A korrupcióról szinte mindenki hallott már. Van aki találkozott is vele, de mégsem korrumpálódott. Sokan pedig ismerik, de még egyszer sem találkoztak vele. Mások pedig nem ismerték fel, de volt már olyan is, aki nem ismerte el. A jelenség ismert, de közel sem biztos, hogy felismerhető. Tudjuk, ismerjük a dolgot, csak mégsem tudjuk egyértelműsíteni, vagy rámondani, hogy ez, vagy az, maga a korrupció. A jelenséget nagyon nehéz bizonyítani. Nem is tud vele mit kezdeni a társadalom.
Magyarországon a politikai és gazdasági átalakulást széles körben
elterjedt korrupció kísérte. Az erőforrások szűkössége, illetve rossz
elosztása, a túlbürokratizált jogi és közigazgatási rendszer, valamint a
kölcsönös szívességek hálózata továbbra is a korrupció strukturális
előidézői.
Az elmúlt 15 év során a felderített korrupciós bűncselekmények száma 400
és 1000 között mozgott évente, néhol a számok hirtelen “megugrását"
mutatva (pl. 1991-ben 344, 1992-ben 782, 2005-ben 955 és 2006-ban 480).
A
fenti adatokból nem lehet messzemenő, illetve egyértelmű
következtetéseket levonni a korrupció jelenlegi magyarországi helyzetére
nézve, hiszen azokat a következő tényezőket figyelembe véve kell
értékelni:
a) A tágabb értelemben a korrupt magatartás körébe sorolható
bűncselekményeket (pl. a hűtlen kezelést vagy a hivatali visszaélést), a
rendszer nem tartalmazza.
b) Tekintettel a korrupció igen magas fokú
rejtettségére, a vesztegetésre és befolyással üzérkedésre vonatkozó
adatok (pl. 2006-ban 480) a ténylegesen elkövetett ilyen jellegű
törvénysértések csupán töredékét tükrözik.
c) A számok hirtelen
“megugrása” (pl. 2005-ben 955 és 2006-ban 480) szokványos jellemzője a
kis statisztikai halmazoknak, azonban nem tükrözik a korrupciós
bűncselekmények dinamikáját.
Összességében a rendelkezésre álló adatok ilyen korlátozott volta azt
sugallja, hogy a felderített korrupciós esetek csupán kis hányadát
képviselik a ténylegesen előforduló korrupciós gyakorlatoknak, amelyek
többsége felderítetlen marad.
 |
| Van akinek elengedik, máson meg behajtják, és van akinek még utalnak is |
Magyarországon a korrupció leggyakoribb formái adminisztratív jellegűek,
illetve a politikai és
gazdasági érdekek összefonódásából adódnak. A
rendőröket, adóellenőröket, vámtisztviselőket gyakran vádolják
csalással, illetve érik tetten ilyen típusú törvénysértésen, nem utolsó
sorban a belső ellenőrzési mechanizmusok erősítésének köszönhetően. A
egészségügyi rendszerben számos orvos használja a közkórházak
berendezéseit saját előny, bevétel szerzése céljából. A felmérésekre
válaszolók 77 százaléka vélte úgy, hogy “bevett” szokás hálapénzt vagy
borravalót adni a kórházi orvosoknak olyan ellátásért, amelyre egyébként
ingyenesen lennének jogosultak. Ezt legtöbb esetben sem a betegek, sem
pedig maguk az orvosok nem tekintik törvénybe ütköző gyakorlatnak. A
közvélemény szemében a rendőrök – különösen a közúti ellenőrzést végzők,
az adócsalásokat és kábítószerekkel kapcsolatos ügyeket vizsgálók, a
vám- és pénzügyőr ügyintézők hozhatók kapcsolatba a korrupcióval. A
válaszadók 39 százaléka tekinti bevett gyakorlatnak a közlekedési
szabálysértésekért járó bírság elkerüléséért való fizetést, és 28
százalékuk gondolja "jellemzőnek" az árucikkek behozataláért és
kiviteléért történő vesztegetést. Bevett szokás fizetni a gyors
nyilvántartásba vételért, bejegyzésért a földhivatalokban vagy az
engedélyező hatóságoknál, különösen a közlekedéssel összefüggő
területeken.

A pártokkal, politikusokkal, polgármesterekkel is
összefüggésbe hoznak törvényellenes és korrupt ügyleteket. Egyes
tanulmányok felhívták a figyelmet a kampányok és politikai pártok
törvényellenes finanszírozásának egyértelmű bizonyítékaira. A
finanszírozásért cserébe a pártok – megválasztásuk esetén – kedvező
kormányzati politika és szerződések segítségével járhatnak el a
finanszírozók érdekében.

Egyes aggályok szerint ezek a közpénzek végül magánzsebekbe és politikai
pártokhoz kerülnek a pályázatokat és szerződéseket elnyerő, a pártokhoz
közel álló üzleti vállalkozások révén.
*