A konyhájában
látta vendégül stábomat, mert a nappalit tizenhét afgán
migráns foglalta el.
–
Korábban lakott az Avason helybélieknél, később a menekültek közé
keveredve próbált bejutni Magyarországra, jelenleg is
bevándorlókat fogad. Mi ennek az oka?
– A lelkemet
átható szeretet. Gyűlölöm a gyűlöletet, ezért is folytatok
éhségsztrájkot, amit csak a bérmálkozások alkalmával függesztek
fel – kezdte, és beleharapott a szalámis zsömléjébe. – Meg aztán, de
ezt ne írja meg, ha maga is az anyósával élne együtt, megragadna
minden alkalmat hasonló akciókra. Én mindig következetes voltam, sem
anyámat nem támogattam a vagyonomból — alig bírta kiköhögni a
gázszámláját, de nálunk nincs kivételezés —, öregecskedő
nejeimet is lecseréltem. Piroska mamát nehezen viselem, de amióta
együtt lakom az afgán családdal, azóta az anyósomat is kicsit másképp
látom. Azért ne higgye, hogy nem ragaszkodom következetesen az
elveimhez.
– Ez fel sem merült bennem. Hiszen
imponáló határozottsággal emelte fel a szavát pártjával
együtt, amikor felmerült, hogy a katonaság fegyvert
használjon a határt ostromló migránsokkal szemben. Ön soha nem
fogna fegyvert idegen betolakodókra.
– Nem, én csak a fideszes tüntetőkre lövetek.
– Nagy támogatója a migrációnak, külföldiek letelepedésének. Akár az állampolgárságot is szívesen osztogatná.
–
Természetesen, mi támogatjuk a bevándorlást, kizárólag a
határon túli magyarokkal szemben vannak ellenérzéseink, de
ezt, úgy vélem, felesleges bizonygatnom.
– Ön
nagy ellensége az előítéleteknek, hogy valakit származása,
vallása miatt címkézzenek. A szaúdi focistákat ennek
szellemében minősítette terroristának, pusztán azért, mert
arabok?
– Ezek csak kekeckedések. Én minden
tevékenységemet a nemzeti egységnek rendeltem alá, e
szerint élek és dolgozom.
Ezúttal egyet kellett
vele értenem. Kevesen tettek annyit a nemzeti egységért, mint ő: a
megítélésében szinte tökéletes egység jött létre.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése