A hosszan tartó egy helyben állás, a helyi hatalomban eltöltött évtizedes történet komoly felelősséget ró az ebben érintett személyére. Többen ezt nem vették figyelembe a Fidesz berkein belül, és gondolták úgy, hogy biztos pártalapon amolyan kiskirályként, vagy pajzán hódolóként a vezető tisztséggel járó hatalmi pozíciót megnyergelve lehet városházi egyeduralkodóként viselkedni a választó közösség felett. Akik ezt így gondolták, azok most nagyot tévedtek. A választó nem csak tűrni, hanem a bizalom megvonásával akár visszavágni, vagy büntetni is képes. Mintha ezt történt volna meg vasárnap.
Különösen igaz ez a helyhatósági választásokra, ahol a közvetlen környezetük meghatározó személyeit, a helyi élet et befolyásoló döntéshozókat választják meg. A kormányzópárt hiába is tölti be évek óta a vezető szerepet, ha egyes tagjai olyan politikai visszaéléseket engednek meg maguknak ami visszataszítóvá, vagy éppen tolerálhatatlanná teszi őket. Ilyenkor a választó bizony nem fogja elősegíteni a további élősködést, a hatalmaskodást és tüntetőleg mást választ.
Sokakkal eset meg ez mostanság. Az elégedetlen polgár, rossz választó. A dolog lénye abból fakad, hogy nem csak az elégedetlenséget, hanem dühét is kifejezi a riválisra való szavazással, ami igazából az eddigivel szembeni szankcióként értendő.
Valahogy így lehet ez Ócsán is, amikor azt a csalódottságukat próbálták érvényre juttatni, ami a Fidesz itteni pártegységével szembeni elvárásokat hiányolta. Ez a választás arról szólt, hogy az eddigi ellenzék nélkül működő testülettel szemben egy olyan összeállítás jöjjön létre, ahol nem az egységben az erő elve, hanem a megfelelő népképviselet az ellenvélemény is hangot és lehetőséget kapjon. Ez a választók üzenete az elmúlt 5 éves ciklus értékeléseként.
Ócsa azért szüntette be a párttal való korlátlan együttműködést, mert csalódtak a Fidesz adta testületben. Csalódtak abban, ahogy az egész önkormányzatiságot űzték, ahogy az itt élők dolgait, a megélhetési körülményeket, a munkahelyteremtést, a várost és környezetet kezelték. Nem kimondottan a kommunális adó ránk erőltetett teherviselése, hanem annak semmivé válása bosszantotta őket inkább. Az, hogy cserébe semmit nem kaptak. Ahogy a képviselők beválasztásának viszonzásául sem lett jobb a képviseletük, az életük, úgy az önkormányzathoz való viszonyuk is megváltozott. A választópolgároknak elegük lett a pártos összefonódottságokból, a mögöttes mutyikból. Ezt kívánták a vasárnapi véleménynyilvánítás során kifejezni. Az összejátszó fideszeseket megbüntették. Kegyelmet a polgármester kapott. A pártképviselőktől megszabadított teret a függetlenek bejuttatásával kívánták ellensúlyozni. Ez teljesen érthető.
Sajátos tény, hogy az a politika, amit itt a Fidesz képviselt, kiölte az ellenzéki hozzáállást, az egyéni kiállást. Ócsa olyan egypárti elnyomás alá került, ami már zsarnokinak és diktatórikusnak hatott a kormánypárti többségtől. Ebben nagy szerepe volt a korábban rájuk szavazók kijátszásának akár Horváth Tamás mellékfoglalkoztatású alpolgármesterré választásával, majd pedig a főállásúra váltásával, ami nem másról, mint a hatalom átmentésről és a pénzhajhászásról szólt. Ez a visszásság elég keserűséget okozott, amit éveken át nyomta sokak gyomrát. De az is nyomott hagyott, hogy a magát zöldre festő polgármester fákat tüntetett el, közben az erdőszélre építési hulladékok elhelyezéshez asszisztált, miközben olyan közpénzes bevásárlásokat tett, amivel milliós veszteségeket okozott a városnak. Ezekből a kidobott ráfordításokból soha nem lett pályázati erő, nem váltak önrésszé és nem váltak járható utakká, biztonságos átjárókká, vagy kerékpáros közlekedés céljából létesítendő sávokká. Mindez nem zajlott Ócsán, ahogy más helyeken.
Ócsa mindenben lemaradt és kimaradt, hiába volt egy kézben és egypárti képviselőcsoport kezében a döntés. A városvezetői hozzá nem értés, az előtörő arrogancia, a perlekedés belső konfliktusokat okozott. Ez idővel felemésztette a párthű főépítészt, a pártos lelkészt, a lojális jegyzőt, és a sorra mindenkit. Nem véletlenül próbálkoztak új pártjelöltekkel. Sokaknak lett elegük az önkormányzati munkából. A túlárazott városházi cirkusz végén a helybéliek is valós képviselet nélkül magukra maradtak.
Márpedig ennek a hányatottságnak egyetlen viszonzási módja a választás. Vasárnap egyértelműen tudtára adták az érintetteknek, hogy elég volt a hülyeségből. Elég a pártkapcsolati összezártságból a botrányos pénzpocsékolásból és a semmirevaló képviselőkből. Inkább a lehetséges összes függetlent beszavazták, mintsem a fideszes tagság korábbi képviselőit juttassák vissza. Valahogy ez jött ki a választási eredményekből. Sőt! - legszívesebben a polgármestert is menesztették volna, csak a sok megcsömörlött ember, a fásult városlakó nem volt képes kiemelkedni a saját nyomorából és meglépni azt, amitől mindig is szeretett volna megszabadulni.
Orvosilag ismert, miszerint van olyan helyzet, ami nagyon fájó és nyomasztóan hat a gyomorra, de valahogy nem képes a páciens azt kiöklendezni. Pedig a legtöbb esetben a hányás megkönnyebbülést hoz. A visszaöklendezés segít. Nem csak azért mert megszabadul az illető a nyomasztó elemektől, hanem azért is mert kiürül a tartalom, kiüresedik tér és felszabadul a nyomás alól a sajgó lélek.
Orvosilag ismert, miszerint van olyan helyzet, ami nagyon fájó és nyomasztóan hat a gyomorra, de valahogy nem képes a páciens azt kiöklendezni. Pedig a legtöbb esetben a hányás megkönnyebbülést hoz. A visszaöklendezés segít. Nem csak azért mert megszabadul az illető a nyomasztó elemektől, hanem azért is mert kiürül a tartalom, kiüresedik tér és felszabadul a nyomás alól a sajgó lélek.
A polgármester visszaadása egyfajta megkönnyebbülést hozott volna a városra, de a számos gyomorbántalmakban szenvedő nem jutott el addig a helyig, ahol ezt megtehette volna. Ők inkább maguk alá csináltak.
Mindezek ellenére a fájdalomküszöböt átlépve érezhetővé vált az a nyomás, ami az ócsaiak összességét terhelte. Ez az újonnan összeálló testület előtt is érezhetővé válik. Az eddigi adott placebók az elkövetkező időkben már nem fognak eredményre vezetni. Az önkormányzatnak a választott tagságával együtt meg kell változnia. A korábbiakhoz képest egy olyan csapatot kell létrehozni, akik együtt képesek a polgármestert gyeplőszáron tartani. Ez nem csak a bajokhoz való viszonyulás, hanem az emberkehez való hozzáállás terén is érezhetővé kell, hogy váljon. Amennyiben ez többségében látványos javulást hoz, akkor az önkormányzat testülete megfelelő munkát végez, hiszen az emberek érdekében cselekszik. Ha viszont marad a régi recept és az imádság, akkor nagy a baj, mert mindenki a fejét fogva az időt fogja mérni, hogy meddig kell ezt a terhet viselnie.
Remélhetőleg erre nem kerül sor és lesz ideje mindenkinek átgondolni az önkormányzatiságot, feltárni a bajt és kialakítani megfelelő kezelést. Az máris bizonyos, hogy még egy ilyen hosszú és elnyúló vajúdással járó ciklus nem fog senki szó nélkül benyelni.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése