Magyar Péter 2026 október 23.-n méltó szintre emelkedett az éppen 20 évvel azelőtti Gyurcsány Ferenccel, aki képes volt a békés tüntetők közé lövetni úgy, mint kommunista elődei 1956. október 23.-n.
Debrecenben 1956.
október 23.-n délelőtt a diákok összeállították követeléseiket, majd a városba
vonultak. Képviselőik tárgyaltak a helyi párt-, és tanácsi vezetőkkel, akik a
szovjet csapatok kivonására vonatkozó pont kivételével egyetértettek
programjukkal, és ígéretet tettek, hogy az délután megjelenik a megyei Néplap különkiadásában.
Ezt követően a diáktüntetés felkereste a város nagyüzemeit, ahol a munkásokkal
ismertették követeléseiket és a helyi vezetőkkel kötött megállapodást. A
Gördülőcsapágygyárban munkásgyűlés kezdődött Komócsin Zoltán megyei párttitkár
részvételével; 8 pontos programot fogadtak el. A diákoktól kapott tájékoztatás
alapján a munkások úgy döntöttek, hogy tüntetéssel jelzik: támogatják a
követeléseket.
A délutáni
tömegtüntetés (amelyen mintegy 30 ezren vettek részt) fő színhelye a nyomda
volt, ahol a Néplap különkiadásának megjelenését várták. Más csoportok a
pártbizottság és a BM megyei főosztálya előtt tüntettek, ahol a politikai
foglyok szabadon engedését követelték. Komócsin Zoltán a híradós ezredtől kért
segítséget, ám annak vezetője elutasította a kérés teljesítését, ezért a belső
karhatalomhoz fordult. A tüntetőknél nem volt fegyver, magatartásukat azonban
október 23-án délután mégis fenyegetőnek lehetett tekinteni, hiszen több
épületről leverték a vörös csillagot, kövekkel dobálták a BM főosztály épületét,
sőt, az egyik forrás szerint betörtek annak kapuján, megrongálták a közelben
álló szovjet hősi emlékművet.
A tüntetés
feloszlatására kirendelt belső karhatalmi egység először füstgránátokkal, majd
levegőbe lőtt sortüzekkel igyekezett kiszorítani a tüntetőket a belvárosból, de
a tömeg kitartott. Sőt, Horváth Miklós hadtörténész szerint, nemcsak
szidalmazta, hanem kövekkel dobálta a karhatalmistákat. Azok ekkor – este 6 óra
tájban – éles lőszerrel nyitottak tüzet. A tüntetők menekülni kezdtek, de
kisvártatva visszafordultak, mire a karhatalmisták ismét lőttek, a tüntetés
feloszlatására szuronyt és puskatust is használtak. Fellépésüknek 3 halálos és
6 sebesült áldozata lett.
2006.
október 23.-n Magyarország az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára emlékezett.
Az ünnepnek a szabadságról, a diktatúrával szembeni kiállásról és a nemzeti
összetartozásról kellett volna szólnia. Budapest utcáin azonban egészen más
képek fogadták az embereket: rohamrendőrök, vízágyúk, könnygázgránátok,
gumilövedékek, égő barikádok és vérző sérültek. A rendszerváltás utáni
Magyarország egyik legsúlyosabb politikai és rendészeti válsága éppen azon a
napon érte el csúcspontját, amikor az ország az ötven évvel korábbi
szabadságharc hősei előtt kívánt tisztelegni.
Gyurcsány Ferenc parancsára azonosító nélküli rendőrök rontottak a békés
megemlékezőkre.
Nemzeti-színű zászlókat téptek ki, a tapostak meg és nem rendszeresített eszközökkel (viperákkal) egyrészt verték, ütlegelték a tömeget, másrészt pedig ilyen töltényekkel lőttek közéjük.
A Fideszünnepi rendezvényét követően lovasrohamot vezényeltek babakocsis anyukák és
bottal közlekedő idősek ellen is, emberek szemét lőtték ki, viperával ütötték a
megemlékezőket, sokszor még az étteremből is kirángatták az ott vacsorázókat. A
Gyurcsány-terror célja a megfélemlítés és a hatalom megőrzése volt.
Ekkor már
túl voltunk Gyurcsány őszödi beszédén. Világossá vált, hogy végighazudták a
kormányzást, hitegetéssel, valótlan állításokkal becsapták az embereket, és
eladósították az országot, aminek következményeként hazánk adósságspirálba,
nyugati érdekeltségek hálózatában kiszolgáltatottá vált.
Gyurcsány
hatalmaskodása, politikai ragaszkodása a legvéresebb kommunista diktatúrákat
időző véres helyzetbe lökte, züllesztette az országot. Maga vezényelte rendőrparancsnokokat, és
rendőrség élén álló „vasprefektus” a
kegyetlen Gergényi Péter mint végrehajtó lépett fel az országot képviselő elégedetlen
többséggel szemben.
A vasprefektus (olaszul: prefetto di ferro)
A kifejezést ma átvitt értelemben olyan állami tisztviselőkre, rendőri vezetőkre vagy politikusokra is használják, akik hajlíthatatlan, rendkívül szigorú, megalkuvást nem ismerő módszerekkel lépnek fel a bűnözés és a törvénytelenség ellen.
Ki volt az eredeti „vasprefektus”?
Benito Mussolini 1925-ben nevezte ki Cesare Morit Palermo prefektusává. Különleges jogköröket kapott, és a fasiszta rezsim teljes támogatását élvezte. Mori azért kapta a „vasprefektus” nevet, mert módszerei kíméletlenek és megalkuvást nem ismerőek voltak.
2006-os eseményekben:
Gergényi irányította a rendőri erők bevetését a 2006 őszén, az őszödi beszéd napvilágra kerülése után kirobbant tüntetések és az október 23-i zavargások idején.
Ők ezt a maguk
módján amolyan kommunista örökségként kardlapozással, tömegbe lövetéssel
ismételték. Számos vérző sérült, golyóval átütött test és golyó által
elveszett, kilőtt szemű áldozatot hozott mindez. A történelem Gyurcsánnyal, Gergényivel és a
szándékosan azonosító nélküli gyakorlóban felsorakozó rendőreivel képesek
voltak megidézni és visszahozni a múltat, az elnyomó hatalom terrorját.
Azt ami
nem a hazát, a hanem az idegen uralmat és hatalom foggal körömmel való megtartását
célozta.
2026 október
23.-n Magyar Péter kormányfő kádári mintára behívta az országba annak az idegen
hatalomnak a képviselőit, akik neki a bűnös tolvajnak, az erőszakos rablónak,
és fékeveszett arrogáns nyegle ficsúrnak a védelmét, mentességét biztosították.
Ez közel azonos azzal a lepaktálással, amit Kádár az egykori szovjetekkel
kötött titkos egyezség keretében elárulta a sajátjait, és a hazáját. Magyar
Péter is ugyanúgy, ahogy a kivégzésre ítélt Nagy Imre, vagy a kiszolgáltatottá
tett Maléter Pál aki egyazon pártos eszméből fakadóan volt a kormány tagja,
ahogy Kádár is a kommunista mozgalom
által lett Csermanekből az elhíresült, gyilkos áruló, - akár a jelenkor Magyar Pétere.

Magyar Péter
kezéhez jelen ismerteink szerint még vér nem tapad úgy, ahogy az Kádár, vagy
áttételesen Gyurcsány esetében ismert. Azonban a letartoztatások, az akkori ÁVH
újkori hasonmásának a létrehozatala, a rendőri vegzálások, a hirtelen letartoztatások, az ad_hoc vádaskodás, a narcisztikus jelleméből fakadó, kommunista
szülői szocializációjából előálló egyéni személyi kultuszának beállítása, úgy
is mint a parlamenti bejelentéseit követő eljárások megindítása, mint azt a
szovjet típusú rendszert idézi vissza, mint amit az 1956-s, a 2006-s véres elődjei
bemutattak. Magyar Péter
szintúgy az idegen érdekek kiszolgálója, az ellenérdekelt hatalom behálózott ügynöke
vagy éppenséggel bábja. Az, az ember, aki képes a maga bűneinek elfedése érdekében
egy országot, egy nemzetet feladni és kiszolgáltatni.
2026 október
23.-a ennek bemutatása volt. Nem csak azért, mert ezt megelőzően a Lengyelországot
átvevő liberális Donald Tusk (szintén külsős, idegen hatalmi érdekeket szolgáló
nyugati politikai erők, főként német befolyásolás mentén) elnököt meglátogatva vett tanácsot és
felhatalmazást a törvénysértő, mondhatni jogtipró hatalomgyakorlásra.
Arra,
hogy a köztévét virtuálisan elfoglalta és elsötétítse, vagy hogy a köztársasági
elnököt kicsinálja és eltávolíthassa pozíciójából, továbbá az alkotmánybíróság függetlenségét felszámolhassa,
az eddig függetlenként aposztrofált átszellemült bírói kart magáévá tehesse, a rendőrséget a
maga szolgálatába állíthassa, és a politikai ellenfeleit visszaható
jogalkotással kiiktathassa a politikai közéletből, az újra választhatóságból. Mindez
nem más, mint a demokrácia felszámolása, az önkényuralmi rendszer bevezetése, megszilárdítása
és ezzel - az egykori szovjeteket kiszolgálók példájához méltón,- az őket váltó mai nyugati gyarmatosítok érdekeit
szolgálva helyezze előtérbe azokat a magyarokkal szemben. Ez ugyanaz a hazaárulás, amit a 1956 Kádári múltja,
2006 Gyurcsány-korszak akkoriban megvalósított.
2026. október 23-án, az 1956-os forradalom 50. évfordulóján súlyos utcai összecsapások történtek Budapesten a Gyurcsány Ferenc vezette kormány idején, az akkori rendőri intézkedések pedig máig éles politikai és társadalmi viták tárgyát képezik
Ma Magyar Péter ezt hozta elő, idézte vissza
és mutatta be a meghívott (beszédet adó) Ursula von der Layen oldalán jelen október
23.-n.
Magyar Péter
ezen a napon 70 évvel a szovjet invázió kiváltása után, 20 évvel a félévszázados múltat felidéző és eltaposó Gyurcsányt követően 2026. október
23.-n ugyanezen árulók nyomdokaiba lépett és lett a hazai történelem újabb elutasítottja. A politikai hulladéka.
Magyar Péter
abban bízott, hogy az 1956-os forradalom 70. évfordulójára Budapestre hívhatja
vendégül a parancsolóit. Azokat a tekintélyes befolyással bíró európai
vezetőket, akik meghatározzák cselekedeteit Azonban Macron, Tusk és Zelenszkij
távol maradt. Ursula Gertrud von der Leyen valamint Costa azonban elfogadta az új provincia bábjának
meghívását. A többek számára ez eleve
kínos, továbbá elfogadhatatlan (egyfajta provokáció) volt. Macron és Tusk a végét járja, a diktátor Zelneszkijt pedig brit és EU-s kötelékek tartják még pozícióban. Még szerencse, hogy legalább ők nem szennyezték tovább és jobban e napot.
A Magyar Péter által összehozott belpolitikai-, gazdasági válság ugyanazon gyalázatos mód, jött létre, mint egykoron Kádár, majd Gyurcsány elnyomó rezsimjének idején. Csak gyorsabban. Magyar ezt hozta vissza és adta a hazának.
Magyar Péter a jelek szerint saját tartótisztjének engedte át a Parlament pulpitusát a maga gyalázatos módján. Még szerencse, hogy nem a koronát kínálta fel az EB ezen szélhámosának. Így is mélyen megbecstelenítette vele, személyével, idehívásával, jelenével az országot.
Magyar Péter egyre méltatlanabbá válik az ország képviselésére. Arra, amit az uralkodó kormánypárt vezetőjeként kapott, rá ruházott a többség. Valójában alkalmatlan a tisztségére. Hazánk és nemzetünk szégyene ez az ember.
Magyar Péter
a magyarok azon balsorsa, amit e nép csakis magának köszönhet.
*