Ha én miniszterelnök lennék, huszonnégy órát adnék, hogy eltakarodhasson – olvasói levél M. André Goodfriend megbízott amerikai ügyvivőnek
Posted on 2014/10/31 by Nifadmin
André Goodfriend, megbízott Ügyvivő úrnak
Az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetsége
Szabadság tér 12. (fordítás angolból)
1052 BUDAPEST 2014. október 29.
Goodfriend Úr!
A helytartó: M. André Goodfriend
Először
is engedje meg, hogy gratuláljak Önnek a magyar nemzet szolgálatában
tett lépéséért, amellyel lerántotta a leplet kormányának
legbensőségesebb kívánságáról és legtitkosabb machinációiról. Vagyis az
Amerikai Egyesült Államok kormányáról. Múlt vasárnapig vagy majdnem
addig különösen baráti érzésekkel viseltettünk az Ön országa iránt,
igyekezve hinni abban, hogy állításai szerint a szabadság, az igazság, a
tolerancia, az emberi jogok és így tovább, igaz védelmezője. Hinni
akartuk, hogy az Egyesült Államok, bár önmaga által kinevezett „Világ
Csendőre” azért kiáll, és megvédi azokat a magas eszméket, amelyeket
idézni mertem, s amelyekkel felruházni mertem országát.
(Tartózkodom
felsorolni azokat a korábbi csalódásokat ezen a téren, amelyeket
Magyarországra akkreditált elődjei követtek el legalább is 1989 óta,
kezdve Mark Palmer úrral, a liberális eszmeárúk felejthetetlen
szatócsával. De követői sem voltak sokkal jobbak nála.)
Ámbár
mi magyarok azzal elfoglalva, hogy egy demokratikus államot hozzunk
létre, ahol mindenkinek jogai védettek – a világ kommunizmus összeomlott
kísérlete helyett, reméltük, hogy a világ csendőre az elmúlt huszonöt
évben harcolva Kuvaitban, Irakban, Afganisztánban, Pakisztánban, a
Közel-keleten, Észak-Afrikában – elismeri erőfeszítéseinket. S a
politika-csinálók, az USA kormánya ügyet sem vetett rá.
Az
USA inkább úgy döntött, az időközben bukott kommunista rend maradékainak
oldalára áll, akik most magukra öltötték a liberalizmus kívánatos
gúnyáját, bár csak egyre képesek: kiszolgálni az urat, a parancsolót,
aki megmondja mi a teendő – s ugyanakkor kézzel fogható, materiális
javakkal bőségesen kompenzálja őket.
2013
augusztusa óta, mióta Ön fölbukkant Budapesten csak bámultunk az új
ügyvivő „új diplomáciai stílusán”, mellyel nap, mint nap beavatkozik a
vendéglátó állam belső, napi ügyeibe. Az a tény, hogy elődje, Eleni
Tsakopoulos Kounalakis, a kaliforniai ingatlanügynök nem volt igazán
diplomata, megkönnyítette önfejű hóbortjainak elviselését. Ennyi elég.
Azonban
Ön, egy vérbeli diplomataként képviseli a világ leghatalmasabb államát
egy igen kissé hatalmas, Közép-kelet Európai országban. S ez a nemzet
nem felejtette el azokat a barátságos kijelentéseket, amelyek amerikai
politikusok száját hagyták el valaha is 1956 októbere óta, s elvárta,
hogy legalább az ország demokratikus választásainak eredményét a nemzet
akarataként fogadják el, s nem ennek a világ-hatalomnak (képzelt vagy
valós) érdekei megsértéseként fogják föl. Mi sorban ötször döntöttünk a
kormányunk teljes támogatása mellett, mert úgy hisszük, ez a kormány az
ország javára fog dolgozni.
Tizenöt
hónapja, hogy Ön elfoglalta álláshelyét a budapesti Szabadság téren. Mi
pedig döbbenten azon gondolkozunk, Önt az USA kormánya ehhez a
kormányhoz akkreditálta vagy inkább a szétaprózott, egyre növekvően
intoleráns liberál-kommunista vagy anarchista ellenzékhez. Az Ön múlt
vasárnapi fellépése ellenére, amely szerint élvezte a „veszett
computer-imádók cirkuszát” még mindig remélünk egy diplomatikus lépés
megléptét.
Megtehetné
például, azokkal az információkkal, amelyek alátámasztják a
megalapozatlan vádakat a kormánykörökben fellelhető korrupciós ügyekben.
Az ilyen típusú alaptalan vádaskodás nem más, mint zaklatás, gyötrés.
Ez NEM öröm számunkra, mert az Ön országának a világban elfoglalt helye
következtében egy ilyen állítás mélyen sértő egy kisebb nemzet számára,
különösen, amikor 1956-os harcainkra emlékszünk, s esélyünk sincs a
védekezésre. Nagy Testvér! Ne hidd, hogy mindig Neked van igazad!
Ha
én miniszterelnök lennék ebben az országban, huszonnégy órát adnék, hogy
eltakarodhasson, mert Ön nem kívánatos! S ha hozzátehetem, az Önt
leváltandó sem lenne az mindaddig, amíg országa vagy kormánya nem
tanulja meg, hogyan kell felnőnie az általa prédikált magas
eszményekhez.
Mindaddig
pedig naponta fog emlékeztetni bennünket az 1945 és 1989 között
elszenvedett elnyomásra, a Szovjetunió uralmára. Az Ön uniója egyre
inkább válik hasonlóvá ahhoz a másikhoz. És ilyen barátokkal kinek kell
ellenség?
Az USA elárulta barátságunkat, elárult bennünket.
Isten Önnel!
v.Hajdú Szabolcs
(1956 egyik túlélő rebellise)
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése