2015. április 5., vasárnap

Húsvét és vasárnap - Et resurrexit tertia die ( - hagyományőrzés)

A húsvét a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, a Krisztus-központú kalendárium központi főünnepe. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt.

ÖSSZEFOGLALÓNK

Húsvét vasárnapján a keresztény egyházak Jézus feltámadására emlékeznek, és világszerte szentmiséket, istentiszteleteket tartanak. A Biblia szerint Jézus - pénteki keresztre feszítése után - a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Rómában Húsvét vasárnapján közel hatvan nyelven mond a katolikus egyház feje köszöntőt, a Szent Péter téri "urbi et orbi" áldás celebrálásakor.

https://aldoricci.files.wordpress.com/2015/03/papa-francesco-3.jpg

Délelőtt ünnepi szentmisét tartanak

A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül, hanem nyolc napon keresztül ünnepelik. Utána még pünkösdig húsvéti idő van.

Húsvétvasárnap, más néven resurrexit vasárnap (latinul Dominica Paschalis, Dominica Resurrectionis, Dominica Sancta) a föltámadás vasárnapja, a liturgikus év legnagyobb ünnepe.

A húsvét vasárnap hajnali ünnepi mise hagyománya az V. századra vezethető vissza. A szertartás során a szentlecke után a XI. századtól kezdődően éneklik a sequentia elnevezésű miseéneket, amely a feltámadt Krisztusnak, a kereszténység "húsvéti bárányának" a dicséretéről szól. A húsvéti ünneplés részeként a húsvéti gyertya mindig a szentély vagy az oltár közelében áll. A húsvéti gyertya Jézusra, a "világ világosságára" emlékezteti a híveket.


Et resurrexit tertia die


A húsvétvasárnapi római katolikus misében az ünnepi szekvencia kötelező, a hét napjain fakultatív. Húsvétvasárnap a húsvéti szent háromnap tagjaként a legszorosabb és a legszervesebb vonatkozásban van leginkább a húsvét vigíliájával. Ezért mindazok számára, akik ezen és nagypénteken, nagycsütörtökön bármi okból nem vehettek részt, nem múlhat el ez a vasárnap csak egyszerűen úgy, mint az év többi vasárnapja, hanem az újjászületés szentségeire való jelszerű utalással (pl. húsvéti gyertya, újonnan megáldott víz) emlékezetükbe kell idézni a szent háromnap eseményeit.

Húsvétvasárnapi népszokások

Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak.
A világban

Az eredetileg zsidó ünnep (héber nyelven pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés. Sok országban szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem kapcsolódik - egyik szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképező bárányt a zászlóval.

A húsvéti tojás ajándékozása sok országban e napon történik, nálunk a hétfői locsoláshoz tartozik. A hagyományos sonkát már szombat este, a böjt lezárásával megkezdik. Vasárnap a sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak. E nap ünnepi étele a bárány. Az Ószövetségben a zsidó húsvét eledele a bárány volt, amelynek hiba nélkülinek kellett lennie. Mindez arra emlékeztette a zsidó vallású embereket, hogy az egyiptomi fogság végén bárányvérrel jelölték meg az ajtófélfákat, hogy az egyiptomiak elsőszülöttjeire lesújtó Isten a zsidó emberek házait megkímélje. Ahogy a húsvéti bárány megmentette a zsidóságot az egyiptomi fogságból, a kereszténység tanítása szerint úgy mentette meg Jézus az egész emberiséget a haláltól, ezért nevezi a kereszténység Krisztust Isten bárányának.

A húsvét és a kannibalizmus

Katona Lajos etnográfus szerint a húsvéti bárány az emberáldozatra, méghozzá a Bibliában is megőrzött elsőszülött feláldozására utal. Ábrahám így áldozta (volna) fel Izsákot, és ez az emberáldozat alakult át előbb véres (állati) áldozattá (Ábrahám is egy kost vágott le fia helyett), majd a keresztény hitben ismét az "istenember" áldozatává alakult vissza. Jézus Krisztus halála ugyanakkor előrelépés is: hiszen az addigi állatáldozatokat feleslegessé tette, minthogy megváltotta az emberiséget - a keresztény egyház tanítása szerint. Ezzel egy másik zsidó hagyomány, a bűnbak szerepét is feleslegessé tette - tehetjük hozzá szintén Katona Lajos Folklórkalendáriuma alapján.

Jézus, azaz Isten Báránya magára vette a világ bűneit, de a húsvéti bárány elkészítése maga is emlékeztet a keresztre feszítésre Katona szerint. A húsvéti bárányt ugyanis rendkívül primitív módon készítették el a zsidók, akik már az ókorban is ennél kifinomultabb étkezési szokásokat követtek. A húsvéti bárányt szinte keresztre feszítették, és keserű füvekkel ették meg, ami a kannibalizmusra utal egy német kutató, Lippert szerint.

Természetesen amikor Szent Pál, illetve egyes vélemények szerint már Keresztelő Szent János és Péter apostol bárányként vagy hasonlóként utalt Jézusra, már nem a kannibalizmus hagyománya élt a zsidók között, így természetesen a keresztények sem a kannibalizmust sejtették a háttérben. Ekkorra már az egyiptomi kivonulás ünnepe volt ugyanis a pészach. A húsvéti bárány és Jézus összekapcsolása Szent Pálnak a korintusiakhoz írt első levelétől kezdve vált igazán a kultusz részévé - állítja Katona Lajos. Szent Pál kapcsolta össze az áldozatot, a megváltást, a zsidó húsvétot és Krisztust a báránnyal és a kovásztalan kenyérrel: "Tisztítsátok ki azért a régi kovászt, hogy legyetek új tészták, miképpen hogy kovász nélkül valók vagytok. Mert a mi Húsvéti bárányunk, a Krisztus érettünk megáldoztatott." (Károli Gáspár fordításában.) A húsvéti bárány egyébként a görögül fennmaradt szövegben Pascha volt, ami szintén a zsidó húsvétra utalt.

Mi volt hamarabb, a nyúl vagy a tojás?

Hogy a húsvét eredetileg termékenységi ünnepek idejére esett, az már sem a római, sem a zsidó hagyományokból nem élhető át közvetlenül. Ez a fiatalabb kulturális rétegekből, a germánok kultuszaiból öröklődött át Európában. Egy germán - talán termékenységet is jelképező - istennő volt Ostara, akinek a neve az angol Easter és a német Ostern (húsvét) szavakban is fennmaradt. Ünnepe éppen a tavaszi napéjegyenlőség környékére esett, akárcsak a húsvét.

A húsvéti nyúl szimbóluma sem a zsidó pészachból vagy a római színházból ered, hanem német nyelvterületen jelent meg a középkorban Európában. Hogy kapcsolódik-e a nyúl, mint jelkép az ősi Ostarához, nem bizonyított - Ostarához inkább a tojás szimbóluma kötődik.

A nyúl és a tojás együttesen már végképp keveredő szokásokra utal. A Magyarországon elterjedt hímes tojások előzményeit László Gyula régész avarkori sírokban is megtalálta, tehát nálunk már annyiféle kultusz keveredik a húsvétban, hogy nehéz elkülöníteni a zsidó, a római, a germán és az esetleges avar vagy más hatásokat. Az sem kizárt, hogy a tojás szintén német közvetítéssel került hozzánk (hiszen az avarkori népesség és a magyarság kapcsolatát vitatják a tudósok, és főleg László Gyula erőltette ezt az elképzelést). Dél-Németországban például Badenben is ismert, hogy tojásokat rejtenek el a fűben a felnőttek, és a gyerekeknek kell azokat megtalálniuk. Erre Katona Lajos is figyelmeztet. A húsvéti nyulakról az első források 1678 környékén emlékeznek meg Németország területén.

Magyar termékenységi hagyományok

A villőzés, a lányok megcsapkodása zöld ágakkal, szintén Magyarországon ismert húsvéti szokás. A villőzés a zöldág hordását jelentette. Ezek pedig a megújulást szimbolizálták. A virágvasárnapnak, a húsvéti ünnepi körnek (húsvét előtt) része ez is, akárcsak a pogány bajelhárítás maradványa, a barkaszentelés. Ez a kereszténységben Jézus jeruzsálemi bevonulásával fonódott össze. A virágokról aligha kell bizonygatni, hogy a megújhodás, a tavasz jelképei.

A legészakibb magyar nyelvterületet, a Szlovákiában, Nyitra környékén lévő Zoboralját vizsgáló etnográfus, Jókai Mária szerint a villőzés téltemető-tavaszváró leányszokás volt. A Zoboralján villő-vasárnapnak hívott ünnep egyúttal tilalomoldó nap is, ilyenkor énekelhették az alkalomhoz kapcsolódó dalokat faluszerte. Addig ugyanis a böjti tilalmak voltak érvényben, többnyire sötét színekbe, majdhogynem félgyászba kellett öltözniük a lányoknak. Virágvasárnap előtt hetekig nem énekelhettek. Táncolni sem mertek, mert különben "lehullana a szilva vagy a barack". Az úgynevezett "fél böjttől" különösen kevés húst ettek, és sok helyütt zsírtalanul főztek. Villő-vasárnap viszont már e napra előkészített "víg" ruhákban énekelhettek, vonulhattak végig a falun, s ekkor egy kicsit felfüggesztették a böjtöt is.

"Mind felkurvujjatok!"

A villő, illetve a villőfa szalagokkal, hajkötőkkel, kendőkkel feldíszített ág vagy bot volt. Ezt a lányok díszítették fel hajkötővel, keszkenyővel, szalagokkal, majd ők is hordozták. A néphit varázserővel ruházta fel a villőfát, termékenyítő és gyógyító hatást tulajdonít neki - Jókai Mária szerint. A virágvasárnapi villőfa mágikus ereje a szaporodást és az apróállatok fejlődését segítette leginkább. A villőfáról letört ággal a gazdasszonyok megveregették a villőző lányok farát és a következőt mondták: "Mind firjhez menjetek!" vagy "Mind felkurvujjatok!" Ez utóbbit állítólag csak a rosszakarók kívánták...

(bumm, wiki, origo.hu)
*

Nincsenek megjegyzések: