Kutyachip vagy inkább politikusi beültetés, azaz polichip ( - osztjónapot)

Január 1.-től kötelező a négy hónaposnál idősebb kutyánkba chipet rakatni, mondja ki a jogszabály. A törvényhozók az alábbiakkal indokolják a chip létjogosultságát:

• kevesebb lesz a kóbor kutya,
• kevesebb eb végzi majd a menhelyen,
• és az altatások száma is csökkenő tendenciát fog mutatni remélhetőleg.

Lássuk be, ezekben valóban lehet ráció, de…!

A kóbor kutyák számát nem értem, hogy miért csökkentené ténylegesen a chip bevezetése. Őket vagy kidobják otthonról (chip nélkül) véglegesen, vagy kiszöknek vagy pedig a természetben (az utcán) szaporodnak és élnek. Kérdésként vetülhet fel, hogy ezekbe a vadon élő kutyákba ki fogja beültetni a chipet és ki fogja azt finanszírozni, ki lesz jogilag a gazdájuk?  Valamint, hogyan fogják őket begyűjteni például a tanyavilágban vagy a kisebb falvakban? (Hiszen ne feledjük, a törvény mindenkire vonatkozik… elvileg.)

Lehetséges, hogy kevesebb négylábú kerül a menhelyre, mivel a chipben tárolt információk alapján utolérhetővé válik a gazda. De ez csak abban az esetben fog működni, amikor a kutya szökik meg vagy csavarog el. Nem hinném, hogy az a kutyatulajdonos, aki szándékosan teszi a kutyája szűrét az utcára, másodjára és harmadjára nem tenné meg, illetve nem hagyná a menhelyen.

Az állat elaltatása a menhelyek telítődésének köszönhető végső megoldás, vagy esetleg egy balesetet szenvedett eb megkímélése a lassú és fájdalmas haláltusától. Igazából, itt is ugyanaz mondható el, mint az előző bekezdésben. Aki meg akarja találni az elcsatangolt kutyáját, az meg is fogja, aki meg nem, az nem. Ilyen egyszerű, lássuk be, hogy ez az érvelés sem az igazi.

A mikrochip beültetésének és az ebadó bevezetésének köszönhetően az embertelen állattartás mértéke tovább növekedhet, hiszen az erre amúgy is hajlamos „gazdák” nem fognak még, több ezer forintot az állatra költeni, inkább kiéheztetik, agyonverik, zsákba vagy utcára teszik a szerencsétleneket, akiknek már úgyis ez lett volna a sorsuk.

Úgy gondolom, hogy ez az ötlet is egy elsietett és átgondolatlan lépés volt a mindenkoritól. Először komolyan meg kéne szigorítani a bármiféle állattartással foglalkozó jogszabályokat, és utána kellene csak azon agyalni, hogy további anyagi ráfordítással járó kötelező érvényű lépéseket kényszerítsünk a gazdikra és gazdákra, mivel a lépés ösztönző ereje visszafelé is elsülhet… és személyes véleményem szerint el is fog. És vajon ki lesz ezért a felelős?

Ezért javaslattal élnék a döntéshozó „politikai elit” felé:

Ültessünk az ő bőrük alá is chipet, hogyha elkóborolnának és elfelejtenék, hogy kik is az ő gazdáik és honnan jöttek, akkor könnyen és egyszerűen rádöbbenhetnének a valóságra, miután nyakonCHIPtük őket.

graddy

*