2017. július 21., péntek

“Jaj, ezek a fiatalok!” – Ötven éves a magyar beat ( - Körkép)

Napra pontosan ötven évvel ezelőtt, azaz 1967. július 20-án került bemutatásra az Ezek a fiatalok című film, mely azon túl, hogy nagyszerű zenék sorát vonultatja fel, az első magyar beatfilm címével is büszkélkedhet.

http://www.korkep.sk/wp-content/uploads/2017/07/volt_egyszer_egy_fesztival_1918387_9419-770x470.jpg

Az alkotás olyan, azóta legendássá nemesült művészeket vonultatott fel, mint az Omega, a Metró, Koncz Zsuzsa avagy személyes, hosszúéves kedvenceim, az Illés együttes tagjai. Csak elképzelni lehet, mekkora erővel hatott a film a kor ifjúságára, az ifjúságra, akik ki voltak éhezve az egyszerű, őszinte, tiszta mondanivalóra, s akik – ahogy azt a film egyik dala is tudtunkra adja –másképpen akartak élni, mint szüleik.

Mindehhez egy másfajta zene is dukált természetesen, s a film, miképp szereplői is mindezt megadták: új kifejezési formákat, új zenei hangzást nyújtottak, és mindenekelőtt megteremtették a magyar nyelvű beatzenét, legendát is alkotva egyúttal ezzel.


A filmet megelőző korszak zenei világa nem engedett komolyabb teret az ifjúság igényeinek. Nem voltak dalok, melyek hozzájuk és róluk szólhattak volna, amelyek kifejezhették volna vágyaikat, igényeiket és lázadásukat, így hát maradtak a külföldi slágerek, a nyugati ifjúság imádott és irigyelt zenéje, melyet a hazai zenészek estéről-estére változó halandzsa angol szöveggel adtak elő.

Ez volt a legtöbb, amit tehettek, magyar beat-slágerek, dalok, amelyek hozzájuk szólhattak volna, akkoriban nem akadtak. Az angol szöveg, az volt a tuti! Legtöbb esetben persze nem eredeti szövegeiken szólaltak meg a rockdalok, ez azonban nem jelentett gondot, hisz a fiatalság jelentős része nem sokat konyított az angol nyelvhez.

A kor zenészei, a beatzenét játszó vagányok nem is igen tartották fontosnak, hogy eredeti dalokat írjanak, illetve ha ez meg is történt, tisztán instrumentális mederbe terelték azt. Akkoriban úgy gondolták, beat zenét nem is lehet magyarul énekelni.


Így hát maradtak az angolszász klasszikusok, a Beatles, Stones és Shadows dalok, amiket hazai, messze nem csúcsminőségű gitárokkal és házilag összeeszkábált erősítőkkel adtak elő estéről-estéről az újdonságra, a nyugati, lázadó, szabad életre és zenéjére kiéhezett ifjak előtt, akik számára Illésék, Zorán és a többiek igazi hősök voltak…

Egy nap aztán egy a zenét komoly érdekélődéssel művelő pattanásos, szemüveges, kistermetű srác bukkant fel a színpadon, aki Bródy gitárján valami olyat produkált, ami a zenekarvezető Illés Lajos tetszésére volt. A pattanásos srácot Szörényi Leventének hívták.

A tinédzser évei végén járó fiatal óriási műsort, igazi rock and roll hangulatot kerekített a színpadon, a padlón fekve gitározott, őrült szólókat préselt ki a hangszerből, megőrjítette és lenyúlta a csajokat – amit Bródy szóvá is tett aztán -, és mindössze két szál húrt hagyva Tini (Bródy beceneve) gitárján adta vissza neki a hangszert.

Ez az este volt az, ami örökre megváltoztatta nemcsak a magyar zenei világot, de a magyar kultúra egészét is. Szörényi érkezésében Bródy életre szóló szerzőtársat talált magának. Levente szerezte a zenét, Bródy adta a szöveget, s korai műveik megjelenése jelentette a zenei forradalom kezdetét.

Miután bebizonyosodott, hogy igenis lehet magyarul beatzenélni, divatossá váltak a saját szerzemények, a magyar nyelvű szövegek, hiszen legyenek azok bármilyen kezdetlegesek is, többet meséltek és adtak az akkori magyar fiatalságnak, mint a menő, de érthetetlen angol szövegek. Ezek a dalok róluk szóltak!


