Érdekes mentalitás járja be Ócsát manapság. Az embernek sokszor dezsavű (déjá vu) érzése támad ezzel kapcsolatosan, mert egyből a kommunizmus szellemére gondol, mely állítólag bejárta Európát. Persze ez utóbbi nem igaz, mert is megakadt az Elba és az Ural közt. Tovább nem jutott. Amit viszont hátrahagyott az a hazafiatlan tolvajlás, amit a közösből való merítés szellemisége kitermelt. Most lehet, hogy egy kicsit erről elmélkedünk.
Itt van ugyebár a mostani választás, amikor is a város sorsa forog kockán. Erre egy jó szakember éveken át készül, hogy megfelelhessen az indulásra és annak a népi közösségnek, amit/akit képviselni szeretne.
Erre mit lát és tapasztal az ember? Azt, hogy ezt a fontos folyamatot szinte mindenki nagy ívből leszarja. Minek is tanulni, felkészülni? A tücsök is egész nyáron zenél, aztán az is csak kitelel valahogy. A hangya meg hiába gyűjtöget, amikor mindenki utálja és amolyan palesztin-sorost üz vele az élet. (Tömegében irtják, ahol csak előbukkan.) Le van zsugázva az egész.
A lapokat a pártszimpátia alapján osztják manapság. Ezért nem is kell más, csak a napi-, a heti és havi zsugapartikon részt venni és a leosztásokon ott lenni. Ez ugyebár a tücsök fajta.
A másik az élősködő, aki becserkészi magát a tömegbe és ott falánkodig. Neki a behízelgés, a látszat és a mézesmadzag a politikája. Úgy tesz, mint aki osztogat, de valójában fosztogat. Ő az, aki nem fizeti a közöst, de dézsmálja azt. Meghívásokat szervez, amit látszatra a sajátjából fizet, de igazából az evett közösből finanszíroz. Ő a Joe bácsi, aki a távoli világot képviseli és a jólétet mutatja, miközben a helyit károsítja. Ő ma Ócsa bálványa és egyben keresztapja akinek "barátsága" legalább annyira fontos, mint a foci szeretete.
 |
| "Barátságos" közszereplés és jelentős köztartozás jól megfér egymás mellett - kéz-kezet mos alapon ( - fideszes polgármester) |
Valójában ők a mai szellem örökvései. Az a posztkommunista szellemi örökség ismétlődése, ami az említett dezsavű érzést adja. És ki akarta mindezt a régi dzsentri és a bolsevik típusú kommunista tolvaj keverékből létrejött új alakzatot? Nézze már meg az ember a fel és lemenőjét, aztán a mai beilleszkedését és máris előjön az a kép amit a ma történéseiben megjelenik.
A vállalkozó, a politikus egymásra találása a kampányban és azon túl a kölcsönös finanszírozásban. Látható ez Ócsán is amikor a vállalkozó nem fizet, de az önkormányzat a kasszába nyúl és támogatást biztosít a számára, majd amikor eljön a választás, akkor vállalkozó ad pénzt és finanszírozást a politikai boldogulásnak, hogy aztán ismét benyújthassa a számlát.
 |
| Hajnalka Lamos: - De ha rendezvény van Ócsán az ő kajáját eszed! László Zoltán: - Én nem eszem az ő kajáját! Én helyette vagyok kénytelen kommunális adót fizetni, mert milliókkal tartozik a költségvetésnek! Ezt nem lehet bográcsozással, borvacsorával és kalácsosztással elfedni! Nekem, adófizetőnek és más normális ócsainak ez túl sokba kerül. Mondhatni egy járdahosszal, vagy egy utcával tartozik az ember. Elsősorban mégis csak ez és nem az egyéni érdek számít. |
Ez a kör kapja a lapot és ez látszik a leosztáson. A bográcsolás átszövi az egész ebbéli mulatságot az iskolai birtokháborításból kiindulva a szokásos vigasságokon át a "szölőhegyi" mulatságig és azon túl, a közpénzből támogatott Juhfesztiválig, ahol a fizetett birkák gulyása rotyog. Az egész városi klientúra így szakosodik és erre épül.
 |
| Az önkormányzati nyilvántartás Radics József és a nevéhez köthető cégek után jelentős hátralékok és köztartozást mutat |
Ez ma Ócsa arcképcsarnoka. A kedvelt és "kedves vezető városa". Ilyen ma a (helyi) politika tagozódása a választások évében.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése