Ugyebár a szocializmusban szinte minden megvolt, csak kicsit másképp. A Mikulást felváltotta a Télapó, a Keresztelőt pedig a Névadó ünnepség. Most mintha ezt a régi szocialista utat járnánk be a kereszténydemokratákkal közösen kormányzó, de többségében fideszes vezetés alatt városunkban.

Bár Ócsán a KDNP-sek létezéséről keveset tapasztalunk, mert itt többségében csak fideszesekkel lehet találkozni. Az egykori pártállami katonák a szocializmus titkos lehallgatói is a kormánypártiak hátsóját takarítják jobb megélhetés híján. A Kereszténység meg annyira sokszínű, hogy itt már azt is ökumenikus egyházi eseménynek hirdették az önkormányzatban, ha a református lelkész 20.-a táján a polgármester társaságában egymaga áldotta is meg a kenyeret. Persze más egyházak ettől még csendben és békességben élték és élik mindennapjaikat valamint teszik a dolgukat, hátrahagyva az efféle hivalkodást.

Végül csendben elmúlt a karácsony és csak a ház előtt álló fa égősorának pislákolása maradt ránk.
No meg az Ivemex Kft. által összehozott régi honlap ami csak nagyon lassan akarja a változást. A köszöntő a leváltott igazgató szavait tárja elénk. Igaz, Jarábik Klára képe és státusza lekerült a kapcsolatokról, valamint Paksi Zita neve, s beosztása szerepel kiüresedett helyén, a mosolygós Szentkirályiné Süveges Ágnes felett, de maga a programrész leragadt a nyárelőn.
Mindezen változatlanságok ellenére a háttérben lázas átalakítás zajlik. Az egyik legismertebb közösség oldalról eltűnt a korábbi szabadidőközpontos oldal, majd január 2.-án egy másik került megnyitásra ocsamuvhaz.hu néven, ami nem mást takar, mint azt, hogy Ócsa Műv.ház, vagyis Ócsa Művelődési Ház. Azaz a naptári évfordulóval nem csak az előző éven, hanem egy burkolt névadón is túl vagyunk ezzel. Bár az új logóban ott lapul a régi név, de egy olyan cirádás betűtípussal, ami kis méretben nehezen olvasható, akár el is hanyagolható.
Nem is Ócsán lennénk, ha nem lájkolták volna az új felületet páran. A lényeg azonban mégis csak az, hogy a polgármester felesége és Szűcs Lajos hitvese ott van az első nyolcban.
Közben a műsorokat is próbálják összerakni és feltolni ide, hogy beinduljon a buli. Szerintem Zita sem gondolta át, hogy micsoda próbatételnek teszi ki magát.

A lényeg, hogy a házban legyen mozgás, visszaálljon a vérkeringés és beinduljon az élet. Most ebben segédkeznek az újdonsült vezetésben hívők.
Január 10.-én indul a hastánc egy órában (19-20-ig), 12.-én Véradás (14-18 óráig), "mert minden csepp számít", 14.-én Pause koncert (este 19-től), 20-án ünnepi műsor keretében Bukodi polgármester mond beszédet és ad át díjakat, és majd szép lassan így tovább igyekszenek betölteni az űrt.
Március 14.-ére színházi előadás a már említett Gergely Róbert rendezésében (Gergely Theáter) Paprikáscsirke, avagy Stex és New York című előadás.
Mint a polgármester a testület előtt vázolta, Paksi Zita felsőfokú végzettséggel rendelkezik és alkalmasnak véli a helyi Szabadidőközpont vezetésére, amit a számára megállapított fizetségben is igyekezett kiemelni, illetve érvényre juttatni. Bukodi Károly csak azzal nem számolt, hogy a város az elmúlt évek során megkedvelte Jarábik Klárát és az általa megjelenített művészetet, a művelődési és színházi kötődését, amivel az új diplomás üdvöske valószínűleg híján van. Ezt a vélt hiányosságot nem hinnénk, hogy Süveges Ágnes látható, vagy látszólagos segítőkészségével rövid időn belül át tudná hidalni. Szerintem Paksi Zita nem rendelkezik még olyan és akkora rutinnal, színházi jártassággal, mint Jarábik Klára bírt.
Paksi Zita egyetlen esélye a régi kötödés, és visszanyúlás, illetve rátámaszkodás a gyáli Bálint Ágnes Kulturális Központ mellékvágányára és annak szabad kapacitására. Ez egyfajta köldökzsinórt jelenthet, amivel túlélhető a magzati állapot. Ezzel csak az a baj, hogy nem jelent önállóságot, nem biztosít kellő mozgást művészi szabadságot és nem ad arculatot. köldökzsinórral nem lehet messzire menni. Meg kell tanulni járni és mozogni ebben a világban. Ez pedig nem csupán, vágy, elhatározás, vagy patrónus felbukkanása, hanem sokkal inkább hajlam, szenvedély, és művészi beállítottság kérdése.

Kérdés, hogy mi lakozik az új igazgatóban és mi tárulkozik elő belőle, különösen gondolva majd az eső(s) napokra.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése