Szegregáció, lelkivizsgálat, üresen álló önkormányzati lakások, óvodahiány – sokan sokféle problémát felvetettek már
az ingatlanukat elvesztett devizahiteleseknek épített ócsai
Patyomkin-falu kapcsán. Jöjjenek most a be nem tartott építési
követelmények, a négyzetméterárak és az elbliccelt energiatanúsítványok
annak illusztrálására, hogyan is sikerült a felelős minisztériumnak
totális hülyét csinálnia magából.
Egy kis matek
Kezdjük azzal, hogy az Ócsára költött 2,3 milliárd forintból több száz meglévő épületet lehetett volna korszerűsíteni.
Tudjuk, hogy Magyarországon a háztartások háromnegyede F vagy annál
rosszabb energetikai besorolású lakásban él: egy tipikus, felújítatlan
panellakás F, egy gangos bérházban lévő lakás, illetve a régen épült
tégla és vályog házak pedig inkább csak a G kategóriát érik el az
energiatanúsítványban használt skálán.
Az épületek energiatanúsítványa hasonló a hűtőknél, mosógépeknél megszokott energiacímkéhez: azt mutatja meg, hogy az adott épület műszaki állapota alapján mekkora lesz az éves várható energiafogyasztása. Az energiafogyasztás alapján a tanúsítvány energetikai osztályokba sorolja az ingatlanokat, a legkedvezőbb A+ kategóriától a legkedvezőtlenebb „I" kategóriáig. A „C" kategória az, amelyik éppen megfelel a jogszabályban rögzített energetikai követelményeknek.
Tegyük fel, hogy ennél azok a devizahiteles ingatlanok sem sokkal
korszerűbbek, amiket kényszerárverezni kellett. Ezt persze nem tudjuk,
de az adatok szerint
az ingatlanok átlagos forgalmi értéke 6,6 millió forint, amelyeket a
Nemzeti Eszközkezelő átlagban 3 millió forintért vett meg, a legtöbbet
Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből. Valószínűleg
nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy a nagy magyar átlagnál nem
energiahatékonyabbak ezek az épületek.
Egy átlagosnak tekinthető, 100 nm-es, F-G kategóriájú családi ház 2,5
millió forintos energiahatékonysági beruházással - vagyis a falak,
födémek megfelelő hőszigetelésével és nyílászáró-cserével – általában
képes a B-C kategóriába ugrani. A 2,3 milliárd forintból tehát az állam
az Eszközkezelő által megvett házak közül 920-at újíthatott volna fel,
mégpedig legalább olyan minőségűre, mint amilyen az ócsai pusztaságban
felépített 80 ház. És akkor a családokat sem kellett volna kiszakítani
megszokott lakóhelyükről.
A-t mondtak, C lett belőle
Nagyjából az egyetlen jó dolog, ami elmondható lett volna az egyébként minden ésszerűséget nélkülöző
kirakatberuházásról az volt, hogy a jelenlegi építési követelményeknél
jobb minőségű házak épültek volna fel. A Belügyminisztérium
építésügyekért és Ócsáért is felelős helyettes államtitkára, dr. Szaló
Péter a projekt kezdetekor, 2011-ben A+ energiaosztályú épületekről
beszélt, majd hamar B-re módosított. Most ott tartunk, hogy C. Az
érvényes jogszabályok szerint egyébként a C kategória elérése a
minimumkövetelmény minden új építésű lakóépületre nézve, vagyis ennél
rosszabb minőségben jogszabályilag sem lehet építkezni. Ráadásul nem is
érdemes: szakmai körökben köztudomású, hogy ezek a követelmények
elavultak, korszerűtlenek, mind a mai technológiai lehetőségekhez, mind
pedig a szomszédos országok kritériumaihoz képest. Igaz, valóban
valamivel olcsóbb C kategóriájú házakat építeni, mint A-t, de mára
tanulmányok sora bizonyítja (többek között a Belügyminisztérium weboldalán
is), hogy a következő évtizedekben jelentkező magasabb energiaköltségek
miatt összességében drágább a C, mint az A. Vagyis Ócsán az építkezés
végül valamivel olcsóbb volt az államnak - a rezsi viszont több lesz a
lakóknak.
Lehet, hogy mégis inkább D?
Az épületek műszaki leírását érdekes módon kizárólag a Máltai Szeretetszolgálat honlapján találtam meg,
ezt elnézve a házak inkább alulról súrolják a C kategóriát. Sajnos ezt a
sejtelmemet semmi nem tudta eloszlatni, lévén hogy ezek a házak
törvényi mentességet (49/2012. Korm. rendelet) kaptak az amúgy minden új
épület számára kötelező energiatanúsítvány elkészítése alól. Pedig az energiatanúsítvány jó és hasznos dolog, ezt eddig az említett
építésügyért felelős helyettes államtitkár is így gondolta. Mivel Ócsán
mindössze négy, nem túl bonyolult típusházról van szó, elég lett volna
négy energiatanúsítványt elkészíteni, összesen kb. 150-200 ezer Ft
költségen. Valószínűsítem, hogy nem a pénzről van szó, mert például a
2011 őszi építészi ötletpályázatra simán elköltöttek 4 millió forintot
hét pályázó biztosan remek ötleteinek díjazására. Mondjuk az, hogy ezek
az ötletek végül hogyan hasznosultak, nem teljesen világos: a
közbeszerzésen végül kiválasztott tervezőiroda (Kvadrum Építész Kft.)
ugyanis nem volt a nyertes „ötletpályázók” között.
Egy szó mint száz, felmerül a gyanú, hogy azért nem készültek el azok
az energiatanúsítványok, mert az ócsai házak nem érik el a kötelező C
szintet.
Négyzetméter aranyáron
Az említett minisztérium említett államtitkársága sajnálatos módon a
piaci árakkal sem volt azonnal tisztában, 150 ezer forintos
négyzetméteráron szerette volna ugyanis felépíttetni az A+, majd B,
végül C (D?) kategóriás házakat. Csakhogy a gonosz kivitelezők
beintettek: ennyiért és ilyen határidővel köszönték, de nem kértek a
projektből. Így történt, hogy a közbeszerzési eljárás első két fordulója
sikertelen volt, amivel nagyjából egy évet csúszott az építkezés. A
harmadik forduló sikeres volt, lett kivitelező, jöttek a közmunkások a
beruházás olcsóbbá tétele érdekében, s felépültek a házikók - 300 ezer
Ft/nm áron.
Persze ez csak az épületek szigorúan vett építési költsége. Ha a
bekerülési költségekhez hozzászámoljuk a csatornázásra, az útépítésre és
a közvilágítás megteremtésére költött állami forintokat (és miért ne
számolnánk, hiszen máshol minderre nem lett volna szükség), akkor
egyenesen rózsadombi, 522 ezer forintos négyzetméterárat kapunk. Ötven
darab 50 nm-es, húsz darab 60 nm-es és tíz darab 70 nm-es ház épült fel
ugyanis összesen a 2,3 milliárd forintból. Aki nem hiszi, számoljon
utána!
Forrás: fenteslent.blog.hu
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése