Január 1.-től kötelező a négy hónaposnál
idősebb kutyánkba chipet rakatni, mondja ki a jogszabály. A
törvényhozók az alábbiakkal indokolják a chip létjogosultságát:
- kevesebb lesz a kóbor kutya,
- kevesebb eb végzi majd a menhelyen,
- és az altatások száma is csökkenő tendenciát fog mutatni remélhetőleg.
Lássuk be, ezekben valóban lehet ráció, de…!
A kóbor kutyák számát nem értem, hogy
miért csökkentené ténylegesen a chip bevezetése. Őket vagy kidobják
otthonról (chip nélkül) véglegesen, vagy kiszöknek vagy pedig a
természetben (az utcán) szaporodnak és élnek. Kérdésként vetülhet fel,
hogy ezekbe a vadon élő kutyákba ki fogja beültetni a chipet és ki fogja
azt finanszírozni, ki lesz jogilag a gazdájuk? Valamint, hogyan fogják
őket begyűjteni például a tanyavilágban vagy a kisebb falvakban?
(Hiszen ne feledjük, a törvény mindenkire vonatkozik… elvileg.)
Lehetséges, hogy kevesebb négylábú kerül
a menhelyre, mivel a chipben tárolt információk alapján utolérhetővé
válik a gazda. De ez csak abban az esetben fog működni, amikor a kutya
szökik meg vagy csavarog el. Nem hinném, hogy az a kutyatulajdonos, aki
szándékosan teszi a kutyája szűrét az utcára, másodjára és harmadjára
nem tenné meg, illetve nem hagyná a menhelyen.
Az állat elaltatása a menhelyek
telítődésének köszönhető végső megoldás, vagy esetleg egy balesetet
szenvedett eb megkímélése a lassú és fájdalmas haláltusától. Igazából,
itt is ugyanaz mondható el, mint az előző bekezdésben. Aki meg akarja
találni az elcsatangolt kutyáját, az meg is fogja, aki meg nem, az
nem. Ilyen egyszerű, lássuk be, hogy ez az érvelés sem az igazi.
A mikrochip beültetésének és az ebadó
bevezetésének köszönhetően az embertelen állattartás mértéke tovább
növekedhet, hiszen az erre amúgy is hajlamos „gazdák” nem fognak még,
több ezer forintot az állatra költeni, inkább kiéheztetik, agyonverik,
zsákba vagy utcára teszik a szerencsétleneket, akiknek már úgyis ez lett
volna a sorsuk.
Úgy gondolom, hogy ez az ötlet is egy
elsietett és átgondolatlan lépés volt a mindenkoritól. Először komolyan
meg kéne szigorítani a bármiféle állattartással foglalkozó
jogszabályokat, és utána kellene csak azon agyalni, hogy további anyagi
ráfordítással járó kötelező érvényű lépéseket kényszerítsünk a gazdikra
és gazdákra, mivel a lépés ösztönző ereje visszafelé is elsülhet… és
személyes véleményem szerint el is fog. És vajon ki lesz ezért a
felelős?
Ezért javaslattal élnék a döntéshozó „politikai elit” felé:
Ültessünk az ő bőrük alá is chipet,
hogyha elkóborolnának és elfelejtenék, hogy kik is az ő gazdáik és
honnan jöttek, akkor könnyen és egyszerűen rádöbbenhetnének a valóságra,
miután nyakonCHIPtük őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése