A túlságosan kiáradt Tisza elöntötte a Parlament üléstermét is, ezért a képviselők kénytelenek voltak csónakokban ülve leadni szavazataikat.
Az újdonsült kormánypártnál ez okozott némi nehézséget, mert fogalmuk sem volt, melyik a folyásirány. Ezért aztán egy hajóban eveztek, nehogy véletlenül valaki rossz felé húzzon. Az elnök állt legelöl, akár egy orrdísz (vagy inkább orrcsúf), kiterjesztett karokkal, mint Leonardo DiCaprio a Titanicban, előtte kedvesei sorban, hiszen végtére is ezért csinálta az egészet.
Gyorsan, pergő nyelvvel sorolta, mi minden rosszaság történt eddig, s azokat hogyan kell kijavítani, a legénység pedig minden javaslatra megnyomta a gombját. (Kivéve Müller Annát, mert neki csak cipzárja volt, az is a száján.)
– A tizenharmadik havi nyugdíjat felváltja a tizenharmadik havi gázszámla, és kidolgozzuk a tizennegyedik havi áram első részletét. Babaváró helyett temetővárót vezetünk be a kiérdemesült generációknak, felgyorsítva a szavazókörből való kilépésüket. A babakötvényt megszüntetjük, és nyuggerkötvényt lehet eztán igényelni: 65 éves kortól, sírkőre gyűjthetnek, amihez az állam is ad támogatást gyógyszeráremeléssel és vérnyomást növelő intézkedésekkel.
Az avítt úr, hölgy és hasonló megszólításokat kikerülve politikai ellenfeleinkre a vezetéknév plusz g…ci utótag dukál. Írásban elköszönhetünk „Éljen a Magyar!”-ral, de szóban kerüljük, mert nem látszik a nagybetű, és még valaki a nemzetre vonatkoztatná.
Közben a bárka az ablakhoz sodródott, egy túlképzett evezős felkiáltott:
– Hiszen ez a Duna!
Minket jól átvertek.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése