Fiatal nő,
kisvállalkozó, naná, számla nélkül. El van keseredve, mondja, hogy miért. Van
néhány milliója a bankban, és most nem tudja, hogy hova vigye. Azt mondja, fél,
hogy ezek erre a pénzre is ráteszik a kezüket. Ezeknek, semmi sem
szent, már a bankban sincs biztonságban az ember pénze, teszi hozzá.
Kérdezném
tőle, hogy kik azok az ezek, akiktől a pénzét félti, de inkább
hallgatok. Régről ismerjük egymást, tudom, világéletében a Fideszre szavazott,
ha most vasárnap lennének a választások, ma is így tenne. De a pénzét azért
félti. Nem kérdezek semmit, tudom, ő is tudja. Csak magamban morgok egy kicsit:
te is rájuk szavaztál, vazze!
Rájuk
szavazott, de most tőlem várná a választ. A párnacihát mégsem ajánlhatom, ha
külföldi bankot javasolnék, hazafiatlan lennék.
Valamiért
nem áll össze benne, hogy ezek azok. Vagyis az övéi. Merthogy a
politika, a gazdaság nem magától csinálódik, hanem valakik csinálják,
alakítják, miattuk van az, ami. Nem magától lett bóvli az ország, sokak
„munkáj”a van benne.
Még aznap a
Facebookon. Fiatal és nő, szintén régi ismerős. Fidesz-fan, hitében
megingathatatlan, véleményéből mozdíthatatlan. Hitt bennük, mint állat.
Panaszkodik országnak-világnak. Mi lesz majd, hogy fizetni kell a bölcsődéért.
Ki volt az a marha, aki ezt kitalálta? Látott-e már gyereket közelről, élt-e
már bérből és fizetésből?
Lájkolnám a bejegyzést, írnám az üzenőfalára,
hogy te akartad, te szavaztál rájuk vazze, hiába óvtalak, és intettelek.
Edd meg, amit főztél, aranyanyám, most láthatod, mi lett abból, hogy az eszed
helyett a szívedre hallgattál.
Pontosabban,
az indulataidra.
Persze, nem
írok neki semmit, tudja ő ezt nélkülem is.
Mint ahogyan
azokat az orvosokat sem bántanám, akik egy társaságban azon keseregnek, hogy ezek
az agyatlan barmok (megfogalmazás tőlük) az is szétverik az egészségügyben, ami
nemrég még működött. Kérdezné a bennem lévő kisördög, kik azok az agyatlan
barmok, akik szétverik, de tudom, csak vita lenne belőle, veszekedés. Mert azt
már látják, hogy nagy a baj, és egyre nagyobb lesz. Kapkodás, rögtönzés minden
szinten. De még valamiért nem állt össze bennük, hogy a sajátjaiknak
köszönhetik azt, ami most, mindenki mással együtt, nekik is rossz.
Szorong a
pedagógus-ismerős, hogy most majd mi lesz az iskolákkal. Meg persze főleg
velük, tanárokkal. Az életpályamodell, ami be lett ígérve, arról már egy ideje
tudják, hogy kamu. Pénz nincs rá, szándék csak szavakban, utcára kerülnek
sokan, ha nem történik valami. A gyerekekről, akiket tanítaniuk kéne, nem is
szólva. Velük mi lesz?
Te is rájuk
szavaztál, vazze! Emlékszel, mekkorákat vitatkoztunk? De te hittél a
fenékig tejfel elméletében, abban, hogy kolbászból lesz a kerítés, és csak
akarni kell, hogy eljöjjön a Kánaán.
Rájuk
szavaztál, vazze! Mondanám, de tudom, fölösleges. Tudja már ő is, nem
hülye.
Kérdés helyett
inkább hallgatok. Jó érzésű, tisztességes embereket bántanék meg a hitükben.
Barátaimat, ismerőseimet. Nem a vallásos hitükben, hanem abban, hogy egy
pártért, s különösen annak örök és megbonthatatlan vezéréért rajongtak.
Tudják,
látják, mondják is, hogy ezek, az övéik elkúrták az országot, de
mondani még nem merik.
Félnek.
Tartanak attól, hogy szembesülniük kell önmagukkal, és rá kell ébredniük, hogy
akikben vakon bíztak, csúnyán rászedték őket. Kihasználták a hiszékenységüket,
visszaéltek a jóindulatukkal, ráadásul nem is különösebben ügyes furfanggal,
hanem azért, mert könnyen hagyták becsapni magukat.
Jó éjszakát
gyerekek, jó éjszakát Magyarország!
Könnyű álmot
nem ígérhetek: nehéz lesz az ébredés.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése