88 éves
korában meghalt Pongrátz András, az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik
pesti résztvevője, a Corvin köz egykori harcosa.
Az ő neve összeforrt azzal a néhány nappal, amikor Budapest utcáin egy ország
fellázadt a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen.
Pongrátz András 17 éves volt 1956 októberében. Október 23-án reggel még
iskolába ment, estére azonban már a forradalom eseményeinek közepén találta
magát.
A Corvin közben harcolt testvéreivel és a pesti srácokkal, és részt vett a
Sztálin-szobor ledöntésében is.
Évekkel később így idézte fel azt a napot:
„Nem is álmodtam róla, hogy aznap este már lángvágóval vágom a Sztálin-szobor
lábát.”
Ebben az egyetlen mondatban benne van 1956 rendkívülisége: az hogy, egy spontán
forradalom volt ahol egyik óráról a másikra változott meg Budapest, és vele
együtt azoknak az élete is, akik az utcára kerültek.
A Pongrátz családnak különleges szerepe volt a forradalomban. Több testvér is
fegyvert fogott, bátyja, Pongrátz Gergely pedig a Corvin közi felkelők egyik
parancsnoka lett.
András későbbi visszaemlékezései 1956 számos kevéssé ismert részletét is
megőrizték. Beszélt a Corvin köz harcairól, a szovjet tankokról, a
barikádokról, a fegyveres összecsapásokról és a civil lakosság segítségéről.
Arról is, hogyan készültek a Molotov-koktélok a környék lakóitól kapott
üvegekből.
A forradalom leverése után elhagyta Magyarországot, és az Egyesült Államokban
(Arizonában) telepedett le. De élete későbbi szakaszában is aktívan ápolta 1956
emlékét, majd a rendszerváltás után rendszeresen visszatért Magyarországra és
részt vett a forradalom évfordulós megemlékezésein.
Október 23-án reggel még iskolába ment.
Aznap este pedig már a Sztálin-szobor lábát vágta.
Ez volt 1956.
Ez volt az igaz forradalom.
(Nem az, amikor bulizni mész a Parlament elé.)
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése