Rezsimek jönnek, rezsimek mennek, de a lózung minden
társadalmi rendben marad.
A jelszavak rövid, frappáns mondatok, amelyeket addig
kell ismételgetni, amíg gyökeret nem vernek az emberek tudatában.
Ma már modern, korszerű lózungokat ismételgetünk, de még
emlékszünk a régiekre is. Például Örök hűség a dicsőséges Szovjetuniónak! A
Szovjetunió már elkopott, de a hűség (feudális mentalitás) megmaradt. Csupán az
iránya tett egy fél fordulatot. Kelet helyett most a Nyugat a divat.
Ma azt sulykolják: az állam a legrosszabb tulajdonos. De akkor miért úgy privatizáltak, hogy a szocialista állami céget egy nyugati állami cég váltotta fel? Ugyancsak mai jelszó: az emberek békére és nyugalomra vágynak. Nem igaz. Azt látom, csak a befutott, elégedett emberek vágynak nyugalomra. (Az a kisebbség, amelyik „jó időben jó helyen” volt.) Az elégedetlenek (érthetően) változásra várnak. Az is új, divatos jelszó, hogy piacosítani kell a betegbiztosítást, oktatást, művelődést. Mondjuk ki őszintén: ez a lózung is csak a haszonélvezőknek tetszik. Az örök kárvallottak idegenkednek ettől az embertelen, antiszociális jelszótól.
Lényegében a
gyurcsányizmustól idegenkednek.Az elnyomottaknak és kirekesztetteknek is van egy jelszavuk, de azt csak súgva, félve mondják: elmentek a tankok, megjöttek a bankok.
Szegények vagyunk. Takarékoskodjunk. Régi jelszavainkat talán nem kell feltétlenül kidobni a szemétdombra. Átalakíthatók. Valahogy így: hűség a párthoz, hűség a néphez helyett hűség a párthoz, hűség a… pénzhez!
Kövér Károly - Szeged (MNO)
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése