Ki viszi át a költészetet - életérzés ( - Nagy László irodalma)

A mostani korunkban fiataljainak az iskolai oktatás normál keretein belül roppan nehéz egy-egy magyar vers megismertetése és megszerettetése.  Egy egy közismert jelenség, mivel a vers mögött nincs számukra megfelelő képzelet, azaz képi élmény.  A gépvilág adta sivár környezet, a tablettek által uralta cyber térben nehéz a könyvek olvasmánya. 

Pedig nincs szebb élmény Gáti Oszkár hangján Nagy László Ki viszi át a szerelmet (a túlsó partra) című versének szavalatát hallani.

Különös élmény ez Sylvester Stallone alias Rambo képi megjelenítésével.

Nagy László költészetéből már a hatvanas években több mondat, verssor vált szállóigévé.

Ki viszi át a szerelmet (1957)

"Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!"

"A Ki viszi át a szerelmet (1957) című versről kis túlzással azt állíthatjuk, hogy teljes egészében szállóigévé vált, a költő legismertebb műve lett. Mindössze 14 sorból áll, s szigorú komponálási elve, csattanószerű lezárása a klasszikus versformákhoz hasonló alkotói fegyelmet követel meg. A vers kérdő hangsúllyal indul, majd ez fordul állítóvá, a végső igazság kimondását ígérve. Az első hat kérdő mondat tartalma körülbelül így összegezhető: Ki teszi azt, amit én, a költő, ha meghalna, ha nincs költészet? A két lezáró mondat állítása pedig az: Ki, ha nem én, s a hozzám hasonlók! Vagyis a költői lét értelmére rákérdező vers válasza: a társadalomnak szüksége van a költőre és a művére. "

 (Vasy Géza irodalomtörténész: Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet. 357. In: Vasy Géza: Pályák és művek. Szépirodalmi kiadó, Budapest, 1983.)

*