Új városzrész Ócsán - a fejlődés nem áll meg ( - tavas ingatlanokhoz jutottak a szerencsétlenek "TÓcsán")

 Kedves meglepetés fogadta Pünkösdre az újonnan beköltözőket Ócsa volt piac helyén létesülő lakótömbösített részén.

Az ismert-ismeret (Tamás) vállalkozó és kivitelező csapatában épülő új lakónegyed eddig sok kételyt és rejtélyt hordozott magában.  Úgy épülnek sorra ott a házak, hogy az alapvető előírásoknak sem igazán felelhet meg a mögöttes társulat, hiszen semmi (Tamáséra) utaló látványterv, építtetői kiírás, a kötelező projekt tábla sincs kitűzve és láthatóvá téve úgy, mint a város más pontján normálisabb körülmények közt létesülő társasház-építkezéseknél. 

Ezen az ingoványos területen a kutyát nem érdekli a történés, annak ellenére, hogy a polgármester a Halászy és a Pipacs utca egyes házai mögé védősáv kialakítása nélkül beépített napelempark beruházást és a Falu Tamás utcai építkezést is személyesen képes felügyelni. Teszi ezt nem csak a jelenlétével, hanem irányadó megjelenése során adott instrukciókkal.

Mindez a volt piac területén épülő lakótömb, már nem foglalkoztatja ennyire.  Az ismerten ismeretlen (Tamás) vállalkozó régi hírhedt partnere a polgári vezetésnek.  Vele együttműködve jött létre a  "román Misi" által is nevesített "Titanic-telep" aminek után mindkettejük szülőanyjánál csuklást válthat ki az ezzel kapcsolatos elismerés.  

A silányság és kóklerség gyümölcsöző találkozásának szüleményeként jöhetett létre az új üzleti vállalkozás, ami ismét a jó haszon érdekében a városba csábította (Tamást) a régi simlis vállalkozót.

Így újfent volt egy újabb alacsony nívójú, némileg szemfényvesztő, de mégis a megvezettek számára aránylag jól értékesíthető ingatlan biznisz házasság, azaz oda a társasházépítés.

A  korábbi tömegrendezvények esős napjain érezhetően süppedő talajviszonyokkal rendelkező ingatlanra létesítendő, kis alapozású lakóépületek amolyan a Titanic-telepre utaló "úszóházak" formájában valósulnak. meg.  Ezek a megalapozatlanul és kellően nem feltöltött piaci rézsűben épülő házak úgymond egy teknőben kerülnek kialakításra.  Ez a feltétele annak az úszhatóságnak, aminek során a házak valóban felúszhatnak ha kellő mennyiségű víz (csapadék) kerül alájuk a területen.

A kialakításra kerülő lakónegyed kapott csatornabekötést, de az ott létesítendő utcák vízelvezetése nem megoldott. A talaj olyan, hogy a csapadékot nem igazán nyeli be.  A homokpados árkolás, pedig csak amolyan látszat, mert amúgy képtelen a feladatára.

Az újonnan kialakított utca szakaszokon a házakat nem köti össze járda. Az úttest pedig a homokos altalajra szórt aszfalt/bitumen-darálék, ami szintén annyit ér, mint összességeben a polgármester itteni kedvenc vállalkozójának minőségi munkája. 

Népi szólás szerint a májusi eső aranyat ér, és ez különösen igaz lehet a pünkösdire, csakhogy Ócsán ez sem úgy kerül átélésre, mint általában.

Itt még az áldott májusi "aranyeső" is másként hat az emberekre. Mert az aranyat érő vállalkozás ócska munkájára hulló pünkösdi eső rövid időn belül átkeresztelte a Bukodi biztosította volt piaci negyed lakóövezetté alakított részét.  

 A vasárnapi pünkösdi eső után immáron ennek az "úszó" vársórésznek a népi nyelvezet a város régi nevéből és a mondhatni régi, de itt új jelenségből fakadóan egyszerű szóhasználattal csak "TÓcsának" nevezte el.

Az ünnepi hangulatban ébredő, és a pünkösdi pihenésre váró új lakók, arra lettek figyelmesek, hogy a küszöbük előtt a háziállatok (kinek a kutyus, másnak a cica) álldogál, vagy éppen fürdőzik a tóban.  Abban az állóvízben, ami nem csak az utcát tette hasonlatossá Velencéhez, hanem a házak előtti részeket is sok helyütt ellepte.  Ez a csoda azonban nem vált teljes értékűvé, mivel a házak előtt álló küszöbig ázó autók nem váltak gondolákká, amivel adott helyen és történések során közlekedni lehetne.

Hogy aztán ebből kinek milyen anyázás, és hol miféle csuklása származott, azt a fiók, vagy trezor mélyén felhalmozott összeget örömteli összeborulása sem árulta el. 

A lakók elmondásaiból ítélve az újonnan megvásárolt házak közötti tavas környezettel nem lenne bajuk, amennyiben a házuk és az autójuk nem úszna el.  Az hogy a kifizetett pénzük mily értékben és mélységben vált kihajózhatóvá, az már egy későbbi történet.  

 

 A mostani lényege mégis csak az, hogy a zsákbamacskával valóban ki lehet fogni a főnyereményt, de el is úszhat vele az ember pénze.

 Ócsán ezzel a lakónegyeddel valaki(k) csak megtalálják a macskaként rejtőző "fekete Pétert" aki vagy megfogja a nyereményt, és ez esetben a vásárlók pénze úszik, vagy összefognak az újdonsült átvertek és kiverik a zsákból a pénzt.  

Ha nem, akkor máris készülhetnek az őszre és még időben állhatnak neki a csapadékelvezetés kiépítésének, az átemelőszivattyúk vásárlásának, netán a házak előtti körgátak építésének.  

 Amúgy üdvözlet (T)Ócsán. 

*

Újfent átadták a múltkorit - Bukodi és társa választási üzemmódra kapcsolt ( - kötelező asszisztencia)

Egyszer már átadta azt a Fitneszparkot a polgármester, amit most ismét megtett a választásokra színre lépő alpolgármesterrel közösen.

Érdekes, hogy 2018 novemberében amikor videót is közzétett erről a polgármester még egymaga tetszelgett önmaga népszerűsítésében az akkori átadón. Aztán hónapokra lezárták a létesítményt, mert melléje egy játszóparkot is be illesztettek.  Aztán a választások kampány-időszakához igazodva a polgármester már hivatali társával párban ismét átadta és megnyitotta a korábbi telekrészt, amit a hintával, kis házzal és további aprósággal egészítettek ki. 

Mindebben nem is ez a fontos, hanem az absztinens alpolgármester színre lépése. Mint ismert, a józan éltű ócsai alpolgármester csak nagyon ritkán jelent meg a választói előtt. Nem azért mert kevés található belőlük, hanem azért, mert nem igazán kívánt részt vállalni olyan közéleti eseményeken, mint a nemzeti ünnepek sora, vagy más nagy nyilvánossággal járó közéleti esemény. Horvát Tamás többnyire a szabadidőközpont  zúg kávézója és a lakhandi között fordul meg gyakrabban. Ezen túlmenően a hivatal és a gimi közt ingázik, hiszen mindkét helyt egy seggel üli. Ezt jogszabályok értelmében összeférhetetlenségnek  nevezik, de ez mégsem számít, csak a pénz.  Horváth ezek mellett még a megyei közgyűlésben is tag és bizottsági elnök, valamint a DPMV-nél is funkcionárius, hogy több fizetett posztjáról említést se tegyünk. 

Lényeg a lényegben, hogy most a választások évében, annyi kihagyott alkalom és év után ismét a köznép elé tárult kétes személye.  Ahogy látható a regnáló polgármester oldalán közösen adták át azt a telekrészt, amit a gimitől elvettek az ott felállított közösségi eszközök elhelyezése céljából. 

Most ezt a telekbeépítést adták át a kampányidőszakban közösen.

Ehhez hívták segítségül és háttér-asszisztenciaként a polgármester által elnökölt, de az önkormányzat által  támogatott egyesület egyik szakosztályát. A szakvezető és a tagság amolyan díszletként meg is jelent és nyújtózva bohóckodtak egy kicsit a városvezetői elvárások szerint. 

Ezzel a polgármester egy olyat alkotott, amit az elmúlt 9 éve alatt nem volt képes. Vagyis megduplázta a helyi fitneszpark átadást és még egy kisebb korosztálynak szánt játszót és beillesztett az elmúlt két ciklusnyi időszakának ismert léhaságába. 

Igaz ez a öszvér park is csak egy tőle megszokott torzó, amihez semmiféle háttér nem adott. Semmiféle gyerekbarát beruházásra nem került sor. Sem vizesblokk, (mosdó, vécé) öltöző, pelenkázó, vagy valami hasonló nem társul ehhez úgy ahogy az Európa-szerte már elvárt.  

Itt csak a félig gumírozott rész, a kitaposásra ítélt és ezért alkalmat fű és a már nem elfogadható sóderágy jutott az eszközök alá. Ez azonban egymást váltva, ami ügyebár megint csak nem jó dolog, hiszen az egyik helyről a majd a másikra kerül majd át a nem oda való kavics és teszi tönkre a másikat.  

Mindez persze megint csak a beruházás átgondolatlanságát és az ad-hoc jelélegét, mintsem, az észszerűségét mutatná.  Természetesen a kiéhezett ócsaiak többségének a alamizsnaként kapott falatkák is éhszomjul esnek, és örülnek ennek, mint a sivatagi vándor a langyos víznek.  

Mit is mondhatnánk a két kókler városvezetővel szemben még ezek után erről az egészről, amikor a szélhámosság és a szemfényvesztés párban jár. 

*