Bródyék első közös szerzeménye az Oh, mondd címet kapta, s mikor egy koncertjükön ügyesen becsempészték azt az angol feldolgozások sorába – félve az elutasítástól – meglepődve érzékelték, hogy a fiataloknak tetszik, s jót buliznak rá. Csak a koncert után derült ki a félreértés.

Megkérdezték a hallgatóságtól, hogy tetszett nekik a magyar dal, az első igazi Szörényi-Bródy szerzemény, mire azok fejüket kapkodva hebegtek, hogy hát „milyen magyar dal, énekeltek magyarul?” Így vette hát kezdetét a felülmúlhatatlan sikersztori. (íme, egy másik klasszikus)…


Az Oh, mondd eredményén felbuzdulva egymás után születtek a jobbnál jobb s sikeresnél sikeresebb Illés dalok, mint például Az utcán, avagy a Légy jó kicsit hozzám. 1967-re, a címben szereplő filmünk idejére az Illés már óriási népszerűségnek örvendett országszerte, népszerűségüket kislemezeik táplálták, stúdióalbummal azonban még nem rendelkeztek. Nem volt ez akkoriban túl könnyű.

Az áttörést aztán – ezen a téren is – a film hozta meg, ami – el kell ismerni – remek reklámot és kitörési lehetőséget jelentett a benne felbukkanó sztárpalántáknak. Végülis a filmben elhangzó dalokból összeállitott lemez lett az Illés együttes első nagylemeze, mert bár más előadók is szerepelnek a korongon, az album 12 dala közül 10-et mégiscsak az Illés együttes tagjai jegyeznek, s minden kétséget kizáróan a film is elsősorban a legendás együttes karizmájára épít. Bámulatos, mennyi kreativ energia szabadult fel ezekben a fiatal zenészekben!

Az együttes nem hivatalos tagjaként jelen volt korának szépségideálja Koncz Zsuzsa is, aki a Metro és Omega énekesnője is volt akkoriban, neve azonban az Illésékkel forrt össze elválaszthatatlanul.



Olyan legendás Illés dalokat énekelt, mint a Miszter alkohol, a Szőke Anni balladája vagy éppen az Ez az a ház című szerzemény, melyben a film címéül szolgáló Ezek a fiatalok! felkiáltás is megtalálható, ami nagyszerűen kifejezi a kor ifjúságával szemben érzett ellenszenvet. A filmet Banovich Tamás rendezte, s megtekintése után teljesen világossá válik, hogy nem sokatmondó és mély története volt az, ami legendássá tette az alkotást.



A történet már-már gyerekesen egyszerű, teljesen másodrangú, a főhangsúly a zenén van, mint ha csak azért készült volna, hogy keretet adjon a kor zenei remekeinek. Az Illés és Koncz Zsuzsa mellett Zorán is dalra fakadt, mégpedig a Gyémánt és arany című dalban, melyet a fiatalság magasztos s érdeklődő bódulattal szemlélt.

Ezen kívül a fiatal Zalatnay Sarolta nagyszerű hangjának is fültanúi lehetünk a Sztevanovity Zorán és Dusán jegyezte Mostanában című dalban. A filmben felbukkanó Omega együttes csak halvány mása jelenkori legendájának, s a filmben csupán egyszer tűnik fel, akkor is mint Koncz Zsuzsa kísérőzenekara a már említett Ez az a ház című Illés-Bródy nótában.

A film azóta klasszikussá vált, mérföldkővé a benne szerepelő dalok miatt, s a mi igazán szép, hogy szerzői és előadói: Zorán, Szörényi, Bródy, Koncz azóta is jelen vannak a zenében, azóta is reflektorfényben állnak, s azóta is pompás kincsekkel gazdagítják a magyar kultúrát. Igazi Gyémánt és arany ez számunkra:


Ez a félszázéves film épp azért bír nagy jelentőséggel, mert örökre átformálta a magyar kultúrát, s olyan folyamatot indított el, s olyan legendát teremtett, amelyre mindamainapig büszkén tekinthetünk vissza.

A filmet, s elsősorban a nagyszerű zenéjét ajánlom mindenki figyelmébe.


Kerepesi Igor
Megjegyzés: a magyar beatzene kialakításában az Illés együttesen kívül természetesen más előadók és zenekarok is komoly részt vállaltak, a fenti írás azonban – a filmben való Illés szerzemények túlsúlya okán – elsősorban ezzel az együttessel foglalkozik. A cikk elején szereplő fénykép az Illés együttest és Koncz Zsuzsát ábrázolja, azonban nem az Ezek a fiatalok című film forgatása idején, hanem 1972 környékén…
*

Nincsenek megjegyzések: