Az előző hétvégén, december 14-15.-én Bukodi Károly az ócsai Székelykapu Baráti
Társasággal Kézdivásárhelyre utazott a IV. Székelyföldért Labdarúgó
Tornára.
Bukodi Károly a rendezvény egyik védnökeként volt jelen, de az Ócsa Se elnökeként és Ócsa Város polgármestereként sem tagadhatja le magát.
Felsorakozott az ócsai csapat - igazi labdajátékosok ( - jó érzés) |
Polgármesterünk nem először jár Székelyföldön. Volt, amikor az Önkormányzat nevében amolyan üzleti útként tette tiszteletét azon az elcsatolt területrészen, aminek gyászos emléknapját eddig még Ócsán egyszer sem tartotta meg hivatalosan.
A tavalyi és az idei megemlékezte, amit lelkes hazafiak tartotta fontosnak elmenni. Ő inkább kijár és ott hirdeti a szolidaritást.
Így volt ez akkor is amikor Ócsa város pénzéből 300 ezer forintot ajánlott fel Jenei Janka megemlékező törekvései számára. Hazaérve erről a Képviselő-testület előtt úgy számolt be, hogy ez egy fontos, üzleti út volt, ahol olyan vállalkozókkal is találkoztak, akik a magyar földön termelt kovásznai kenyeret is árulhatnák.
A sugallott ócsai kenyérgyárról azóta sem hallottunk, ahogy a kiutalt pénzünkről sem.
A mostani látogatás is inkább csak olyan szereplés volt, ami egy teremlabdarúgó bajnokság kereteit mutatja.
Janka asszonnyal műhelylátogatáson - póz és csapatszellem ( - Székelykapu) |
Bukodi Károly azonban nem hagyta ki a találkozást Jenei Jankával. Az ócsai pénzbeli juttatást követően biztos volt a vendégszeretet.
Bukodi Károly ekként írt a történtekről:
"A
péntek esti megérkezés és pihenés után, szombaton korán reggel
kezdődtek a meccsek. A megnyitó felemelő volt. Több mint kétszáz ember -
Felvidék (Érsekújvár), Kárpátalja (Beregszász) és Délvidék (Topolya), a
magyarországi székely körök csapatai, a
Partium és a nyolc székely széket képviselő alakulatok, vagyis összesen
20 csapat - énekelte közösen mindkét nemzet himnuszát. Azt, amit
éreztem, leírhatatlan. A torna komoly, magas színvonalú játékot hozott.
Csapatunk kapta a Fair play díjat. Este rövid sétát tettünk a
városközpontban, majd egy régi ismerősünk, Jenei Janka látott vendégül
vacsorára.
Janka rengeteget dolgozik a székely örökség fennmaradásán és mindenen, ami jobbá, értelmesebbé teszi az életet. Megmutatta nekünk azt az asztalos iskolát, ahol az ő segítségével hátrányos helyzetű gyerekek tanulhatják a szakmát. Bár 730 kilométerre voltam lakhelyemtől, mindvégig úgy éreztem, otthon vagyok."
Janka rengeteget dolgozik a székely örökség fennmaradásán és mindenen, ami jobbá, értelmesebbé teszi az életet. Megmutatta nekünk azt az asztalos iskolát, ahol az ő segítségével hátrányos helyzetű gyerekek tanulhatják a szakmát. Bár 730 kilométerre voltam lakhelyemtől, mindvégig úgy éreztem, otthon vagyok."
Vendégségben Jenei Janka asztalánál - etetés ( - a pénzről gondolom nem esett szó) |
A képes beszámoló Bukodi Károly Facebook oldalán megjelentek alapján készült.
Kár, hogy az emlékműre fordított ócsai áldozatvállalásról, a helybéliek 300 ezer forintjáról itt nem beszél senki.
Jó lenne tudni, hogy Ócsán túl van-e még olyan önkormányzat, mely csak így (elszámolatlanul) osztja a pénzt Janka néninek.
Bukodi Károlynak most lehetősége lett volna elszámoltatni az asszonyságot az ócsai adófizetők pénzéről.
A szívélyes mosoly gondolom levette a lábukról a feleket és elfeledkeztek a kifizetésről, valamint a mögöttes ígérvényről. Pedig én is szívesen olvasnám elsőként Ócsa Város Önkormányzatának önfeláldozó nevét azon a bizonyos emlékművön, amire egyedüli településként annyit költöttünk.
Lz
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése