Motiva zenekar -"Kicsike" klipp ( - hazai pálya)

”Szeretnénk a zenénket minél több emberrel megismertetni. Népszerűsíteni dalainkon keresztül a hagyományainkat, értékeinket.” 

A Kicsike című új klippel jelentkező, új tagokkal felálló Motiva zenekar két tagjával, Kovács Nórival és Szathmári Tamással beszélgettünk.

Mikor és hogyan alakult a zenekar?

Nóri: A zenekar 2008 végén alakult. Már jóval előtte foglalkoztatott a gondolat, hogy hogyan lehetne a népzenét és a mai pop kultúrát szerencsésen összeilleszteni. 

Így született az ötlet, és ehhez kerestem tehetséges zenészeket. Nem tudok olyan popzenekarról, ahol népzenei gyűjtéseket használnának fel eredeti formában, tehát úgy látszik sikerült újat, egyedit alkotni.

Tamás: A zenekar folyamatosan alakul, mindig befogadunk valami újat, vagy épp elhagyunk valami mást. Lehet, hogy holnap találkozunk egy zenésszel, akivel kicsit más ízt kap a stílus. Nagyon hasonló az elképzelésünk Nórival arról, hogy mit képviseljen a zenekar, és hogy ez nagyjából milyen hangzást hoz magával, de ezen kívül nyitottak vagyunk mindenre.  Az alakulásra jó példa hogy idén remek népzenész lányok és egy gitáros csatlakozott a csapathoz.

Ti sok produkcióban dolgoztok, hogyan egyeztethető ez össze a Motivával, hogyan osztjátok be az időt?

Nóri: Minden csak elhatározás kérdése. Ami fontos az ember életében, arra szakít elég időt. A Motiva zenekar pedig szerintem mindkettőnk értékrendjében az első helyen van.

Tamás: Én hajlamos vagyok nagyon túlvállalni magam, de a Motiva olyan feladat, amivel szívesen és eredményesen töltöm az időmet már több mint 3 éve, tehát komolynak tűnik a dolog.  Nem haszontalan ugyanakkor az egyéb tevékenységeimre fordított idő sem, nem csak tanulok belőle, de például a filmkészítéssel kapcsolatos tudományomat közvetlenül a zenekar szolgálatába tudtam állítani.

Hogyan születnek a dalok?

Először általában a népdal, vagy egy saját szöveg, dallam születik meg, és utána megpróbáljuk elképzelni, milyen hangszerekkel, milyen hangzással tudnánk legtökéletesebben visszaadni mindazt, amit gondolunk a dalról, amilyen érzéseket kelt bennünk. Sok népi hangszert is használunk a hangszerelésben. Sokszor az Erdélyben gyűjtött élményeinkből táplálkozunk.

Tamás: Szépen. Például a Kisírom magamat kezdetű számunk nagyon hagyományosan, zongora mellett ülve született. Zongoráztam valamit, Nóri énekelt hozzá, aztán igazodtunk egymáshoz és végül kialakult a dal. Újabban egy barátunk Barnabás is segít a végső keverésben, és néha beletesz olyan finomságokat a hangszerelésbe, ami nekünk eszünkbe sem jutott volna. 

Meg tudjátok határozni, milyen műfajt képvisel a zenekar? Mi a véleményetek erről a műfajról? Divat, üzlet, vagy fellángolás?

Tamás: Érdekes a kérdés, én is kerestem erre a választ magamban az utóbbi években. Szerintem a népzene soha nem ment ki a divatból, csak a kultúra különböző szeleteiben volt jelen. Pár száz évre visszatekintve a falusi mindennapok zenéje volt ez, de már az akkori klasszikus zene is merített belőle. Így volt ez mindig, megjelent a rockzene, a jazz, és sorolhatnám, minden stílusban van és volt képviselője a népzenei befolyásnak. Az a stílus, amivel mi keverjük, azt én úgy nevezem, hogy “jóindulatú pop”.

Hogy mennyire üzlet? Sajnos, ha valaki egy népdalból merít témát a lemezére, akkor szinte alig keres vele pénzt, mint szerző, hiába dolgozta ki mesteri és egyedi módon a dalt. Ebben az értelemben két akkordra egy halandzsa szöveg eléneklése jobban fizet.

Ami a fellángolást illeti, én városi emberként teljesen elektronikus területről érkeztem, magamon tudom megfigyelni, hogy mióta a népzenéhez közelebb kerültem, megfordultam Erdélyben, felvidéken, láttam, hogy hogyan őrzik az ottani egyszerű emberek azokat a hagyományokat, amiket mi Magyarországon már régen elcseréltünk egy Gorenje hűtőszekrényre, azóta új jelentést kapott egy-egy régi magyar dal. Nem hiszem, hogy ez nyom nélkül elmúlna, különösen, hogy ezzel a szemlélettel egy zenész még jobban átérzi, hogy tulajdonképpen küldetést is teljesít, amikor a népzenét életben tartja. Az angol mintára készülő popzenéket ma már üresnek érzem, ha nem töltik meg valamilyen helyi tartalommal, még akkor is, ha technikailag egyébként szépen van megvalósítva.

Hogyan fogadja a közönség az élő koncerteket?

Tamás: általában a második sortól már együtt éneklik velünk idősek és fiatalok egyaránt. A népdal feldolgozásának a jó oldala az az, hogy nem kell elmagyarázni, miről szól. Ezt a zenét nagyon gyorsan befogadja a közönség.

Mik a tervek a jövőre nézve, mik a céljaitok?

Nóri: Szeretnénk a zenénket minél több emberrel megismertetni. Népszerűsíteni dalainkon keresztül a hagyományainkat, értékeinket.

Tamás: Tudom, hogy nagyon prózai lesz, amit most mondok. Vannak konkrét elképzeléseink, merre tovább, de szerintem nem szabad az egészség rovására túlhajszolni magunkat, nekem egy harmonikus munka-pihenés arány lenne az álmom, most nem ritka hogy 20 óra felett hajtok egy nap.

Egyik számotokban együtt énekel Nórival Józsi bácsi. Meséljetek erről a dalról és Józsi bácsiról.

Nóri: Kovács Józsi bácsival pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg Erdélyben, egy Szék nevű községben. Népdalokat gyűjtöttem tőle.
Nagyon megfogott a bácsi közvetlensége, gyönyörűen énekelt, életvidám volt és igaz magyar ember. Az egyik énekét később feldolgoztuk a Szerelem, szerelem c. dalunkban, ahol Józsi bácsi hangját is felhasználtuk. Mikor megmutattuk neki a végeredményt, megkönnyezte és azt mondta: Kislányom nekünk több ilyen közös nótát kell énekelnünk, mert nagyon "összestimmol" a hangunk.
Később videó klip is született a dalhoz, amelyben Józsi bácsi is szerepel, és ez rendszeresen látható, kérhető például a Duna tv Kívánságkosár című műsorában.

Kinek szól ez a zene? Az időseknek nem túl fiatalos, illetve a fiataloknak nem túl unalmas, öreges a népzenék világa?

Nóri: Szerintem minden korosztály megtalálja a zenénkben a számára kedves, értékes zenei motívumokat, szövegeket. Az idősebb korosztály szívesen nosztalgiázik, ismerős dallamok csendülnek fel az emlékezetükben. A fiatalok pedig belekóstolhatnak népi gyökereink kultúrájában, mégsem egy direkt, hanem egy számukra sokkal fogyaszthatóbb zenei közegbe ágyazva, ezáltal nem elutasítják, ha nem befogadják, sőt megszeretik ezeket a dalokat.

"Belenyúltok" a népdalokba, vagy igyekeztek megtartani az eredeti szerkezetet?

Nóri: A dalok egy részén nem változtatunk, mert úgy szép, úgy kerek, ahogy azt már valaki megfogalmazta. A mai korosztály is teljesen azonosulni tud vele, érti.
Más dalokat kisebb, nagyobb mértékben megváltoztatunk, saját zenei közegünkbe formáljuk. Újabban pedig születnek saját dalok, szövegek, amelyek főleg a saját, megélt élményeimből táplálkoznak.

Tamás: Volt, hogy nem is ismertem az eredeti dalt, és a saját harmóniavilágomból tettem alá valamit, ami aztán Nórinak is megtetszett. Érdekes játék ez. Hogy őszinte legyek, nagy segítség a népdal a zeneszerzésben, mert túl nagyot tévedni nem lehet. Ha jó szándékkal és érzékkel állunk hozzá, akkor a végeredmény biztos, hogy szép lesz.

Az ilyen zenekarokat mindenki a Nox-hoz hasonlítja. Ismeritek, figyelitek a műfajt? Mi az, amit hallgattok? Hogy tetszenek mások munkái, akik a népzenét hasonlóképpen alkalmazzák? Vannak példaképeitek?

Nóri: Már több, mint húsz éve népzenei berkekben mozgok, ezért nagyon sok olyan zenekart ismerek, akik népzenei feldolgozásokat muzsikálnak, készítenek.
Példaképeim azok az adatközlők, nénik s bácsik, akik megosztják velem népdalaikat egy-egy gyűjtés során.
Hangzásukban, akik nagyon megfogtak, Enigma, Deep Forest, akik jóval korunk előtt jártak a népek zenéinek feldolgozásában, és csak később szivárogtak be hazánkba ezek az elektronikus hangzások.

Tamás: Én kísérletezőbb kedvű vagyok, néha elvarázsol egy elektronikus hangzás, aztán Nóri húz le a földre azzal, hogy ez rajtam kívül nem sokakat fog érdekelni így aztán kidobjuk. Dédelgetek magamban egy kicsit elvontabb hangvételű közös dalt, de lehet, hogy soha nem lesz erre idő.

Teljesen érthető a Nox „skatulyázás”, mindenki megkapja, akinél szintetizátor van a színpadon és népdal szól. A Nox ennek a műfajnak az úttörője, és legsikeresebb képviselője volt, nagyon profi és színvonalas produkció, mindenkiben nyomot hagyott.

Aki nem jártas a komolyzenében, könnyen összekeveri Mozartot Wagnerrel, de akár Lehárral is. Aki viszont mélyebben belehallgat az egyes zenekarok munkáiba és megismeri azt, hallhatja a különbséget.

A mi zenekarunk talán abban különbözik a többitől, hogy amit hallunk, nem popéneklés népdal dallamára, hanem Nóri tényleg a több száz éves hagyományos népdaléneklést tárja elénk.

Én zenei mindenevő vagyok, és ez nem csak a nyitottságomból ered, hanem úgy gondolom, képes vagyok felfogni a zene valódi mondanivalóját, függetlenül annak stílusbeli csomagolásától. Kedvelem a bonyolult ritmusú és dallamú energikus zenéket, de ennek a rossz oldala az, hogy sokára tanultam meg, hogy hogyan kell tisztán hangszerelni, mi az, ami valóban előrevisz egy dalt. Lehet, hogy ha Nóri nem csapna a kezemre, akkor a progresszív jazz polcról lehetne leemelni a lemezünket az üzletekben.

Ami a kortársainkat illeti, meg kell említenem a Balkán Fanatik, a hangszereléseik, ritmusaik példaértékűek, különösen a korai időszakban, vagy a Holdviola zenekart, akik a súlyosabb dalaikkal nagyon különlegeset alkottak, és mivel kortársaim, amikor a zenéjüket hallgatom, akkor magamban visszabontom az összegyúrt hatásokat, amiből építkeznek, tehát úgy érzem, hogy az a zene az egyik legjobb ismerősöm.

Ejtsünk pár szót az új videóról. Hogyan készült, miről szól?

Nóri: Igazán nem akartunk semmit megfejteni ebben a klipben, sem nagy életigazságokat mondani. Egyszerűen egy vidám, néhol vicces, könnyen emészthető történetet próbáltunk bemutatni, hogy mosolyt csaljunk az emberek arcára. A felvételeket júniusban rögzítettük, és ezúton is szeretnénk megköszönni annak a sok szereplőnek, akik teljes odaadással közreműködtek a klip elkészítésében.

A történetben egy piros boríték kalandos útját követhetik a nézők, de hogy mi van a levélben, az maradjon titok a klip végéig.

Tamás: Meglepetés volt nekem a forgatás. Mivel operatőrként jó pár tucat klip forgatásán vettem már részt, ezért csak mosolyogtam, amikor Nóri a szervezésről és a történetről beszélt, de a forgatási nap végén megdöbbenve vettem tudomásul, hogy mindent kitalált megszervezett, levezényelt és egy jópofa klip teljes nyersanyaga ott volt a gépeken. 

Ki a zenekar új tagja? Bemutatnátok röviden?

Nóri: Kovács Judit: – brácsa, furulya, vokál, Tóth Luca Réka: – hegedű, vokál, és Gönczi György (Apuka): gitár

A zenekar honlapján a videók, zenék megtekinthetők, meghallgathatók. http://www.motivamusic.hu/

 Népzene.hu  2011-09-20.  

*

Motiva zenekar - Kovács Nóri ( - hazai pálya)

Saját bevallása szerint a zene az élete egyik, és jelenleg a nagyobb részét kitöltő lételeme. Szó szerint, mert nem telik el úgy nap, hogy valami ne szóljon a fülében, vagy valamit ne dudorásszon, ne vessen papírra. Amikor lazít, akkor is szól. A zene a lelke egy darabkája, és amikor énekel, akkor egy kaput nyit meg, és enged belátást a gondolataiba, a szívébe 

 

Engem az érdekelne leginkább, hogy ki bújik meg az alkotóember, az előadó mögött? 

- Egész egyszerűen egy majdnem teljesen hétköznapi ember vagyok, némi bogaras zenei beütéssel, nyitottsággal és nagy befogadó készséggel a művészetek iránt.

Érzékeny lelkű, aki kicsit naivan hiszi, hogy a világ alapvetően jó, és minden ember pozitívan összekapcsolható valamilyen módon a zene által. Nagy ambícióim vannak, és addig nem nyugszom, amíg az adott célokat el nem érem, az elképzeléseimet meg nem valósítom. Észérvekkel meggyőzhető vagyok, de negatív kompromisszumokat nem kötök. Nem mindent, mindenáron.

Hogyan fordult az érdeklődésed a népzene felé?

- Egész kis koromban, amikor bekerültem az iskolarendszerbe. Lelkes tanáraim bevontak mindenféle népzenei szakkörbe, citeráztam, furulyáztam. Először Muzsikás lemezekről hallottam népdalokat, később sok eredeti felvételről tanultunk a Pántlika énekegyüttesben. Versenyekre jártam, sokat szerepeltettek. A szüleim is mindenben támogattak, büszkék voltak rám. Úgy beszippantottam a népzenét, hogy sokáig ez volt az egyetlen zenei nyelvem. 

Később tudatosan kezdtem magamat képezni. Sokat olvastam néprajzi könyveket, zeneelméletet tanultam, népzenei táborokba jártam és lassan megnyílt előttem Erdély világa. Tíz évvel ezelőtt jártam először Erdélyben, Gyimesben. Azóta is minden alkalommal lenyűgöz a kinti világ. Szerencsére nagyon sok helyre eljutottam Mezőségtől, Székelyföldön át, Gyimesig és rengeteg érdekes, értékes emberrel megismerkedtem. Többekkel szoros barátságot kötöttem, és rendszeresen látogatom őket azóta is.

Inkább az az érdekes, ahogyan elkanyarodtam a népzenétől, majd újra megtaláltam magamnak.

Éppen a Mondanék én valamit népzenei albumomat vettem fel, amikor betévedt két eléggé alternatív kinézetű fickó a stúdióba. Ott ragadtak, és a végén megkérdezték, nem lenne-e kedvem velük dolgozni? A Balkán Fanatik két tagja volt. Most már öt éve vagyok velük. Kitártak számomra egy más megközelítésű zenei világot. Aztán én is kísérletezésbe fogtam. 

Megalapítottam a Motiva zenekart, amely szintén világzenét játszik, de megint egy kicsit másképp. Sok népzenei gyűjtéssel, elektronikusan. Egyre szélesedett a zenei világ. Énekeltem egyházi zenét, saját dalokat, megzenésített verseket, műdalokat, csuvas dalokat Berecz Andrással. Sokáig háttérbe szorult az autentikus népzene. Ami visszarántott, azok a hétköznapi erdélyi emberek, akik a szívüket-lelküket adták egy-egy látogatásom során, és „hogy ezt okvetlenül énekeljem otthon is, mert ez a kedvenc nótájuk”. Megint nagyon kezdett érdekelni a folklór és kialakult egy hivatástudat is bennem, hogy ezt tényleg közkinccsé kell tenni, gyűjteni kell és átadni.

Hogyan készülsz fel egy-egy fellépésre, koncertre? Egy más zenei stílusú zenei felkérésre?

- Nagyon precízen készülök. Az alapötlet általában hamar megfogalmazódik, de sok-sok gyűjtő munka, utánajárás, tanulás és gyakorlás előzi meg a koncertet.

Vannak olyan témák, amik számomra is meglepő gyorsasággal kidolgozásra kerülnek. Annyira elkap az ihlet, a hév, hogy például a húsvéti koncertem anyagát egy nap alatt összeválogattam, és műsorrá is rendeztem. Szó szerint nem aludtam, és így másnap délelőtt 10-re meglett.

Aztán vannak olyan műsorok is, amelyeket hosszasan érlelek, sokszor átfogalmazom, hogy a lehető legjobb legyen. Vannak nagy álmok, amik még mindig nem kerültek megvalósításra, mert még mindig formálódnak bennem. Ilyen a Széki koncert és cd.

Más stílusú zenei felkéréseket mindig nagy beszélgetés előz meg, amikor meghallgatom a koncepciókat, hogy miért engem szeretnének. Egyáltalán nem biztos, hogy engem is megfog a téma, stílus vagy, hogy alkalmasnak érzem rá magam. Ilyenkor nemet kell tudni mondani. Ha minden sikeresen összejön, akkor itt is sok gyakorlás előzi meg a kész produkciót. Mindig nagy elvárásaim vannak magammal szemben.

Úgy vélem, hogy sokféle műfajban kipróbáltad magad (népzene, világzene, egyházi zene..stb) Hogy "viseled" el ezeket a stílusváltásokat? Vagy hogyan tudod ezeket összefogni?

- Szeretek kísérletezni az életben is, a zenében is. Olyan félig meddig rokon műfajokat választok, amelyekben érvényesülni tud a hangom, a személyiségem. Érzem, hogy egyre bátrabban játszom a hangszínemmel, a stílusokkal. Rengeteget tanulok a többi zenésztől, énekestől. Bennem ezek a műfajok egy kerek egészet alkotnak, műsoromban is gyakran vegyítem őket és úgy látom, ez a közönségnek is tetszik. 

A sok kihívás közt nem veszel el egy kicsit? Emberileg? Előadóként?

- Remélem, hogy nem veszek el. Mivel fontos, hogy amivel éppen foglalkozom, legyen az a zene, vagy bármi más az életemben, az szívből jöjjön, és teljes odaadással tegyem, ezért megpróbálok csak annyit vállalni, amennyit testben és lélekben egészségesen el is tudok végezni. Attól hogy az ember sikeres valamiben, még nem kell elrugaszkodnia a földtől. Nekem még mindig ugyanazok a barátaim, akik voltak.

Mit jelent a zene az életedben? (kifejezési mód, közösségi alkotás, ...stb)

- A zene az életem egyik, és jelenleg a nagyobb részét kitöltő lételemem. Szó szerint, mert nem telik el úgy nap, hogy valami ne szóljon a fülemben, vagy valamit ne dudorásszak, ne vessek papírra. Amikor lazítok, akkor is szól. A zene a lelkem egy darabkája, és amikor énekelek, akkor egy kaput nyitom meg, és engedek belátást a gondolataimba, a szívembe. Így is hívom: A zene, számomra lélektükör. Aztán az együtt muzsikálás és éneklés élménye is nagyon fontos, olyan doppingszer ez nekem, ami örömet okoz, együtt, másokkal megosztani egy zenei élményt.

Hogyan látod a zenei jövődet? És általánosságban?

- Pozitívan. De egyébként is nagyon pozitív gondolkodású vagyok. Szeretném továbbra is azt csinálni, amit szeretek, és minél többekkel megosztani.

Szépen, sorban megvalósítani az ötleteimet, nem elkapkodva, nem sietek sehova.

Egyébként nem vagyok egy nagyon jövő tervezgetős ember. Nálam működik, hogy amit az ember nagyon szeretne, azt előbb-utóbb bevonzza. A kudarcok hosszú távon nem keserítenek el, persze egy időre megtorpanhat az ember, de aztán mindig történik valami, ami előre mutatja az utat. Az életemben is. A magánéletemben is az egyensúlyra törekszem, és szeretnék egy biztos, nyugodt családi légkört teremteni magam körül

Véleményed szerint hogyan lehet még több emberhez eljuttatni a zenédet, a mondanivalódat?

- Sokat tanulmányoztam az emberek zenei ízlését, és megpróbálok egy olyan közeget találni, amelyen keresztül eljutok az ő zenei világukhoz. Aki a népzenét szereti, annak nem gond bemutatni egy autentikus műsort, de aki ódzkodik ettől a műfajtól, annak is szeretnék egy kis népzenei élményt becsempészni az életébe. A világzenei műfajok erre adnak lehetőséget. Kicsit modernebb formában tálalni a zenei anyanyelvünket. Aztán másik praktikám, amikor egy koncerten belül vegyítem a műfajokat, így olyan dalokat is hallanak, amiért egyébként nem biztos, hogy külön eljönne egy műsorra a közönség, itt viszont felkelthetem az érdeklődésüket.

 A média, és az egyre fejlődő technika is segít a zeném közvetítésében. Videó klipeket forgatunk, így a hangzás mellé egy képi élményt is kap a befogadó. A közösségi portálokon pedig a zenén kívül egy kicsit a magán életembe is bepillantást engedek, mert fontos, hogy az előadót más oldaláról is megismerhesse a közönség. Így személyesebb a kapcsolat. Sok levelet kapok, amikre időm függvényében szívesen válaszolok is. Rengeteg buzdítás, pozitív energia áramlik felém, ami megerősít abban, hogy jó úton járok.

Itthoni és külföldi fellépések?

- Szerencsére sok van. Nem is számolom, hány helyen fordultam már meg. Pl. Amerika, Anglia, a környező országok, most Brüsszelbe megyek. Itthon meg mindenféle kulturális fesztiválokon, és a vidéki művelődési házakban lépek fel. Nagyon fontos, hogy a koncertjeimen lássam az emberek reakcióit. Nevetnek, sírnak, vagy éppen unatkoznak. Ezekből sokat tanulok, és finomítok. Én nem tennék különbséget a kinti magyarok, és az itteni magyar közönség között. Nekünk, előadóknak az a kötelességünk, hogy elbűvöljük őket, és a lelkes közönség meg is hálálja. A külföldi közönség kicsit nehezebb. Először rácsodálkozik a különös magyar zenére, de nehezebb fenntartani az érdeklődését.

A külföldi fellépéseket mindig összekapcsolom a pihenéssel is. Felfedező körútra indulok, emberekkel ismerkedek, zenei és egyéb ízeket próbálok ki. Sokat tanulok tőlük.

 

Milyen zenéket hallgatsz otthon?

- Hangulatomtól függ. Az egészen meditatívtól a rockig mindent, de nagyon válogatós és kritikus vagyok. Kedvenceimet viszont szinte minden napszakban. Enigma, Deep Forest, pop előadók. A népzene hallgatásához különösen meditatív és befogadó hangulatban kell lennem. Azt nem lehet mosogatás közben hallgatni, mert elvész a lényeg. De most, a Liszt projekt kapcsán sok rapszódiát, és komolyzenét hallgatok, az is nagyon megnyugtat. Amikor meg nem tudok megülni egy helyben, és főleg a nap első felében, akkor mindig valami pörgős szól, pl. Tankcsapda.

Kik a példaképeid?

- Bárkiből lehet példakép, aki őszinte, egyenes ember. Én általában a személyiségük és nem a tehetségük alapján választok ki olyan embereket, akikre felnézek. A tehetség egy isteni adomány, csak tudni kell élni vele, viszont, aki minden körülmények között Ember tud maradni, számomra az az igazi érték. Lehetnek ők egyszerű, hétköznapi emberek is.

Kik a támaszaid, a segítők, akik segítenek neked az "életed és munkád káoszában"? 

- A családom. Teljes mértékben. Rájuk mindig számíthatok. Rögtön a kezdetektől mellettem állnak. Aztán van pár olyan barát is, akik bármiben segítenek.

A munka oroszlánrésze azonban az enyém. Sajnos még nem találtam olyan embert, akire nyugodt szívvel rá merem bízni a zenei tevékenységeim koordinálását, így mindent nekem kell megcsinálni. A kapcsolatteremtéseken át, a reklám tevékenységig, a koncertszervezésen át a CD kiadásig mindent.

Testvéreddel milyen a kapcsolatod?

- Nagyon jó kapcsolatban vagyunk, nem csak, mint két testvér, hanem, mint két barátnő is. Jól megértjük egymást, és kikérjük egymás véleményét fontos dolgokban.

A zenében is hasonló az ízlésünk, és mivel „szintén zenész”, több közös produkcióban is részt veszünk.

Nem kívánnád magad köré inkább a csendet, mint az állandó pörgést?

- Néha jól esik a nyugalom, de hosszú távon nem tudom elviselni a csendet. Hiányoznak a hangok. Ugyanígy az életben is. A lazítás után hamar feltöltődöm, és újult erővel folytatom a munkát.

Terveid, álmaid, vágyaid? (Rajkó zenekar - Liszt év)

- Nagyon sok álmom van. Ezek egy része most még tényleg csak álom, de más részül már kezd körvonalazódni.

Szeretném például a széki, erdélyi élményeimet zenés könyv formájában megjelentetni, vagy a húgommal egy közös lemezt készíteni. Aztán jó lenne külföldön utazgatni, persze koncertezni is. Egyik kedvenc helyem, ahova szívesen elmennék: Kína. A Motivával is szeretnék koncertezni a MŰPA –ban. Hamarosan megvalósuló álmaim egyike a Liszt év kapcsán létrejövő közös produkció a Rajkó zenekarral, vagy a Matokabindével a Húsvéti Nagykoncert, valamint a Duna tv-vel forgatott erdélyi dokumentumfilm. Egyszer szeretnék a gyerekeknek egy mese lemezt készíteni, de ez még nagyon távoli álmom. Mindenre nincs egyszerre idő. Idén még többször kimennék Erdélybe, meglátogatni a barátokat, dalokat gyűjteni, kirándulni, fotózni. 

Mi a véleményed arról, hogy egy felmérés szerint a 15. legismertebb népdalgyűjtő vagy. (Hihetetlen, de van ilyen lista is)

Ez nagyon érdekes! Megtisztelő, de én nem is tudtam róla, hogy van ilyen.

Pászti Péter 2011 április. Népzene 2011-05-01 21:24:16  

*