Ózdon a Bolyky Tamás általános iskolában a gyermekek
mindennap megkapják az iskolatejet, kakaót vagy a Túró Rudit. Ezen felül
kapnak egy almát. Március 27-én, vagyis most szerdán az alma helyett a
képen látható tojások voltak, amit megkapott minden gyerek. Tehát az
almásvödrökben minden osztály megkapta a tojásokat. Nem kézbe
osztogatták ugyan, de mindenki elvette a vödörből, bár volt, ahol a
tanár osztotta ki, mint minden más csemegét.

A tojások feliratán szereplő
Riz Gábor nem más, mint a körzet parlamenti
képviselője. Minden információnk szerint, de Riz személyes közlése
alapján is újból ő lesz a következő választásokon a Fidesz jelöltje. Nem
nehéz kitalálni, hogy ez az előzmények nélküli hirtelen
csokitojás-osztogatás, pláne így névvel már maga a kampány. Több mint
egy évvel a 2014. évi választások előtt.
Nyilván nem a gyermekek az igazi célpont, hiszen ők nem szavaznak, és
általános iskolásokról lévén szó, nem is lépik át egyhamar a szavazásra
jogosultság korhatárát. A célpont, a megcélzott réteg a szülők. Már
persze ha egyáltalán ezt így racionálisan végiggondolták, hiszen
tapasztalhattuk már, hogy a kampányolás lelkesedésében milyen elképesztő
töketlenkedésekre képesek a sok esetben szerény képességű, botcsinálta
pártaktivisták is, a buta, de erőszakos „szakértői”, „menedzseri” slepp
tagjai is.
Ha azonban csupán a gesztus értékét tekintjük, akkor lehet ez akár egy kedves, és boldogsággal teli jó érzés. Legalábbis a gyerekek számára a hideg márciusi télben.
Mindezt magunkra vetítve azonban láthatjuk, hogy itt Ócsán és a köztes választókörzetekben mindez másként van.
Ez amolyan kényszeredett cselekedett volt. Riz Gábor azonban Szűcs úrral szemben önként és jótékonyan, ( - még ha kicsit öncélúan is - ) cselekedett.
Szűcs Lajos vonatkozásában ilyenről nem tudunk. Ő inkább a választókerületében a nagy átadások híveként jelenik meg és prezentál. A saját pénzből való osztogatás nem jellemző rá, ebbéli cselekedete nem ismert előttünk.
Ezért az elmarasztalások ellenére Riz Gábor cselekedetét még mindig szívesebben veszi ki magát a köznép, előtt, mint a magamutogatós, semmi közöm hozzá, Szűcs Lajos-féle átadásokbéli közszereplést. Ezek valahogy mindig valami kesernyés ízetlenséget hagynak maguk után, míg a nevesített (névvel felcímkézett) csokitojás mégis csak édesebb érzés.
Mert úgy így húsvét táján nagyon nem mindegy, kinek mit tojik a nyuszi. Még akkor is, ha vannak ennek egy bizonyos cukros-bácsi zamata, de hát hadd kapjanak a gyerekek csokitojást. Kétségtelen, hogy nem okoz
bennük lelki törést.
Az is eléggé világos, hogy a kedves szülők
pusztán csak egy ilyen nyuszitojás hatására nem fognak majd
hanyatt-homlok rohanni, hogy Riz Gáborra és a Fideszre szavazzanak.
Gondolom ezzel
Szűcs Lajos is tisztában van. Talán ezért nem is áldozott ilyenre. Ő inkább a nyilvános, sajtó előtti átadásokban, és a lakossági célzatos megjelenésekben hisz. A gyerekek meg ahogy írva vagyon, még nem szavazó állampolgárok, s, így nem is annyira érdekesek. Ezt talán az
Azori-szigetek tájékán történt utazások alkalmával tapasztalhatta meg mindenki, amikor ők a fűtetlen padsorokban vágytak egy kis melegségre. A csoki tojás azonban ehhez édeskevés.
A
kétharmadot nem a nyuszi tojja... Vagy igen?
Ki tudja.
*