Idén januárban a megújult és átszervezett Ócsai Kisbíró immár harmadik lapszámát kaptuk meg.
Tavaly az ősz beálltával már az új felállású önkormányzati lap előkészületei folytak. Hogy ez honnan indult és miként zajlott, abba tekinthetünk be a jelen visszaemlékezéssel.
A nyár végén az ősz elején már elég feszült volt a helyzet az Egressy Gábor Szabadidőközpont vezetésében. Többek visszaigazolása szerint Klára asszony és Gyuri közt megromlott a viszony és a bizalom, ami odáig ment, hogy az intézményvezető a csere mellett döntött. Gönci György távozásra kényszerült. Az megüresedő állásra a régi - talán kecskeméti - kapcsolatból merítve került pótlásra a technikai szakember Kertész Richárd személyében, aki átvette György helyét. Richárd megkapta az állást és vele a technikai-, programszervezői feladatokat.
Azonban az ócsai állás itten lekötelezettségekkel, helyi kötöttségekkel jár, ami távvezérléssel nem igazán működik. Richárd párkapcsolatban él, ami korlátot szabhatott volna a feladatellátásnak, hiszen az családtól távol maradni nem lett volna kedvező a számára. Így nem volt más lehetőség a Kertész úr alkalmazására, mint az, hogy a projektbe be kell vonni a feleséget is. A kedves feleségnek helyi lekötöttséget, munkát kellett keresni. A kérdés, már csak az, hogy miként és hol. Ekkor jött elő amolyan női praktikaként a vezetőasszony önkormányzati kapcsolatrendszere, és a polgármester, valamint az alpolgármester úr segítsége. Ne feledjük, a jelenlegi alpolgármester törzsvendég a központ "drink bárjában", ahova bármikor átugorhat át-elemben az út túlpartjáról. Itt sok minden eldőlt már.
Mint köztudott, az Ócsai Kisbíró szerkesztése, kiadása és kezelése kikerült a képviselő-testület és azon belül a Kulturális Bizottság fennhatósága alól, annak ellenére, hogy erről nem határoztak. Pontosan azért, Bukodi Jánosné bizottsági elnök ebbéli hatáskörét évek óta nem gyakorolja, azt felhatalmazás nélkül átengedte Horváth Tamásnak, aki így szinte egymaga uralva, kézi vezérlésre állította az önkormányzati lapot. Innentől az illetékes Kulturális Bizottságnak és annak behódolt elnökének semminemű ráhatása nincs az "önkormányzati" újságra. Bukodiné még azt is eltűrte, hogy a saját képviselőinek írásait kizárják a megjelenésből. A mostani arculatváltás és a szerkesztői csere is ezzel a nemtörődöm némasággal zajlott. Bár meg kell jegyezni, hogy így volt ez korábban is, amikor a Bukodi-Horváth tandem hatalomra tört. Akkor Németh Györgyöt távolították el a laptól, és cserélték be a drága Fülöp Krisztinára és Moldován Ágnesre. De ne szaladjunk a dolgok elibe.
Szóval, a helycsináló az önkormányzatban volt. Jarábik Klára felvetését követően Bukodi Károly közbeiktatásával Horváth Tamás tudomásbeli ötletelése nyomán kitalálták, hogy a kedves feleségnek munkahelyet teremtenek. Mivel az Egressyben ez nem lett volna praktikus, így máshol kellett körülnézni. Nem is mentek messzire az illetékesek, mert nyomban ott egy helyben megtalálták a megoldást. Méghozzá nem is akárhol, hanem az önkormányzatban, jobban mondva a hivatalon belül. Kiötlötték, hogy némi átszervezést hajtanak végre. Egy fő munkatársat elbocsájtottak és egy új státusz létesítettek, úgymond kommunikációs poszton. Ez egy előadó állás lett Kertészné Molnár Anna számára.
Így a Kertész házaspár már teljes értékű ócsai munkavállaló család lett és ebbéli foglalkoztatásuknál fogva beléptek a helyi közéletbe. Kertész Richárd a rendezvények hangosításával már az utcán és a köztereken is látható, míg Kertészné Anna pedig az önkormányzati újság szerkesztőjeként az üléseken és rendezvényeken résztvevő tudósítóként ténykedik. A képeket korábban a lapszerkesztők készítették, most azonban a Dormány-fotó kapja a megbízást.
A korábban beköszönő szerkesztőpáros, Moldován Ágnes és Fülöp Krisztina kezét búcsú nélkül elengedték Horváthék. Már nem volt szükség rájuk, leváltották őket, mert hely kellett. Az önkormányzati választásokat követően ez immáron a második arculat és szerkesztőváltás volt a lapnál, bizottsági felhatalmazás és határozat nélkül. A jelenlegi csetlő-botló stílust januártól egy új forma segíti, ami mögött fedőszemélyek állnak. Ez látszik a megjelenésen és a (változásokban,) váltásokban, ami az újság és az Egressy körül zajlik.
Így az Ócsai Kisbíró immáron az újságírói etikától független, önkormányzati szócsővé, helyi pártlappá, amolyan propaganda újsággá vált a leírtak szerint. És természetesen mindez közpénzből, évi ötmilliós költségmeghagyással, továbbá az új közszolgálati állással spékelve. Ugyanis a Kertész család nem vállalkozóként, hanem alkalmazottként került elhelyezésre és kapott állást Ócsán.
Tehát ne csodálkozzunk, hogy az önkormányzati lap a helyi Kulturális Bizottságot megkerülve úgy tud érvényesülni és pártpropagandát folytatni, hogy a közérdekre, az információ szolgáltatási kötelezettségre hivatkozással munkahelyeket, valamint közpénzek millióit emészti fel.
*
