Blogunk évek óta írja feljegyzéseit Ócsa városvezetésének viselt dolgairól. A blog az évek során felért egy vádirattal, de az olvasó amolyan Science Fiction élményként kezelte, holott ez a valóság.
Bukodi Károly Ócsa város Fidesz adta polgármestere úgy járt be a hivatalba, mint mackó a kaptárba.
Azt hitte, hogy a korábbi választásokon kapott felruházása, az erdő urává tette ami egyben felhatalmazást jelentett önmaga megkoronázására. Így képzelte el magát az erdő urának, ahol az őszi szarvasbőgésből ismert rituálét próbálta meghonosítani és magáévá tenni.
Az erdő királyának képzelte magát, ami nem hogy a lényéhez igazodó szerénységgel párosult volna, hanem inkább mással, a gőgös fölénnyel. Bocsként is arrogáns és nagypofájú volt, de mindig volt egy társ, egy erdőmester, aki megvédte, aminek során úgy vénhedt meg, hogy azt hitte mindent képes letarolni.
Ócsát, vagyis azt az erdőt, ami az élettere lételeme volt, sikerrel pusztította, szövetkezve a farkassal, ha kellett a rókával, vagy a végén már a gilisztával is, csakhogy a túlélést válassza. Magabiztos volt, bár a giliszták már a végbelét csiklandozták, ami ugyebár a belső férgesedés kínos jeleire utalt.
Bundája már csapzott, fazonja rendezetlen volt, de még mindig királynak képzelte magát abban a kis-erdei Károlyságban, már a fák lombjain is látszódott a hervadtság. Ő mégsem érzékelte a valóságot, nem hallotta a madárcsicsergést, és nem vette észre a lombzúgást, az avaron lépkedő új idők vonulatát.
Bukodi Károlysága már rég odalett. A mögöttes erdő a maga ásta szennyben fuldoklott, akár a Székesi az ott eltüntetett tömérdek hulladékban. Másutt pedig csak a szenny áradt, pusztítva a gondozatlan nyárfást. Itt az élet már rég tovaszállt. és csak az elmúlást maradt hátra. Ebben az elcsökevényesedett kiserdőben élte tősgyökeres mindennapjait a kivénhedt medvéje. Ott, ahol már sem léte, sem jogosultsága nem volt. Ott, abban a kiüresedett lepusztult térben ahol már csak a gyüttment bagoly amolyan hervatag jegyzőként próbálta egyengetni és elfedni az erdei tanács előtt az útját. Azt, amivel lelepleződött volna azaz, hogy fogatlan alantasként a csuport zabálja fel.
Így jutottunk el az őszt követő október 1.-i tisztásra, amikor már nem volt se kisvárosi hangulat, sem az erdők királya, de még csak Bukodi polgármester sem az, akire most fény derül.
 |
| Október 1 az átadás-átvétel napja - másnap ( - vagy 33 millióval távoztak a menekültek) |
Bukodi Károly a Fidesz adta polgármesterként szerepelt le a minap. Most, hogy kényszeredetten átadta kiüresített hivatalát, került elő a fiókból az első lelet, mely máris azt mutatja, hogy mekkora sumák és alantas szemét volt ez az ember a maga alkotta és féltetten rejtegetett trágyadombján.
Az, hogy magával ránt közel egy tucat embert, hogy felégeti a hidat, és leégeti a várost, az legyen a saját őrültsége, de hogy a közpénzes kasszát is kiforgatja, az már több mint jellemtelenség.
Bukodi annyira becsülte a hozzá köthető, lojális munkatársait, mint piaci árus a felpuhult krumplit. Ahogy a kofa is kilóra árulja a portékát, úgy Bukodi is kilóra vette meg a vele távozókat.
Most persze lehetne példálózni, hogy a lószar körül repkednek a legyek, és a szar kisöprésével a legyek is távoznak, de ez annál sokkalta profánabb, mintsem ezzel lekezeljük.
Bukodi végégét látva elmenekült az őt mindenben kiszolgáló városi főépítész. Kirepült az Egressy kalitkájából az énekesmadárként tartott művelődési házat igazgató nőszemély is. De ment a jegyző karikagyűrűjét viselő és a hivatal oltalmában felcseperedő kávéfőző kisasszony, akiről a polgármester olyan szép anekdotákat mesélt. És a történet ezzel nem ér véget, mert nem csak Ő és a hálószoba papucsa távozott, hanem nagyon sokan mások is.
Köztük a szinte mindent átélő, vagy túlélő, de Ócsáról évekkel korábban kiköltözött, de ide visszajáró, belőlünk élő egy szál közterület-felügyelő, a helyben maradt irodista és társai is. Nem szükséges nevesíteni a személyeket, vagy a betöltött hivatali beosztásukat. Tudjuk, ismerjük őket.
Összességében ezek mind Bukodi sleppjének tagjai voltak. Oly annyira, hogy kivonásuk, távozásuk 33 millióba került a városnak. Ha úgy tetszik, a Viola, a Hortenzia és a Levendula utcák Bukodi által beárazott aszfaltozása. Vagyis, ha most az ott élők ezt hiányolják, akkor csak pár lépést kell megtenniük, hogy elérjék a sunyin lelépő jegyző, vagy az ezt aláíró polgármester otthonát és bezörgessenek az ablakon, hogy "hé hova lett az utca pénze".
 |
| Összességében úgy 33 milliót tapsoltak el magukra a végidőben - költségvetés állja (- mind iPhone) |
Szóval lehet hasonlítgatni a most kizsákmányolt összeg nagyságát és a kiüresített önkormányzat súlyát, de azért nem árt számításba venni egyesével is, hogy ki mit kapott Bukodi Károly végrendelkezése által.
Dr Molnár Csaba jegyző közel 17 millióval lépett le. Becses felesége, a közterületről érkező és lett közvetlen irodavezető munkatársa, majd 5 millióval lett gazdagabb a felmondása által.
 |
| Transparencia: Bukodi bűnös összeállása a jegyzővel nem csak ennyibe kerül(t) nekünk |
Mindez eléggé visszás és bosszantó akkor, amikor Bukodinak van még pofája kiállni a Facebookon egy megjelenítéssel, hogy ő Ócsa több milliárdos költségvetéséből hátrahagyott az idei télvíz előtti hónapokra úgy 800 milliót. Annyit, amiből Ócsa (nem tudni még biztosan), de lehet, hogy a számláit nem képes fizetni. Arról nem szólva, hogy a K&H Banknál mekkora hitelállományi adóssággal állunk szemben.
 |
| Bukoidnál előfordult, hogy az sem volt igaz, amit leírt - hihetetlenné és hazuggá vált (- hiteltelen) |
Na, kedves pártoló tagság! - most kéne átgondolni és meginterjúvolni ezt a tékozló embert. Már csak azért is, hogy jöjjön már elő és számoljon el a tízen valahány évnyi polgármesterségével, mielőtt még maga is eltűnik a hátsó fertályon.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése