Rigó rikkant a szélcsavarta ágonSzóljon hálaének minden magyar szájon
Szóljon hálaének kereszténységünkért
István királyunknak dicső emlékéért.
Ki tanítást adott népének Jézusról,
Királyuk volt és bátor apostol.
Koronáját büszkén díszítette,
Az erények fényes ékessége.
Szóljon hála azért, hogy vidám szívet kaptunk,
és hogy többet adtunk mindig, mint amennyit kaptunk.
Jóban is rosszban is, Istenhez fordultunk.
Barbár népek ellen jó harcot harcoltunk.
Megáldottad Urunk azt a drága vért,
mely kifolyt a hazáért és a nemzetért.
Mikor népek hadakoztak ellenünk veszetten,
“átvittél minket is a Vörös tengeren”
Te tudod a magyarnak, sok szenvedés jutott,
sok néma keservet könnyeibe fojtott,
munkával, bánattal ette meg kenyerét,
Véres verejtékkel vitte a keresztjét.
De, mint nap az eső után, eltűnik a bánat,
a szomjazó virágra harmatcseppek szállnak.
Szemeinket szüntelen az égre szegezzük,
ne engedd el kezünk, mert másképp elveszünk.
Tanítsál tűrni, szavainkat szűrni,makacsosságunkból kiürülni,
szívünkből hinni, a Te igádat vinni,
taníts lehajolni, s szeretetben élni.
Habár nyakas e nép, gondod volt rája,
szíved meglágyitá a szerények imája,
a szeretet lángját gyújtsa kezed újra,
ha megtört szíveinkben talán kialudna.
A szeretet összefog, a szeretet nem fél,
bármerre is sodor az őrjöngő szél,
nemzetemet hordozom a szívemen,
az Árpádháznak örökségét viselem.
Ezért, kezeimet az égnek kulcsolom,
nemzetemért Uram, forrón imádkozom,
ellensége ne legyen magyar a magyarnak,
megőrizze mindazt, mit őseink ránk bíztak.
Mert ha egymás ellen gyűlöletet szőtt,
ki lesz az, ki szereti még őt ?!
Árvaságban ki vigasztalja, ha bánkódik szegény,
szerteszórva mint a porszem a népek tengerén.
Mutasd meg, hogy jövőnk, szívet tápláló ér,
a múltnak mélységébe visszanyúló gyökér,
s hogy lehetünk még kovászai egy új magyar népnek,
szellemi utódok, kik forrásukhoz tértek.
Találjon e nép végre önmagára,
Nyíljon mindörökké imára a szája,
Éljünk mint testvérek, egymást szeretve,
másoknak sem legyünk dühös ellensége.
…Még annyi lenne Uram, amire kérjelek,hogy jók legyünk, s mások is olyanok legyenek,
de, Te tudod jobban mire van szükségünk,
mikor bővelkedünk, vagy ínségben szenvedünk.
Tápláljál kenyérrel, éltessél hitünkkel,
ne engedj szomjaznunk, itass élő vízzel,
tölts meg Szentlélekkel, hogy cselekedjük azt,
amit Isten nélkül, az ember elmulaszt.
Megköszönve mindent, dicsőítsünk Téged,
Atya, Fiú és jóságos Szentlélek,
tegyük jóvá mindazt, mit mások elrontottak,
mint méltó utódai Szent István királynak.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése