Az inkvizitórikus eljárás nem a XVIII. század folyamán, a nyugati kultúrában elterjedt liberális tanokon - pl. a gondolat szabadságán - alapult. A mai gondolkodásmód számára nehéz a vallási meggyőződést objektívnek, a szabad, egyéni döntésen kívülállónak tekintenie.
Ma az EPP olyannyira eltávolodott az alakuláskori eszméktől, hogy az már sokkalta inkább egy liberális katyvaszt, mint sem egy kereszténydemokrata ideológiát testesítene meg.
Ebben a légkörben az igazi néppárti tagságot, a kereszténydemokrata vonulatot úgy utasítják el, mint a bigottak a felvilágosodást.
Nos ebben a mondhatni radikálisan liberális közegben az olyan kereszténydemokrata pártok, mint a KDNP, vagy az olyan néppárti formációk, mint a Fidesz, a szélre tolódnak a saját belső szerkezetük, a tagsági összeállításuk baloldalisága folytán. Vagyis nem a Fidesz-KDNP szövetség ment el jobbra, hanem az EPP mint pártszövetség fordult ki és ment bal-végre. Olyan átállás ez, mint amit a Jobbik mutatott be idehaza amikor jobboldal széléről éles fordulattal, a bal-szélre vágódott. Éppen ahhoz a szélsőséges pártformációhoz, ami a baloldali szocialistákból kiválva tolódott ki a politika csoportosulások szélére. Ez a szocialistáktól leszakadó szárny lett az a koalíció mely örökítő anyagában hordozza a kommunista eszméket, a rendszerváltó szocialisták simlisségét, és a privatizáció során kapitalizált MSZMP tagságának jelentős részét. Mindez a szörnyűség maga a demokratikus átmenet, ahol nem akasztottak, nem guillotine-ztak és nem üldözték el a szocialista kiskirályokat sem.
Így lett Gyurcsányból az aki, és emelkedhetett fel egészen az Eu-s platformig a bolgár titkosszolgálat szültjeként az a Dobrev, akinek ősei ma is egy náci által üldözött zsidótól elkobzott villa haszonélvezőjeként bitorlója annak, és amiben ma is benne él és ott virul azon a "sárga-csillagos" vagyoni tulajdonon, amit a kommunista rezsim a hálás szolgálatért biztosított számukra.
Ma már köztudott, hogy ezek az emberek nevezik magukat demokratának és liberálisnak. Ők vannak delegálva a hazai baloldal által az Unióba, akik más sem tesznek, mint az ottani szocialistákkal és a liberális baloldaliakkal összeállva, azoknak alácsókolva árulják ki hazánkat.
A kapitalista nyugat, ahol a liberális eszmeiség mást sem szolgál, csak tőke "piaci" érdekeit, ami valójában nem más, mint a modern-kori kizsákmányolás. Hát persze, hogy ez a liberális nyugat tárt karokkal fogadja azt a hazug és áruló bagázst, ami mást sem tesz, csak a kezükre játssza az országot.
A szintén liberális Eu már hogyne állna mellé az olyan érdeknek, akik tálcán kínálják fel az ország infrastruktúráját, a szabad kereskedelemtől a munkások szabad kizsákmányolásáig. Ugyanúgy, ahogy tették ezt az iparunkkal a privatizáció, majd a csatlakozás során.
Így már érthető, ha a konzervatív oldal egyre inkább azt véli látni, hogy a nyugati társadalom, a maga alkotta Európai szövetségével mást sem akar, mint egy szabad belső piacot a saját termeléséhez, valamint annak értékesítéshez. Ez a kettős cél az olcsó termelésben úgy, mint az új tagok munkaerejének kizsákmányolásában. valamint a termékeinek vámmentes értékesítésében valósul meg. Mindez persze azzal jár, hogy soha nem leszünk és nem is lehetünk azonos értékű és haszonélvező tagjai ennek a belsőleg kizsákmányoló közösségnek.
Ezért szeretik a liberális (kapitalista) oldalon az olyan kitárulkozó szocialistákat, akik némi üveggyöngyért is képesek kiárulni az országot értékeivel és lakosságával együtt. Hülye lenne a tőkés nem azt támogatni, aki segítséget nyújt számára a piaci verseny megszüntetése érdekében a szőlőültetvények kivágásában, a tehenek leölésében, vagy a disznótartás felszámolásában.
A hazai szocialisták a csatlakozás megkezdésével ezt az utat választották. Aztán a róluk leszakadó és kiváló mostani ellenzék a kollaboráló jobbikkal és a tetszhalott SzDSz leszármazottjaival újfent az ország ellenében tesznek és keresnek ugyanúgy politikai szövetségest a hatalomra kerülésük érdekében, mint tették ezt annyiszor, amikor elárulták az országot.
Most sem tesznek másként mint az őket megalapozó Kádár, amikor a saját honvédelmi miniszterét, Maléter Pált szolgáltatta ki a szovjeteknek, ők most ugyanígy teszik ezt ország mai demokratikus vezetésével.
Feljelentgetéseket tesznek, mondva-kreált jogállamisági eljáráshoz adják magukat, hazug állításokat tesznek és cselszövéseket valósítanak meg, amik mind a kormányt és haza szuverenitását, az itt élők jogait és lehetőségeit gyengíti. Magyarán ezek az ellenzékiek a hazát és annak népét árulják el és szolgáltatják ki a nyugat kapitalista érdekeinek.
Tehát senkinek ne legyen kétsége a felől, hogy az Eu politikája nem a mögöttes vezetők és az alapító tagállamok érdekeit szolgálja. Amikor egyes pártcsoportosulások a volt kommunista rezsim embereit támogatják, dotálják, akkor biztos lehetünk benne a csere üzlet megköttetett. Amikor a Fideszt szidják, vagy Orbánt támadják akkor nem a kitárulkozás politikáját, hanem zárt ajtókat találnak, ahol a mögöttes érdekeik nem jutnak be. Érthető mód ezért nem kedves számukra az az ország, ahol ilyen konzervatív a vezetés. A nemzeti érdekvédelem, a kapitalista tőke gátja. Ezért a nemzeti államokat meg akarják törni. Nacionalizmust kiáltanak és nyomják ránk a skarlát betűt ilyen-olyan hazugságok, vagy más galádságok által. Kikiáltanak minket mindennek és csak azért nem üldöztetnek el, mert ma már ez nem járja. Legszívesebben azonban mégis csak kárhoztatnának minden konzervatív szövetségest.
Ennek jeles példája Deutsch Tamás meghurcoltatása az Európai Néppártban. Abban a szövetségben, ahol Donald Tusk a lengyelek elvakult liberális politikusa, aki ráadásul hazájában alul marad a konzervatív Lech Kaczyński-val szemben, és mint valami pártállási bosszú, úgy viszonyul az amúgy a lengyelekkel jó kapcsolatokat ápoló Orbán-kormányhoz.
Donald Tusk a lengyelek Gyurcsánya és Dobreve egyben, csak éppen nem kommunista, hanem náci ősökkel. (Tusk nagyapja, a második világháború ideje alatt önkéntesként szolgált a német hadseregben.)
2019. november 20-tól, a liberálisok egyedüli jelöltjeként, a lengyel kormány tiltakozása ellenére Tusk lett az Európai Néppárt elnöke. Mindez jól tükröző azt az empátiat amit az EPP a konzervatív keresztény jobboldali kormányokkal szemben folytat. Olyan együttérzés ez, mint a hátba döfött kés.
 |
| Tusk |
Különösen valós alapokra helyezi mindezt a hazai baloldal, aki évek óta nácizik és zsidókat gyaláz, amikor nem csak összeáll a Gyurcsány által nácinak kikiáltott jobbikkal, hanem még támogatólag szövetségre is lép velük. Mindezt a hazai liberális oldal is abszolválja, és a Momnetumtól, a szocialistákon át a főpolgármestert adó Párbeszédig az összes baloldali liberális párt segíti. Ezen utóbbiak már nyíltan büdös zsidóznak, amit az Eu-s társzervezetek a liberálisoktól a néppártig mind elfogadnak.
Amikor azonban a konzervatív jobboldali Fidesz egyik jeles tagja veszi fel a kesztyűt és dobja az arcukba, akkor bizony már más a baba fekvése. Azonnal és hatalmas a sértődöttség a Néppárti frakcióban. Ott, ahol Donald Tusk a főnök és már liberális az ideológia. Ebbe már nem fér bele a konzervatív jobbközép és különösen nem a velejáró szókimondás. 
Igaz, ahogy a libsi nyugat hazai szerkesztésű híroldala is beszámolt róla, Manfred Weber, az EPP frakcióvezetője a költségvetési vétő bejelentése után megüzente Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy „Ha azt állítod, hogy az igazságszolgáltatás független és a média szabad, akkor nincs semmi félnivalód. Kérlek, add a beleegyezésedet a megállapodásokhoz.”
Erre a fideszes EP-képviselő: „Ha nincs semmi takargatnivalód, akkor nem kell félned” felidézésével válaszolt, ami a náci Németországban működő titkosrendőrség, a Gestapo, és a magyar kommunista pártállami diktatúra titkos államvédelmi szerve, az Államvédelmi Osztály, vagyis az ÁVO jelszava volt.
Erre úgy megsértődtek, hogy azonnal a Fidesz és képviselőjének felkoncolásába kezdtek. A baloldali volt kommunistákat és az újkori nácikat segítő liberális sajtó már arról vizionált, hogy a Fideszt és képviselőjét azonnal kizárják az EPP-ből. Úgy dőzsöltek ezen, mintha kész pénznek vehette volna mindenki. Bezzeg a saját nácibarát koalíciós tagjuk Hitler éltetése mellett szó nélkül masíroztak el ezek a náci-érzékeny álszentek.
A konzervatív és főleg, ha kereszténynek is vallja magát, az még csak utalni sem utalhat rá, hogy párhuzamot vél felfedezni a mostani liberálisok és a náci vagy kommunista múlt között. Ezek a mai diktátorok nem engedélyezik az efféle gondolkodást.
Deutch Tamást legszívesebben azonnal az inkvizítor elé hurcolták, ahogy az a középkori Nyugat-Európában volt divat. Az inkvizíció az ismertek, és a mítosz szerint az Egyház által uralt középkori világbigottságából, kegyetlenségéből, intoleranciájábólfakadt. Ugyanúgy, ahogy ez a mostani meghurcoltatás. Mert az EPP liberális tagozodása úgy tűnik csak ennyit volt képes átemelni a régmúlt keresztény múltjából. A mai inkviztor azonban maga a liberális néppárti többség volt. Az aki elítélte volna a magyar képviselőt, csak hát a többségi kényszer, ami a Fidesz adta tagságot és a vele együtt járó legnagyobb pártszövetséget jelenti az, ami visszatrtotta őket, mert mindez megszünt volna. Ezért nem kerékbetörték, nem kivégezték, és nem máglyára helyezték, hanem meghúrcolták és lejáratták, ahogy az egy tiszteségtelenül aljas társaságban úgy is mint a liberálisoktól megszokott ha jobbérzésű prédára lelnek. Deutch Tamásból ilyen áldozatot csináltak. Olyat, akit nem lehet kerékbetörni, nem lehet megsemmisíteni, de ki lehet tépni a nyelvét, ellehet venni tőle szót és a vélekedést. Csak a tagságot, nem, mert akkor öszeomlik a néppárt és megszűnik a saját inkviziciója. Ma a Deutch lett az áldozat, de valójában Orbánra vadásznak.
Az Európai Unió lassan semmivel sem különb, mint a volt Szovjetunió. Talán csak annyi a különbség az előbbi és az utóbbi közt, mint a bolsevik alapon induló kommunizmus, ami valójában a szocilaizmusban kimereült és a nyugati nemzeti szocializmus között, ami ugyanúgy egyes emberek megalázására, kizsákmányolására és jogfosztására szakosodott, mint a másik.
Igaza volt Deutch Tamásnak, a nem képviselő Demeter Szilárdnak és mindazoknak, akik látni vélik a náci tempót és a posztszovjet modell jelenlétét vagy újra polirozását a német Eu-s törekvésekben, ahogy az EPP-ben is.
A hazai ellenzékben úgyanúgy ott van a régi szovjet és a mai náci, aki úgy zsidózik, hogy bele sem remeg senki szempillája, hogy észre sem akarják venni. Nekik csak az lépi üti meg az ingerméréct, ha mindezek után a belőlük kibontakozó náci vonásokat rájuk olvassák. Márpedig mindez ugyanúgy jelen van az Eu kötelékében, mint ahogy az egykori Szovjetunió ideológiai kommunistái a kapitalista újszövetség (bővített unió) soraiban.
*
