Nyolc (8!) százalékra zuhant az MSZP támogatottsága a friss kutatások szerint. A szocialista párt mind mélyebbre süllyed a jelentéktelenség gödrében, és nem látszik vége az enyészetnek.
Mindig van lejjebb. Még Mesterházy „Bikicsunáj”
Attila után is bírt jönni egy Tóbiás József, akire tényleg egy
szoláriumszalon vezetését nem bízná az ember, nemhogy az országot. Már
fel sem tűnne, ha a következő MSZP-elnököt Alekosznak, Beleznay Endrének
vagy Bunyós Pityunak hívnák.
Megszoktuk, hogy a szocialista pártot szellemileg pehelysúlyú figurák
jelenítik meg a nyilvánosságban, akik a legelemibb politikusi
adottságoknak is híján vannak, mint a folyamatos magyar nyelvű beszéd
vagy a figyelem fenntartásának képessége. Hogy valóságérzékelésről,
lényeglátásról, szorgalomról, hitelességről ne is beszéljünk.
Az emberben ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy a más polaritású uralkodó elit, vagyis a jelenleg vezető tisztséget betöltő ellenpólusú pártbeleik miben és mennyiben különbek, mint a pártosság sírját ásó politikus?
Ki nem hallott még a ránk zúduló monszunszerű csapadék áradat okán feltörő csatornaszennyről, amit nem képes levezetni a kiépített rendszer.
Nos, így van ez a közéletben is, amikor azt látni, hogy a feltörekvő egyének egyre másra lepik el a hivatalokat, és árasztják el szennyes hordalékukkal a közéletet.
Ki ne halott volna olyan alacsonyan kvalifikált és könnyűsúlyú emberekről, akiket csak úgy felkapott az előtörő áradat és aztán, mint az üledéket lerakta valahol.
A monszum alatt élők tudják, hogy a jelenség után takarítani kell. Ha az üledék marad, akkor az rothadással és bűzzel jár.
Talán van köztünk olyan olvasó, aki találkozott is ilyennel a közéleti tevékenységek során. Az ilyesfajta üledék azonban rendre elüt a környezetétől és láthatóan nem illeszkedik abba. Hiába is próbál humusszá válni, akklimatizálódni, az üledékből akkor sem válik befőtt, ha az netán bekerül a spejzba a befőttek közé. Az alakzat és a környezetet övező bűz árulkodó. Elüt a természetestől. Olyan idegen a számunkra, mint buzinak a szülészet.
Egy fideszes országgyűlési képviselő egy közösségi oldalon
található bejegyzése szerint megcsömörlött párttársaitól, és attól a
közélettől, amit az elmúlt öt év kormányzása hozott létre, az
észosztó, de semmihez sem értő politikusoktól. Igazából az a
legnagyobb félelme, hogy egyszer végre tényleg lesz igazi
elszámoltatás, ahol kiderül kik mennyi támogatást és pályázati pénzt
tettek zsebre érdemtelenül. Mindez az OS híroldalán található.
A kormányzó nagyurak tavaly ősz óta egy szigorúan lefelé tartó spirálba lavírozták magukat –
és mindig képesek ledöbbenteni a sokat edzett publikumot.
Orbanisztánban bárhol emelünk fel egy lapos követ, bárhol húzzuk el a
függönyt, mindenhonnan az egyéni harácsolások és az intézményesült
korrupció mocska árad.
A tolvajok - hogy eltereljék a figyelmet, vagy legalább ideiglenesen uralják a pillanatot - egyre meredekebb húzásokra ragadtatják magukat - láttatja a Nyugati Fény.
Én erre azt mondom, hogy mindenki nyugodjon le, fogjon egy széket, üljön le és pihenje ki magát.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése