Meg a qrva anyját a Helsinki Bizottságnak és Iványi Gábornak - a baloldalisággal és a liberalizmussal együtt

 Emlékeznek a Terminál című filmre, amiben Tom Hanks egy reptéren ragad majdnem egy évre, mert az otthonában kitör a polgárháború, megszűnik az állampolgársága, és érvényes útlevél híján nem léphet ki semmilyen irányban a terminálról? Ezalatt mindenféle vicces dolog történik vele, igazi barátokat szerez, és még Catherine Zeta-Jonesszal is majdnem összejön. Bár a film nem utal rá, a történetet egy valódi sztori ihlette: Mehran Karimi Nasseri 18 évet húzott le Párizsban a Charles de Gaulle reptér termináljában élve.

A háttérben a belga, francia és angol hatóságok tologatták egymás között az ügyét, néha egészen abszurd vígjátéki helyzeteket előállítva. Egyszer például a belga hatóságok eljutottak eddig, hogy hajlandóak számára új iratokat kiállítani, de csak személyesen veheti át azokat Belgiumban - ahová viszont papírok nélkül nem léphet be. Nasseri közben szépen berendezkedett a terminálon, egy padon aludt, a nyilvános mosdókban tisztálkodott, a reptéri dolgozóktól, és az átutazóktól kapott adományokból vásárolt ruhát és használati tárgyakat, a terminálon üzemelő büfékből kapott enni. Az idejét nagyrészt újság- és könyvolvasással (közgazdaságtant tanult) töltötte, illetve naplót írt, ami később könyv formájában is megjelent. Lassan helyi hírességgé vált, és szépen keresett azzal, hogy pénzért fotózkodott a járatukra váró utazókkal. 1995-ben a belga hatóságok eljutottak addig, hogy felajánlották neki a szabad visszatérést az országba, de Nasseri (aki akkor már Sir Alfrednek szólíttatta magát) megmakacsolta magát, ő Angliába akart menni, ahová viszont továbbra sem engedték be.

Telt-múlt az idő, odakinn leomlott a berlini fal, létrejött az EU, de Nasseri még mindig a terminál önkéntes foglya volt. A sztorija eljutott Hollywoodba is, Spielberg 250 ezer dollárt fizetett a megfilmesítésért (a pénzt persze nem tudta felvenni, mert bankszámlája nem volt, a csekket meg nem tudta hol és hogyan beváltani), a film nagy sikert aratott a mozikban, és végképp celebbé avatta.

2006-ban végül egy váratlan rosszullét vetett véget a reptéri tartózkodásának. Kórházba szállították, és mire felépült a francia hatóságok engedélyezték neki, hogy az ország területén maradjon. Egy jótékonysági szervezet vendégeként telepedett le Párizsban, és azóta is ott él. Hivatalos állampolgársága a mai napig nincs.

 Mehran Karimi Nasseri 18 évet húzott le Európa közepén - Párizsban a Charles de Gaulle reptér termináljában - a tranzitban a "senki földjén" élve - belebetegedett, de állampolgárságot nem kapott ( - mindez normális ott)

Hősünk tehát ott állt a repülőtéren, útlevél és állampolgárság nélkül, Belgiumba nem mehetett vissza, Angliába nem utazhatott tovább, Franciaországban nem maradhatott. Így hát ott maradt a senki földjén, az indulási terminálon, papírok nélkül, repülőjegy nélkül, pénz nélkül, pont mint Tom Hanks a filmben.

És ott is maradt 18 éven át.

A mi hazánkban ennél sokkalta egyszerűbb a helyzet. Hívatlan „vendégként” érvényes útlevél és papírok nélkül, pusztán okos telefonnal és nem kormányhoz, hanem magánszervezethez köthető védelemmel felfegyverkezve érkező válságos menekültnek próbálva megtéveszteni a határvédelmi szerveinket jelentkezik és kér menekült státusz bemondásra több Magyarországtól és Európától távoli földrészről érkezettek sokasága. Ezek az álságos akárhonnan érkező emberek nem a legközelebbi biztonságos és munkával megélhetést biztosító országot akarják, hanem egy ennél sokkalta többet nyújtó, amolyan ingyenlétet biztosító államot, mint az Európai Unió egyes liberális felében merkeli mód adományozottan elérhetnek.  Mindez a munkanélküli léhaság, az ingyenes jólét és a társadalom feletti uralom átvételére irányuló törekvés az a hajtóerő, ami mágnesként vonzza ezt a sötét hordát. 

Nem véletlen, hogy a napjainkban omlik össze a Dél-Afrikai Köztárság és süllyed anarchiába a fekete uralom által. 

Nem véletlen, hogy Afganisztánt feladták a szovjetek, és hogy az amerikaiak sem bírnak velük. 

Nem véletlen, hogy Irak mondva csinált megszállása és szövetségi erők általi szétbombázása, a Hussein család lemészárlása után a törzsi egységek szétesésével olyan káoszt teremtettek, aminek további végeláthatatlan vérontás és földönfutás lett a vége. 

Ugyanez a folyamat zajlott le Líbiában, ahol a Kadhafi biztosította helyi jólét felrobbantása és az államfő elűzése, majd legyilkolása után egy földönfutóvá hanyatlott néptömeg maradt hátra, köszönhetően az angol, francia, amerikai és más bevont szövetségesek demokráciacsináló gépezetének. 

Mindezen történések nyomán megindult áradat az a menekült hullámnak titulált tömeg, ami mostanság ostromolja Európa köreit. 

Magyarország ezzel szemben előrelátóan határkerítést és határzárat vezetett be, amit az európai liberális héják nehezményezve belső támadásba lendültek. 

Nos, a betolakodó tranzitmigránsok a magyar határon fennakadnak azért, mert itt nem úgy látják el a schengeni övezet védelmit, mint ahogy a görögök, vagy mások. Legutóbb például Németországban lett botrány abból, hogy a hatóságok ellenőrizetlenül adták ki akár bemondásra, hamis adatok alapján, ellenőrizetlenül a szabad mozgást biztosító tartózkodási engedélyeket. 

Magyarország kormánya azonban nem így jár el. Ahogy lehetett, zárta a határok érintett részeit. Tranzitzónákat létesített és a jogszabályoknak megfelelően fogadja a menedék kérelmeket. Az érkezőket regisztrálja, és elbírálásban részesíti. A lényeg, hogy aki nem jogosult a menedékjogra, azt elutasítják. 

A liberálisok és a balfékek szerint itt kezdődik a gond.  

Kedden jelentek meg az első hírek arról, hogy a magyar-szerb határon lévő tranzitzónában a magyar hatóságok nem adnak enni azoknak az embereknek, akinek a menedékkérelmét első fokon elutasították.

IványiGábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője élelmet vitt volna a határon várakoztatott menekülteknek, miután az Index beszámolt róla, hogy a magyar hatóságok nem biztosítanak ellátást a tranzitzónában tartózkodók egy részének (azoknak, akiknek elsőre elutasították a menedékkérelmét). Iványi célja az volt, hogy egyháza mindenkinek naponta öt szelet kenyeret, egy halkonzervet és egy almát adhasson.

Iványit azonban, mint az RTL Híradó riportjából kiderül, engedély híján nem engedték be a röszkei tranzitzónába, így a csomagokat sem tudta átadni. A lelkész szerint Szent István ünnepén szégyen, hogy nem segít az állam a nélkülözőkön.

Akkor lássuk miről is van szó. Mint azt az Echo tévé műsorába meghívott segélyegylet szónoka is elismerte, Iványi Gábor tette egyfajta performansz volt. A migráns simogató segélyszervezetek ezzel arra akarták felhívni a figyelmet, hogy a magyarok nem etetik a menedékkérőket.

A Helsinki Bizottság tárta fel, hogy a július 1-től hatályos új szabályok nyomán a menedékkérők nagy részét az éheztetés fenyegeti, mert a bevándorlási hivatal azoknak a menedékkérőknek nem adott enni, akiknek a kérelmét elfogadhatatlanság miatt elutasították, de ők ez ellen bírósághoz fordultak. 

Az igazság azonban az, ami a reptéri történetben ismert esetben is elmondható, európai gyakorlat. Ahogy a reptéren sem lehet csak úgy kimenni a kifutópályára és átlépni a határt, úgy hazánkba sem lehet, csak ad- hoc begyalogolni. Ahogy a reptéri tranzitban sem etetnek meg senkit, úgy a magyar tranzit zónában sem kap ellátást az, aki nem jogosult a menedékstátuszra.  Ahogy a repteret is ellehet hagyni a bejáraton, úgy a magyar tranzit zóna is csak az országunk irányába zárt. Itt nincs az a fordulat, hogy csapdába kerül az ember, mint a párizsi reptéren, mivel a visszaúthoz ugyanúgy nem kell repjegy és engedély, ahogy az ideérkezéshez sem volt szükséges.

 A valóságosan is megtörtént reptéri eset megmutatja azonban, hogy Európa nyugati részén sem etetik csak úgy azt, aki nem jogosult rá. A felemlített történet vétlen szereplője is kénytelen volt maga megoldani az ellátását így-vagy úgy, holott Ő csapdában volt.

A migránsokra nem vonatkozik a gyurcsányi hírdetmény

Nálunk szó nincs ilyenről. Itt nincs bezárva az ember. Ahonnan jött oda, vagy arra felé távozhat is. A határzóna nem ingyen tábor, ahol a bejönni, vagy letelepedni szándékozók csak úgy jöhetnek, mint Róbert bácsi ingyenes népkonyhájára.  Ráadásul milyen dolog már az, hogy akiről kiderül, hogy nem felel meg a minősítésen és nem kerülhet menekült státuszba, az csak úgy ránk erőlteti magát azzal, hogy dafke sem távozik. 

Népi megítélés

Ezek a különböző adományokból támogatott hülyék pedig mennek és politikai célzattal a médiát segítségül hívva etetni kívánják a trollt. Azt, a törvényen kívüli, - amúgy jogszabálysértő – azonosítatlan személyt, aki csak úgy beköltözik a tranzitba. A liberális Iványi Gábor, és a Helsinki Bizottság pedig rácsap a lehetőségre, min t gyöngytyúk a takonyra és ország-világ előtt bemutatja, hogy itt ez a büdös kormány éhezteti a szegény menekültet.  Ne ekkor szakad a cérna és mondom, hogy a jó kurva anyjukba menjenek.  

Mit gondolnak ezek a szarjankók a kerítésen innen és azon másik oldalán, akik ide jön jogosulatlanul és ránk próbálja erőltetni magát, meg az is aki eléje szalad és simogatni, etetni próbálja. Hát nem gondolkodik józanul a metodista Iványi és a Helsinki tagsága? Dehogy nem! Nagyon is! Propagandát csinál az egészből. Egyfajta lejáratása a kormánynak, hazánknak. Képmutatás, galádság és hazugság által. Hát pont és éppen ezért kívánják elszámoltatni, beszámoltatni és átláthatóvá tenni a civil szervezeteket, és a mögöttes támogatókat. Teljesen érthető és logikus, hiszen ezek (civil) szegélyszervezetnek álcázott politikai szélhámosok, akik nyomást gyakorolnak, ráhatással bírnak és ezzel összességében befolyásolni akarják a kormányt. Politikai célzattal manipulálják a választókat és azokat, akiket megválasztottak. Ha ezen esetben kormányellenességről beszélnek, akkor teljesen igazat kell adnunk az így vélekedőknek.  

Cinikus szándék áll e mögött

A mocskos SzDSz és a megmaradt hányadéka az, akik mindezt az itt élőkkel szemben űzik. Lássuk be, nem túlzás mindezek után kijelenti, hogy menjenek az anyjukba, oda abba a nem kívánatosba, vagy hagyják el ezt az általuk élhetetlen országot. Ne csináljanak provokatív egynapos akciókat, amiről aztán hónapokig, majd visszamenőlegesen is lehet beszélni. A kurva életbe és az anyjuk valagába az ilyen ellenséges férgekkel, mert ugyebár magukhoz a lakásba egy sem vesz ebből a merítésből. Csak a drót előtt állva sajnálkoznak képmutatóan, mintsem a nagyhatalmak  követségei előtt demonstrálnának az általuk szétvert országok és rendszerek nyomán elszabadult népvándorlás okán.  

*