A magyar igazságszolgáltatást rengeteg jogos kritikai érte az
elmúlt évtizedekben. Se szeri, se száma a bicskanyitogató ítéleteknek.
Azt már megszokhattuk, hogy az állami milliárdokat elsikkasztók
legtöbbször fütyörészve sétálhattak ki a Markó utcából egy-egy felmentő
ítélet után. Persze ezek büntető ügyek, ma pedig éppen a devizahitelesek
kontra bankok harcában döntött a Kúria. Sajnos megint nem okoztak
csalódást.
A
Kúria kétharmados többséggel a bankok érdekeit szigorúan figyelemben
tartva példátlan gyorsasággal meghozta jogegységi döntését.
Kimondták,
hogy a devizaadós viseli az árfolyamváltozás hatásait, az
árfolyamkockázat önmagában nem ütközik jogszabályba. A pénzügyi
intézménynek csupán tájékoztatási kötelezettsége van. Indoklásukban
felháborító módon úgy fogalmaztak: "a döntés társadalmi súlyának és
jelentőségének tudatában" hozták meg. Érvelésükben az is szerepel, hogy
megfelelő jogszabályok hiányában nem tudtak utólag igazságos és
méltányos döntést hozni. Ebben sajnos igazuk volt, és ezt a „kiskaput”
kegyetlenül ki is használták. Vitathatatlan tény, hogy a Kúria csupán
jogalkalmazó, jogalkotásra nincsen lehetősége. Annak ellenére, hogy a
pénzintézetek eljárása etikátlan, jó erkölcsbe ütközik és a legtöbb
esetben vérlázító, még nem jogi kategória.
Akkor tehát kit is terhel valójában sok százezer devizahiteles
kirablásáért a felelősség - teszik fel sokan a költői kérdést. A válasz
egyszerű, a 2004 óta regnáló kormányokat. Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai,
Orbán mind felelősek, hiszen lehetőségük volt olyan jogszabályokat
alkotni, amelyek gátat vethettek volna a bankok nyerészkedésének, de
valamiért mégsem tették meg ezt. Azt azonban ki kell hangsúlyozni, hogy a
felelősség nem testvériesen oszlik el a négy miniszterelnök között. A
képzeletbeli devizahiteles csoki torta messze legnagyobb, vörös
cukormázzal bevont szeletén Gyurcsány Ferenc neve díszeleg. Az
Orbán-kormánynak - annak ellenére, hogy elődeiktől örökölték a problémát
- felróható, hogy csak egy szűkebb rétegnek kínáltak megoldást a
végtörlesztéssel, az árfolyamgát pedig mindössze tüneti kezelés, nem
jelent valódi megoldást.
A Kúria mai döntésében az a legfelháborítóbb, hogy a bankok egyoldalú
szerződésmódosításairól nem mertek véleményt nyilvánítani, az erről
szóló döntést egy laza mozdulattal átrúgták az Európai Bíróság
térfelére. Szerintük tehát az eredeti hitelszerződésben meghatározott
kamatláb többszörösére történő emelése alapvetően rendben van. Erről
nekik nincs véleményük, ebben az esetben bátran éltek a szelektív
jogalkalmazás lehetőségével.
Gyáva módon, ahol meg lett volna a jogi lehetőségük fellépni a bankok
ellen, ott nem tették meg ezt. Példátlan árulás ez, hiszen a
folyamatosan kettős mércét alkalmazó, a multik és a pénzügyi körök
érdekeit minden esetben hűen kiszolgáló Európai Bíróság kezébe adták sok
százezer magyar család sorsát. Ne legyenek illúzióink, szinte előre
borítékolható, hogy kinek fog majd kedvezni a Luxemburgban ülésező
bíróság által meghozott ítélet. De mit is várhatnánk tőlük, ha a
„magyar” Kúria is, most már nyíltan a bankok oldalán áll.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése