"Élmény" beszámoló - Alsópakonyi segítségkiáltás ( - propaganda és a valóság)

Eddig szinte mindenki aki a narancsos jobbon áll, igyekezte meggyőzni a közvéleményt, hogy milyen csodálatos "élmény"  az ócsai kalandpark.

Ráadásul hamis az egész ábrázolás, hiszen Ócsától és annak kisvárosi adottságaitól oly távol van ez az élmény telep, hogy onnan a madártávlat is csak egy szóbeli képzet. Alsópakony az elmaradottság és a szegénység  képletét rajzolja Ócsa mellé. A megosztott városrész régi és új telepre tagozódik, a hozzá tartozó várostól 5 kilométernyi, fejlettségben pedig közel egy századnyi távolságra. 

Nem mintha

 
Ócsa a fejlődés fellegvára lenne. Az alsópakonyi terület  azonban még ennél is rosszabbul néz ki.

Alsópakony maga szegénység, a Pest megyei nyomor mintaképe. Tanyasi környezet, rossz ellátás és ellehetetlenített közlekedés mellett nulla ellátással. Az önkormányzati gondoskodás nélkülözve csupán a mobil szolgáltatók térereje ér el oda, ahol a Máltai Szeretetszolgálat külön erre alakított szakága sem elég hatékony.  Persze erről folyamatosan mást sugároz a narancsuralmi propaganda. 

Nagy az igyekezet a megújulás, a lehetőség és a mentés szavak szinonim elterjesztésére. Valóságos park helyett azonban csak egy, kies, sivár környezet található. Közlekedési lehetőségnek napi egy Volán járat, eljutásnak meg a kerékpárút torzója jut az ottaniak számára.  Némi vigaszt az ócsai lakosság bujtatott teherviselése a Benkovicsnak fizetett buszjárat nyújthat.  A valóság azonban sokkalta borzasztóbb, mint azt bárki gondolná. 

 

Tiszta kalandtúra, avagy tragikomédia az egész.

Ennek illusztrálásra az első olyan tényleges beszámolót adjuk közre, mely valódi bepillantás jelent a színfalak mögötti zord világba.   Kérem olvassák el a Kuruc.infónak írt elkeseredett szülő levelét.

Az ócsai "Patyomkin-faluba" kényszerült, három gyermekét egyedül nevelő édesanya segítséget kér

Tisztelt Kuruc.info!

Három gyermeket nevelő, becsületes magyar, 40 éves elvált édesanya vagyok, aki több mint 12 évet húzott le minimálbéres állami alkalmazottként. Ennek az alaphelyzetnek, és a bankok utóbbi években családok ellen hozott döntéseinek köszönhetően kerültünk abba a helyzetbe, hogy - más megoldás híján - elfogadtuk az ócsai "Patyomkin-falu", devizás lakópark egyik házikóját.

Szép, csendes, nyugodt környék, de...

Az, hogy tető van a fejünk felett, nagy szó, nagy segítség, de nagyon nagy ára is volt. El kellett költöznöm szülővárosomból, Sopronból. Így felmondani kényszerültem a soproni polgármesteri hivatalban. A fiaim új környezetben kell, hogy éljenek, kiszakítva az otthoniból.

A barátaim által összedobott pénzből költözünk, elvégre közel 300 km a távolság, nem két fillér ezt áthidalni, és az eladósodott családok ugyebár nem arról ismertek, hogy tartalékkal rendelkeznek.

Munkahely a környéken nincs. Folyamatosan keresem a pesti munkahely-lehetőségeket. Eddig sehol sem tudtam elhelyezkedni. Most már ott tartok, hogy szinte forint nélkül állunk itt a hideg idő beállta előtt. 

Fogalmam sincs, miből tudnánk tüzelőt venni (fatüzelésű kandalló van, és keringető szivattyú hajtja a többi helyiség radiátoraiba).

Hogy lassan ennünk sincs mit, azt köszönhetem a volt munkahelyemnek, ahonnan a mai napig nem kaptam meg az utolsó havi béremet, és még a papírjaimat sem, hogy legalább a munkanélküli segélyt megkérhessem. 

Nem tudom, miért jó ez nekik, de nekünk hatalmas gond. Az újonnan épült házak és a falu közti tömegközlekedés egyenlőre nem üzemel, autóm nincs, így mint egy táborba, be vagyok zárva, nem tudok lépni sem. Szerencsére legalább a gyerekeket elviszi és hazahozza az iskolabusz.

Amit szeretnék kérni tulajdonképpen: olyan honfitársam, honfitársaim segítségét kérném, akiknek az ismeretségében van fakereskedő vagy erdőtulajdonos, olyasvalaki, aki tudna nekünk tüzelőnek való fát adni szívességből. Hálásak lennék, ha nem kéne megfagynunk a télen.

Minden más segítséget örvendve fogadunk, három jó tanuló fiúgyermekemmel együtt.

Aki tud, kérem, segítsen akár néhány száz, esetleg ezer forinttal.

Számlaszámom: Erste Bank 11600006-00000000-35366786

Szinte kilátástalanul bár, de töretlenül bízom a szebb és jobb jövőben, hogy végre olyan emberek vezessék hazánkat, akik tisztességgel tudnak tenni az egyre inkább leszakadó magyar emberekért!

Tisztelettel és hálás köszönettel:

Udvardi Zsuzsanna

*