(NEM-) Szeretem a polgármester reakcióit, azokat a közösségi látványmunkát a semmittevés közepette, ami semmi másra nem jó, csak az alakjának a polírozására. Ez az egyéni, vagyis önmaga dicsőítését szolgáló megjelenések jól kifejezik a polgármester egyéni és kicsinyes törekvéseit a saját hatalmi státuszának, a hivatali pozíciójának görcsös kapaszkodásába.
Ezt más sem bizonyítja, mint az számos semmitmondó bárgyú bejegyzés, ami a legcsekélyebb érdemi tartalom nélkül jelenik meg a városlakó előtt úgy, mint a látszatmunkát végző városvezető arculata.
És valóban Bukodinak van képe hozzá és ehhez az a magamutogató dicstelenséghez.
Ó olyan kiskirálynak hiszi magát, aki a saját károlyságának alattvalóihoz szólva fejezi ki azt a nem létező munkásságot, amit a megjelenései által kíván vetíteni avagy tükrözni.
Ennek a képi megjelenésnek láthatóan meg van a sajátos menetrendje. Bukodi bejelentkezik, felteszi a hivatalban fotózott képét, amit az erre foglalkoztatott lakáj készít ezekre az alkalmakra, mint aktuális megjelenésekre. Aztán a Karcsi kihúzza a fiókból (pontosabban a fájlból) és kitűzi a Facebook oldalára, amit a laptopján akár otthon unatkozván bepötyögtet. Így van ez rendjén szerinte hagy lássa a Ócsa népe, hogy ő ekkor is, és mindig dolgozik. Még akkor is, amikor a hivatal szünetel. Itt csak a polgármester éber.
No meg az első bohóc udvari kézműves, aki szinte azonnal és elsőként reagál a feltett bejegyzésre. Olyan ő mint a pornófilmek láthatatlan figurája, aki előkészíti kimerevíti a testet a kameraképi felvétel előtt, hogy az aktuális és látható megjelenéskor álljon a dolog. Nos ez is így áll fel, illetve össze.
A polgármester fellövi a képi megjelenítéssel a szólamot, aztán jön Imre és mint a filmes előkészítő, itt ő az a felhangoló, amire jön a közönség. Jóé bejáratott módja ez a filmiparnak és a a polgármesteri politikának. Megvan itt is mindenkinek a szerepe. A leosztás. Van a fotós, a kamera másik oldalán, aki a képet, a felvételt készíti. Aztán van a színész, aki szerepel. És végül a hangadó felvezető, aki a hozzászólásokra készíti elő a nézőt, adott esetben a kórust. Itt mindenki egy adott vetítővászon előtt nézelődik. A kommentelők adják a hangot, a közönséget. Nekik és a tudatlan betévedőnek szól ez a vetítés.
Szomorújáték ez sajnos. Nem is méltó maga a mögöttes esemény arra, hogy egy lapon említsük, de mégis kénytelenek vagyunk megtenni, hogy lássuk azt a mélységet, amit a Bukodi adta városvezetés képvisel.
Történik mindez napjainkban Ócsán, miközben a polgármester és barátai ilyen-olyan üdvözleteiket, jókívánságaikat küldözgetik a neten.
A tragédiája ennek azonban mégis csak az, hogy Bukodi és képviselőtársai máig nem voltak képesek említést tenni, megemlékezni arról a munkatársukról, aki a képviselő-testületben velük együtt ült, dolgozott a választók megbízatása alapján. Arról az emberről akit a polgármester-választás alkalmával másodikként a legtöbb szavazatot kapta. Akit aztán Bukodi és társai méltatlanul háttérbe szorítottak, az árnyoldalon tartottak. Török László ebben a kigolyózott helyzetben is képviselő és ember volt, maradt mindvégig. Egészen addig, amíg bírta szusszal.
Török László karácsony szentestéjén az angyalok érkezésével távozott a gyarló földi világból.
Erre emlékezünk a magunk rendhagyó módján egy olyan autoriter városvezetés idején, amikor a polgármester és a hozzá köthető, csatoltan kötődő képviselőtársaik ezt (a megemlékezést) képtelenek voltak megtenni.
Laci többre volt érdemes. Emberként képviselőként tisztességesebb volt mindazoknál, akik az elmúlt karácsony, majd a rá következő szilveszter és új év során nem voltak képesek arra, hogy legalább pár szóban elköszönve, búcsúztassák azt aki soha nem bántotta, őket.
Török László embersége soha nem vonható kétségbe.
Ezt nehéz felülmúlni.
Ég veled Laci!
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése