A helyzet onnan nézve nem túl kóser - isteni Gyurcsány vs Radikál Puzzle ( -április 4.-e megváltója)

Most, hogy kiderült a tény, miszerint Budapest benácult, az ultrlibsik még erőteljesebben kezdték tolni az arcunkba a holo-propagandát. Így aztán mára eljutottunk oda, hogy a felvilágosult demokraták azt várják tőlünk, magyaroktól, hogy a közéleti történéseket, a történelmi eseményeket zsidó szempontok alapján, zsidó szemszögből nézzük, vizsgáljuk és ítéljük meg.

"Megváltó Feri" lenne az Isten

Az új agymosó mechanizmus egyik vezére természetesen Ferenc, aki nagyszombat délelőttjén, Jézus sírban pihenésének idején nem a húsvéti ünnepekkel volt elfoglalva, hanem egész sajátos módon közelítette meg április 4-e kérdését:

„A DK úgy emlékezik 1945. április 4-ére, hogy végre megszűnt a holokauszt gyalázata, hogy ki lehetett jönni az óvóhelyekről, befejeződött a feldolgozhatatlan és soha meg nem érthető emberirtás.”

Mint látszik, ma már nem Magyarország ”felszabadításáról”, nem a szovjetek hatalomátvételéről, hanem a holokauszt befejezéséről szól a mese. Ez lett az új igazodási pont, a holokauszt lett mindennek az alfája és az ómegája.

Az pedig kit érdekel, hogy az egész gyurcsányi megközelítésnek egy fikarcnyi valós történelmi alapja nincs. Kit érdekel, hogy 1944 júliusa után már nem vittek Magyarországról senkit sem Auschwitzba, kit érdekel, hogy az auschwitzi tábor 1945. január 27-én már orosz fennhatóság alatt állt.

Gyurcsányt és a többi agymosót egyátalán nem. Pedig ők is biztosan tudják, hogy mik a tények, ők is biztosan tisztában vannak az akkori eseményekkel, ennek ellenére szándékosan összemossák Magyarország április negyedikéjét a holokauszttal, mintha annak bármi közvetlen köze is lenne egymáshoz.

Persze meg kell próbálniuk mindent, mert a kutatások nem pont azt a képet rajzolják ki, mint amit a cionisták Magyarországon látni szeretnének. A Medián napokban közölt adatai alapján Budapest lakosságának fele vall valamilyen szinten antiszemita nézeteket (értsd, tisztában van a cionisták dolgaival), de a vidéki lakosság sem sokban marad el a fővárosban mért aránytól.

Szóval a helyzet abból a szemszögből nézve, hogy stílusosak legyünk, nem túl kóser, viszont innen nézve talán kimondható, hogy mégsem totál agymosottakból áll ez az ország, mégha néha azért ez valljuk meg, úgy is látszik.

Radikal Puzzle

*

Tisztújítás után frakció nélkül maradtak a szélsőjobboldali pártok az EU-ban - radikalizmus, vagy szélsőség

Idehaza újraválasztották és maradt Vona Gábor a Jobbik elnöke, bár az országos elnökségének a felét kicserélték a legutóbbi tisztújításon, Vona Gábor favoritjai – egy kivételével – be sem kerültek a testületbe. Alelnök lett viszont több radikális is.Nem pusztán ennek okán, de nem sikerült szélsőjobboldali frakciót alakítania az Európai Parlamentben Marine Le Pennek és Geert Wildersnek. 

Ahogy arról korábban már volt szó, Európában nem újdonság, hogy egy szélsőjobboldali párt elkezdi magát − akár csak külsőségekben, akár tartalomban, mondanivalóban is − középre pozicionálni. Ráadásul ennek a példák többségében pozitív eredménye van. 

Az egyik ilyen példa az ukrán Szvoboda párt, ami a kezdeti neonáci elemeket használó, klasszikus kelet-európai nacionalista, II. világháborús nosztalgiával dolgozó, kis támogatottságú rétegpártként indulva az utóbbi években azzal lett sikeres, hogy sikerült a legfiatalabb szavazókat megszólítania, és egy mérsékeltebb irányba mozdultak el. Igaz, ők az üzeneteiken is finomítottak. De jó példa erre a Le Pen-féle Nemzeti Front, amely az előző elnök lányának színre lépésével egy antiszemita, a posztfasiszta pártokkal kapcsolatokat ápoló, szélsőjobboldali pártból egy komoly tömegpárttá nőtte ki magát. 

A mostani tisztújításon szóba került, hogy a Jobbiknak országos tévécsatornát vagy rádiót kellene szereznie, mert csak így van esélye a kormányváltásra. Az ötlet Apáti alelnökjelölti szándéknyilatkozatában is olvasható, a politikus abban azt írta, hogy ha pénzbe is kerül, de sajtót kell szerezniük, országosan, vagy akár helyi, önkormányzati szinten is.

 

A francia Nemzeti Front (FN) és a holland Szabadság Párt (PVV) vezetője határidőre nem tudta teljesíteni az EP-frakció megalakításához szükséges kritériumokat, vagyis nem tudott maga mellé állítani legalább hét tagországból képviselőket.

Le Penék vetették el a szövetséget például a lengyel KNP-vel és a magyar Jobbikkal, a két szervezet már túlságosan szélsőséges volt a számukra. A tervezett szövetséghez csatlakozott volna a két párton kívül az osztrák Szabadság Párt, az olasz Északi Liga és a belga Vlaams Belang, ők vélhetően függetlenként fogják majd képviselni az euroszkeptikus eszméket.

Az EU-ellenes pártok egy másik csoportjának ugyanakkor sikerült frakcióba tömörülni: Nigel Farage vezetésével a brit UKIP össze tudta szedni a szükséges 48 képviselőt, így a mostani ciklusban is megalakulhatott a Szabadság és Demokrácia Európája (EFD) csoport. Igaz, Farage csak úgy tudta teljesíteni a hét tagországra vonatkozó előírást, hogy négyből csak egy-egy képviselő csatlakozott – emelte ki a BruxInfo. Köztük van egy francia is, akit éppen a Nemzeti Fronttól csábított át.

A frakcióalakítás határideje tegnap járt le az Európai Parlamentben. Ezúttal is az Európai Néppárt (EPP) a legnagyobb csoportosulás, a konzervatív szövetségnek 221 képviselője van a 751 fős testületben. Jelenleg 190 fős a Szocialisták és Demokraták (S+D) frakciója, amely ideiglenes jelleggel ismét vezetőjéül választotta Martin Schulzot. A tagországok közötti egyre szélesebb alku nyomán a német politikus a következő két és fél éves periódusban is az EP elnöke lehet.

A harmadik legnagyobb csoport, a liberálisok (ALDE) jelenleg 67 képviselővel rendelkeznek, míg a konzervatív euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) 65-tel. A Zöldekhez ötvenen csatlakoztak. 

Index / VG

*