Szombat
hajnalban megöltek egy 16 és egy 21 éves fiút a fővárosi Deák téren.
A két társaság összeszólalkozásából keletkezett vita akár hagyományos
kocsmai verekedésként is záródhatott volna, ha a későbbi gyilkos nem
vitte volna magával 18. születésnapja ünneplésére vastag pengéjű kését.
![]() |
Megmutatjuk a Deák-téri gyilkost és bandáját - elemi.hu |

Bár az eset nyomán a Mi Hazánk Mozgalom tüntetést szervez az Országos Roma Önkormányzat épülete elé, az esetet nyilván túlzás a cigányság elleni általános hangulatkeltésre használni, ugyanakkor a gettókultúra felemelésének a veszélyére hívja fel a figyelmet. Sajnálatos történelmi-szociális okok miatt a cigányság számottevő hányada része ennek a gettókultúrának, amelynek borzalmas mélységeibe kívülállók eddig legfeljebb díjnyertes brazil filmekben (Isten városa, Elit halálosztók) láthattak bele. Ahol a fiatalok a felemelkedés útjának a bűnözést és a fegyverhasználatot tekintik, ahol egyenlőségjelet tesznek empátia és gyengeség közé, ahol a megbecsülést az ököljog biztosítja.
Szemtanúk állítják, a mostani gyilkos már a
szórakozóhelyen is mutogatta kését, élvezte az így kiváltott hatást, a
fegyverrel megszerezhető hatalmat, kortársai elismerését. A történtektől
letaglózva Ábrahám Róbert roma vlogger Facebook-üzenetében arra
figyelmeztet: az efféle bűnözők közösségi oldalukon gyakran jelentetik
meg foglalkozásként a pénzbehajtó vagy a strici „tevékenységet”, ami
egyrészt sötét vicc, másrészt az erőszak kultúrájának dicsőítése. Ahogy
az is, hogy szegregált környezetükben senki nem marasztalja el őket,
amikor például gyermekként gyakorolják a késes harci mozdulatokat.
Nyolc
évvel ezelőtt nagy botrányt kavart Pesty László Fekete Dobozának egyik
filmje, amelyben e szegregált viszonyokat elemezve, roma megszólalók
szájából az is elhangzott: a cigányság körében elismeréssel tekintenek a
bűnözői életformára, tisztelik a börtönt megjártakat. A film vetítését
érdekvédők olyan erőteljes tiltakozása követte, hogy a tervezett
ismétléseket az MTVA levette a műsorról, és az interneten is
hozzáférhetetlenné tette. A támadást Horváth Aladár így magyarázta:
„arról valóban kell beszélni, hogy van gettón belüli bűnözés, de ezt nem
lehet etnikai kérdésként kezelni, ugyanis a jelenség abból fakad, hogy
valaki gettóban él, és nem abból, hogy cigány.”


A jogvédőknek annyiban igazuk van: a cigány bűnözők
gaztetteit nem szabad általánosítani az egész cigányságra. Amennyiben
azonban a jogvédők emberi jogi kérdésként, bocsánatos bűnként kezdik
kezelni a devianciát, azzal bátorítják a gettókultúrát, az ököljog
térnyerését, a társadalom szétverését. Ezzel pedig azokban a nehéz sorsú
cigány gyerekekben fojtják el a felzárkózás, az értékes élet iránti
érdeklődést, akikben csírájában már éledezett a vágy egy jobb élet, egy
harmonikus világ iránt.
*