szükség a kutatás-fejlesztés produktivitásához! Ekkor azt láthatjuk, hogy már rövid távon is elengedhetetlen a tudósok közötti információcsere, a próba-szerencse megismerési elv használata, a tudományos eredmények tervezhetetlenségének számításba vétele. Ugyanígy, a hatékony tudásátadásnak felsőfokon mind az előadó, mind a befogadó irányából az önállóság, a személyes involváltságot biztosító kommunikációs helyzet az alapja. A tudományos igazságok és módszerek stabilitásának nélkülözhetetlen feltétele az autoritás, aminek formálódása és legitimitása egyaránt a tudományos hálózatok autonóm működését igényli.

 

A tudomány autonómiájának és a tanszabadságnak a fontossága tehát nem egy doktriner elv, hanem az új ötletek, a kreatív szellem, a versenyképességet biztosító fejlesztések nélkülözhetetlen alapjául szolgáló tudományos gondolkodás és munka természetes formája. A tudomány képviselőinek pedig az a dolga, hogy a kutatás és felsőoktatás finanszírozói központjainak döntéshozói számára újra és újra világossá tegyék ennek az összefüggésnek a realitását.

 

Érvelésünkhöz persze nélkülözhetetlen a tudós, a professzor, tudományszervezet morális integritása, valamint a szakmai kultúrákban és hagyományban meglévő otthonossága – de a tudomány és oktatás szabadsága végső soron nem máson, mint éppen ezeken nyugszik.

 

 

 

Sajnos a színművészeti egyetemen semmiféle tudományos okultság nem tapasztalható. Már eleve az egyetemi státusz is megkérdőjelezhető. Elvégre a színképzés nem egy tudományos kutatási forrás, hanem kiválasztás és megfelelőség, sokszor pedig a szereposztó dívány alapján történő folyamatból összeálló dolog. 

 

 

A képzés során pedig számos abúzus történt már, amiről a volt hallgatók sorra számoltak be. Mindez persze nem a most kifogásolt autonómia része. Jelen esetben ezzel és a menekülő zaklatókkal nem foglalkoznak, ahogy a volt kommunista idealista tanerőkkel sem. Mindez tehát nem egy autonómiáért folytatott harc, hanem egy politikai ellenállás, egyfajta újkori tanácsköztársaság, a régi ottfelejtett elvtársak nyomán. 

 

Nem véletlen, hogy ez mögé leginkább a régi kádári elnyomórendszer haszonélvezői és annak mostani új, átformált képviselői állnak ki amolyan hagyományőrző támogatóként.   

 

Valójában azonban nem az egyetemi autonómiáról, vagy annak bárminemű sérelméről, korlátozásáról van itt szó, hanem egyfajta ellenzéki puccsról, egy rendszer kísérletről a demokratikusan megnyerni képtelen ellenzék hatalomváltási törekvéséről. 

 

Ehhez kellenek a diákok, mint az októberi történelem (ellen)forradalom kísérletének cselekvő diáksága. Velük állna össze az a forradalmi gárda, amit a korlaboráns SZDSZ utódaként feltörekvő Momentum forgat, fordít és forral ki egyfajta nemzetellenes mozgalom létrehozása céljából. 

 

Úgy mint a történelmi múltban a Kádár által behívott  idegen hatalmak érdekei ellen, most az Orbán által képviselt nemzeti egység rendszere ellen az idegen hatalmak (liberális unió) érdekében.  Ez az a kifordult nemzettagadás, amit a nolimpia által kifejlesztve csak az elutasításra, a nem leges tagadásra építettek fel. Úgy ez sem szól másról, mint az Orbán és a választott törvényes hatalom szembehelyezkedéséről, annak tagadásáról és az anarchiáról. 

 

Erre használják fel a régmúlt megmaradt kommunistáit és az általuk kioktatott mostani egyetemistákat. 

 

Azokat, akik nem erre képezvén nem látnak át a mögöttes gyűlölettel-telített szitán. 

*

Színjáték a behajtási engedélyezés és a súlykorlátozás Ócsán - van akiknek ezt is szabad (- parkolópálya)

 A polgármester az új behajtási és súlykorlátozást szabályzó forgalmi rendet úgy propagálja, hogy közben a kisváros úthálózatát egyre másra lepik el a korlátozásban érintett járművel.

  

A súlykorlátozási szabályozás ellenére Ócsán korábban soha ennyi közterületen parkoló tehergépjárművet nem hagytak még büntetlenül, mint az utóbbi időben.

  

Mindez már odáig fajult, hogy a P+R parkoló személygépkocsiknak készült térkövezésében kárt okozva már beroppantották az ott rendszeresen leállított nehézgépjárművek azt. Arrébb pedig hosszú idő óta magára hagyottan  rozsdásodik egy félpótkocsi.  Mondhatni évek óta.

Míg a parkoló forgalmi sávjának közepén egy másik szerelvény szokott pihenni rendszeresen.

Bár közterületen nem lehetne éjszakáztatni a teherjárműveket, és a P+R parkoló sem a telehelyre kötelezett vállalkozók nyílt térfoglalására készült, de erre egy Facebook bejegyzés szerint a polgármester személyesen maga adott engedélyt.   Persze ez a gépkocsik szélvédőjéhez nincs kitűzve. Sőt sokaknál a behajtási engedélyt sem látni.  

 

A kötelező telephely használatának kijátszása, vagy a mögöttes anyagi érdekeltség megnyilvánulása  a közterületen szabadon leállítva hagyott tehergépjárművek számából kiszámítható.

Mindez persze nincs benne a vonatkozó jogszabályban, de azért ahogy ez itt megszokott, a polgármesterünk bárkinek bármilyen kedvezményt, vagy elvonást is képes elintézni.

 

Mi sem bizonyítja jobban mindezt mint maga a tény, miszerint eddig ezért még senki nem szólt és járt el a hivatal képviseletében. Csak úgy lehetséges mindez, hogy a közterületeseknek ki van adva, hogy ezeket a nehézgépjárműveket rendszeresen a város belső közterületein parkoltató személyeket ne szólták fel a telephelyen való tárolási kötelezettségükre és ne is büntessék őket az utcán való éjszakáztatásért. 

 Természetesen a kutyát nem érdekelné ez, ha nem a városlakó szívná az ezzel járó bűzt, mocskot és mindez mögött nem a közutaink folyamatos rongálása, meg a városvezetés korrupciója állna. 

*

Ferdehajlamúak, drogosok, zaklatók, korhű kommunisták, és egyebek a SZFE eltévelyedett szenátusa mellett

Alföldi Róbert, Kulka János, Szabó Győző, Stohl András, Gothár Péter, Máté Gábor, Szinetár Miklós, csak pár név abból a liberális egyvelegből, mely akár a színházművészeti LMBTQ tagozatának szivárványos zászlaját mutogatva, vagy az álarcukra festve is megjelenhetne egy sarló-kalapács valamint egy vörös csillaggal maszkoltan azon a homlokzati párkányon, ahol éppen a kommunista ideológiát őrzik.

Mára az SZFE nem más, mint a baloldali és liberális "értékeket" képviselők hídfőállása. Párizsban 1968-ban ugyanez a romboló szellemiség ...

Alföldi Robit nem kell bemutatni, hiszen ő volt a gyurcsányi időszak Nemzeti Színházának azon vezetője, aki a hatalom jóvoltából 2008 júniusában Jordán Tamást váltotta. Alföldi volt az a rendező, aki a Fidesz-kormány által felépített Nemzetiben ezután még a János vitézt is úgy megbuzulta, hogy azt a vele szembeni jelentkező tiltakozáshullám okán le kellett venni a műsorról. Nem véletlenül 2011 novemberétől már "a Nemzeti Színházzal és a főigazgatójának nevével volt tele a sajtó. A cikkekben azonban nem a sokrétű repertoárról, a telt házas előadásokról és a sikeres gazdálkodásról írtak", hanem a sorozatos botrányokról számoltak be. Alföldi "nemzetijét" gyakorta érték a kritikát, mely szerint kísérleti műhelyt, rétegszínházat, valósít meg a saját kifordult  ideológiája szerint. Még a  Sajtótájékoztatóján saját bevallása szerint: "nagy botrány övezte Vlagyimir Szorokin A jég és Martin Sperr Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című előadását is. Ez utóbbi darab középpontjában egy Abram nevű férfi áll, aki ellen hajtóvadászatot indít egy bajor falu. Az ok: a férfiről elterjed, hogy homoszexuális. A legtöbb kifogás mégis Kacsoh Pongrácz daljátékával, a János vitézzel kapcsolatban merült fel. Többen sérelmezték, hogy Juliska (!) és a tündérek prostituáltak, Jancsi pedig a Nyugati aluljárója helyett régi faluját választja."

A nézők nem tudták elfogadni, hogy az abnormális Alföldi megbuzulta a darabot. Ő ezt sárdobálásként tálalta a sajtó előtt fel sem fogva, hogy a normális gondolkodású ember, főleg ha magyar, nem tudja elfogadni a népi darab efféle sajátos átdolgozását. A hazafias közönség úgy gondolta, Alföldi nemi fantáziáját élje ki másutt és másként, de ne a számára oly kedves darab megbecstelenítése által. 

A 2011/2012-es évad egyik legjelentősebb változását jelenti, hogy a színház úgy döntött, három évad és közel 60 előadás után leveszi a repertoárjából a János vitézt. Alföldi elmondta, „ennek oka nem a hisztéria, ami körülötte van, hanem az, hogy a hisztéria megbuktatta az előadást. ”Azt is hozzátette, hogy annak idején pont esett a választása erre a darabra, hogy „legyen valami, amivel biztosan nem lesz baj, mert mindenki szeretni fogja.”

Ebből következik, hogy Alföldi nem érti hazai közönséget, nem érti a normális gondolkodású emberek ízlésvilágát, és képtelen a művészi elképzeléseit másként értelmezve feldolgozni, mint a megbuzulás.  

Aztán előállt Alföldi Róbert Az ember tragédiája feldolgozásával.  Nemzeti Színház színpadán bemutatott imitált közösülés és gyerekgyilkosság a buzi zsidó devianciájának újabb elképesztő megnyilvánulása. Ez szintén kiverte kiverte a biztosítékot.

A Nemzeti (nemzet) tragédiája Alföldi perverziója

 A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) változatlanul és következetesen követeli Alföldi Róbert azonnali távozását a Nemzeti Színház éléről. Pálffy István, a kisebbik kormánypárt frakciószóvivője tegnapi közleményében azt írta: emberileg is megbukott a Nemzeti Színház igazgatója. ,,Alföldi Róbert legutóbb az emberi méltóságot súlyosan sértő, kulturálatlan módon verbális nemi erőszakot követett el egy újságírónőn" – fogalmazott a szóvivő, aki kiemelte: azután, hogy bebizonyosodott, Alföldi Róbert nemzetpolitikai és kultúrpolitikai szempontból is súlyos károkat okoz a Nemzeti élén, és nem való a teátrum vezetésére, most méltatlan magatartást is tanúsított. Hozzátette: egyértelműen tudni kívánják, hogy Alföldi Róbert cinizmusára és önteltségére mi a kultúráért felelős államtitkár válasza, ugyanis a kulturális politikának elválaszthatatlan része a Nemzeti Színházzal kapcsolatos művészeti irány és személyi garanciák kijelölése, amivel eddig ezzel az államtitkár adós maradt.

Alföldi "erotikája" amolyan egyfajta beteg kifordultság a részéről

És nem elég hogy a Nemzeti Színházban a teljes igazgatói mandátumát kitölthette a Fidesz-kormány alatt is az aberrált provokációiról elhíresült Alföldi Róbert, még vissza is térhetett a Vidnyánszky Attila vezette intézménybe: június 27-én újra Alföldi-rendezéssel borzolják a kedélyeket a Nemzetiben, ami a vállaltan homoszexuális provokátor szerint természetes.

És most ezek nem tűrik Vidnyánszky személyét.

Egy újságírónő megkérdezte Alföldit: ,,Ön ezt egy 12 évessel megnézetné?"   ,,Meg bizony" – hangzott Alföldi válasza, majd hozzátette: ,,önnek pedig kívánok ilyen orális szexet, innentől kezdve egész életében".  

Alföldi imádja a fallikus szimbólumokat - valahogy ez a pervízetása

 Alföldi kedvenc foglalkoztatott színészei közt a szintén meleg Kulka Jánost és a botrányos Stohl Andrást fedezni fel, akitől szintén nem állt távol az Alföldi művészetében megjelenítendő melegség.

És ez az Alföldi Róbert a Színház és Filmművészetin végezve lett/vált ilyen kifordult, elfajzott személyiséggé. Aztán, amikor a jobbik (mondhatni jogosan) Robertázni kezdte, akkor még Ő volt sértve érezve.

Érdekes volt látni most ezeket az embereket a Színház és Filmművészeti Egyetem rektori lázadásának hallgatói megjelenítésén abban az őrségben, amit maguk állítottak fel az intézmény elfoglalásával történő kisajátításával. 

Valójában azonban nem ők, hanem már korábban az egyetem rektori kara volt az, aki kisajátította magának ezt az oktatási intézményét. 

 

Most ők mint a vezető testület tagja azok, aki ezt nem akarják a fenntartó államnak az átszervezést véghez vinni. Ehhez kellett a diákság és a múlt. 

 Az a múlt ami összekovácsolta őket. Az a múltbeli összefogás, mely nem csak Alföldit hívta vissza kiállásra értük, hanem az elzüllött és emberi mivoltából többször kifordult (drog, büntetett előélet, válások) Stohl Andrást is. Stohl pedig mint a pincsi jött és őrt áll a semmi felett.

Stohl amolyan bosszútól vezérelve végrehajtott revansból állt elő - ezzel vágva vissza az újonnan létrejött kuratórium elnökségének

De nem csak a börtönviselt Stohl kellett ehhez, hanem mindenki aki él és mozog azon az oldalon. Még az sztrókon átesett, megviselt beteg Kulkát is felhasználták egy kézfestés bemutatásának kedvéért.  

A beteg és a külvilággal nehezen értő Kulkát is fel- és kihasználják

 És nem csupán rá, hanem a szintén egykoron drogos Szabó Győző is kellett ahhoz a züllöttséget ábrázoló összképhez, amit a Színművészeti vezetése oly büszkén képes kiállítani. 

Sőt még a kanabiszos Juhász Péter is kellett a liberális oldal lázadóinak, hogy megmutassák kinek az oldalán állnak.  Valójában  Juhász Péter az a legalja szemét ember, aki nem csak drogosként, nőgyalázó, vagy bukott politikai botrányhősként éli mindennapjait, hanem annak a liberális emberi eszmének a képviselője, amit homokos, ferde-hajlamú, (perversus) erőszakos liberális embertípus (Stohl, Juhász, Alfödi stb) képviselt. Ezt jelenítik meg és ezt képviselik a SZFE díszpinty diákjainak azon része, akiknek ez kell.  

A baloldali, liberális HVG valószínűleg az ellenzék számára is elég hiteles hírforrás

Most valóban ez hazug, elítélt Juhász Péter is kell a színművészeti diákságának ahhoz, hogy politikai harcot vívjanak a kormány ellen? 

Juhász is csak arra jó, hogy igazolja  a politikai és liberális mocskot a SZFE körüli paláver során

 Érdekes mindez a történet, mert a Színművészeti körül mindig is komoly politikai belharcok zajlottak. Na nem, a polgári kormány, a Fidesz, vagy a Kisgazdák, de nem is a KDNP, hanem éppen a volt szocialisták voltak azok, akik ezt a belharcot a maguk sorai közt vívták. A Színház és Filmművészeti Főiskola egyfajta őskommunista bástya volt, amit ledönthetetlennek éreztek.  

Egy olyan kádertemető, ahol az elfedett moszkoviták, a korabeli ideológusok, és Brezsnyev lábainál hűségesküt tevő kommunista elveket valló Székely Gábor ugyanúgy megbújhattak és vezetőként élvezkedhettek, ahogy a szintén a Kádári kormaradványként előnyt élvező Gothár Péter is aki éveken át az elvtársai által titkoltan szexuális zaklatásnak tette ki a nőket.  Ez az Kádár-korabeli Székely Gábor, mint kommunista ideológus a rendszerváltást követően öt évek rektora is volt az intézménynek és máig zavartalanul taníthatott, egészen a mostani cirkuszig, amit maguk kevertek a rektori karral. 

Gothár Péter szintén abból a Kádári alomból való ahonnan Székely is kiemelkedett. Gothár 1993-tól  a budapesti Katona József Színház rendezője volt. Az 1994-es országgyűlési választáson az SZDSZ listáján szerepelt. 2002-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. 2007-ben az intézmény tiszteletbeli doktori címet adományozott neki. Ezen időszakok alatt mondhatni együtt dolgoztak, oktattak Székely Gáborral a Színművészetin.  

Gothár szocialista munkásságát a 2019-ben felszínre kerülő zaklatási ügye(i) vágták keresztbe.

Volt felesége azért aláíróként kiállt még helyette a régi szellemiségű egyetemi kommunáért.

Székely Gábor pedig az idén mondott fel a Színművészetin oktató egyívású politikai nézeteket valló társaival, mikor a kormány részint  Gothár Péter Katona József Színházbeli zaklatási botránya nyomán és az SZFE érintettsége kapcsán a minisztérium általi átszervezéshez folyamodott Így 2020. augusztus 1-jétől az SZFE alapítói és fenntartói jogai egy vagyonkezelő alapítványhoz kerültek.

Székely sértődött felmondása után derült ki, hogy a kommunista elnyomó diktatúra hűbéreseként Berzsnyev, Kádár és Biszku lábainál tette egyfajta hűségesküt amikor a "világnézetileg elkötelezett (értsd: kommunista) színházak mellett érvelt". 

A máig kommunista elveket valló és ma is a SZFE-n oktató Székely Gábor amikor éppen a kommunista állami vezetők így, az első sorban ülő Biszku Béla, Leonyid Iljics Brezsnyev, Kádár János, és Lázár György, (a  Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 11. elnöke ) lábai előtt teszi le az ideológiai hűségesküjét

Székely 15 évig volt az egyetem rektora. Felmondását Vidnyánszky legutóbbi rádióinterjúját követően nyújtotta be, amikor is a Nemzeti Színház igazgatója „hangos, liberális bagázsnak” nevezte az SZFE elleni tiltakozáson résztvevőket. Székely nyilatkozatot is tett, melyben úgy fogalmazott, a kuratórium ellehetetleníti a nekik nem tetsző színházi személyeket.

Közben kiderült, hogy a Székellyel távozók közt ott volt a rektori kinevezését érvényesíteni nem tudó Upor László rektor-helyettes is, aki előkészítette és megszervezte a külsőleg diáklázadásnak tűnő felbolydulást.

Uport az egész liberális és posztkommunista baloldal az ATV-vel az élen ugyanúgy elkezdte mosdatni, ahogy a hozzájuk köthető Gyurcsányt és Dobrevet is futtatja. Színművészeti diákságát pedig úgy igyekeznek feltüntetni, mintha a teljes létszám azt az átértelmezett és ma már liberálisnak feltüntetett eszmét vallaná, amit ezek az őskommunisták diktálnak.  Bár ha igaz is lenne, hogy az összes liberális eszméket valló diák egyfajta liberális ellenzéki, akkor az is nagy baj lenne, mivel ezt ugyancsak azt igazolná, hogy ezt az áldatlan és torz állapotot át kell szervezni, de ha a más érzelmű normálisan gondolkodókat úgy elnyomják, hogy azoknak hangjuk nem lehet akkor is odajutunk, hogy a Színművészeti az eddigi formájában nem maradhat, és a posztkommunista vezetéssel a rendszerváltást követő 31 év elteltével megérett az átszervezésre. 

Végül Upor mégiscsak beismerte, hogy a színinövendékekkel betanították az egyetemfoglalást.

Upor László, a színművészeti lemondott rektorhelyettese a felvetésre bevallotta, az egyetem hallgatói szabadegyetemet szerveztek augusztus közepén, ahol több korábbi ellenzéki megmozdulás fő szervezője, Gulyás Márton és Misetics Bálint is előadást tartott arról, hogyan kell elfoglalni egy egyetemet, példaként a zágrábi egyetemfoglalást elemezték. 

Mindez persze nem más, mint a mögöttes ellenzéki politikai irányzat érvényesítése a kormánnyal szemben.

Upor ennek ellenére tagadta, hogy tudott volna a szabadegyetem témáiról, szerinte csak az egyetemi modellváltást járták körbe a diákok.

 

Az illiberális demokráciát hirdető nemzeti felhatalmazású kormánynak a mögöttes választói akaratából adódóan ezt nem csak joga, hanem kötelessége is megtenni.  

*