A minap útközben hallom az autóban a hírekből, hogy 70 milliós
kárpótlást fognak kapni a cigány családokat ért gyilkosságok
áldozatainak hátramaradott családtagjai, csak még arról nem döntöttek,
hogy készpénzben, vagy életjáradék formájában adják-e oda.
Fel is merült bennem, hogy vajon a cigánybűnözőknek áldozatul esett nem cigány áldozatokat, illetve az ő hozzátartozóikat miért nem támogatta soha a politika, miért kellett Szögi Lajos családjának perre menni? És vajon a családfő elvesztése miatt előállt anyagi ellehetetlenülésüket miért szemlélték ugyanazok a szervezetek tétlenül és részvétlenül, melyek a cigány áldozatok esetében nagyon is aktivizálták magukat a médiákban. Nem kellene minden vétlen áldozatra ugyanolyan részvéttel tekinteni? Nem kellene-e minden áldozatot kárpótolni?
Aktuális „demokráciánkban” a válasz egyértelmű NEM!
Szögi Lajos úr szétütött autója |
Tapasztalataink szerint a hivatalos
tájékoztatásokban jelenlévő megkülönböztetés is így működik, ha az
elkövető cigány származású, akkor bizonyosan elhallgatják, ha azonban az
áldozat cigány, akkor természetesen a média rárepül mint a bizonyos
légy, – kivéve, ha az elkövetők is cigányok voltak.
Aztán az is felmerült bennem a gyanús gyilkosságokkal kapcsolatban, hogy
a bűnbakokra kirótt börtönbüntetések ellenére máig tisztázatlan maradt a
gyilkosságok háttere. Fekete terepjárókat emlegettek, és még sok
hasonló furcsaságot… Sokan feltételezik, hogy valójában „belső munkáról”
van szó. Azaz maga a politika szervezte és hajtatta végre, saját
zsoldosaival. Szimpla provokáció és hangulatkeltés céljából történtek az
úgynevezett cigány gyilkosságok. Nem véletlenül pont olyan családokat
ért támadás, melyben tisztességesen élő és dolgozó cigányok estek
áldozatul. Ahogyan a helyszínek és időpontok kiválasztása sem a
véletlenen múlt. Az elkövetők kapcsolatairól se igen „szivárogtattak”
hivatalosan.
A megszokott kettős mérce pedig már csak hab a tortán.
A megszokott kettős mérce pedig már csak hab a tortán.
A cigány-gyilkosságok körül a Népszabadság szerint is bűzlik valami –nem éppen sorscsapás, inkább más
|
Úgy gondoljuk, hogyha egyszer bizonyítást nyernek ezek tények és az
emberek által felvetett kételyek, akkor az is ki fog derülni, hogy a
brutális gyilkosságok és a kettős mércéjű kárpótlások valódi célja a
megosztottság növelése. Ahogyan a cigánybűnözők által elkövetett
gyilkosságok, atrocitások és nagy súlyú bűncselekmények igen enyhe
elbírálása, büntetése is ezt a célt szolgálja.
Ároktői banda a bíróságon - időseket kínoztak halálra |
"Nagymenőként" szabadlábon - gyilkosok |
A bíróságon - gyáván őrjöngve |
Ha a cél nem is bizonyítható, mindenesetre a valós „eredmény” vagyis a következmény ez lett.
Mivel pedig sem a véletlenekben nem
hiszünk, sem pedig azt nem gondoljuk, hogy a politika, a politikusok és
irányítóik ostobák lennének, ezért azt kell gondolnunk, hogy e
„véletlen” egybeesés nem is olyan véletlen.
Ám, ha ez nem lenne elég, nézzük csak meg, kik profitálnak belőle. A sértettek és az áldozatok bizonyosan nem. Az anyagi és propaganda hasznot, meg épp az előidézők és söpörték be. Azt pedig tudjuk kik állnak a politika dróton rángatottjai és a pénzhatalom mögött. E kettős mérce költségeit pedig – ahogyan eddig is – nem bőkezű adományozók állják saját zsebből, hanem az ellehetetlenített, agyon sanyargatott lakosság zsebéből és tányérjából lopják össze.
És még csodálkozunk, hogy a „politikus” meg a „bankár” szitokszóvá vált?!
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése