Vasárnap este a Nemzeti Színházban búcsúztatták a leköszönő rendező- direktort, Alföldi Róbertet a társulat és a művészvilág szolidáris csoportjai, a politikai- baráti kör tagjai, valamint az őt szerető nézők, a közönség.
A színházi szakma lojális képviselői gálaműsort adtak a színpadon amit kivetítőkön közvetítettek a színház előtti parkban az ott összegyűlteknek.
Itt is megjelent Alföldi. „Hát, hogy stílszerű legyek, nincs elég meleg” – mondta, majd megköszönte a közönségnek a támogatást és bejelentette, hogy éjfélig engedélyezték a bulit, kérte, utána mindenki menjen haza. A színpadról lejövet megrohamozták a rajongók, autogramot, közös fotót kértek tőle. Alig bírt elszabadulni.
A színházi szakma lojális képviselői gálaműsort adtak a színpadon amit kivetítőkön közvetítettek a színház előtti parkban az ott összegyűlteknek.
Alföldi sajátos közönséget teremtet az ötéves megbízatása alatt. A sajátos látásmód, a homoszexualitás előtérbe helyezése és kiemelése jellemezték rendezői munkáját. Ez számos megbotránkoztatással járt és sok vitát, ellenérzést generált. Alföldi önmagából fakadó látásmódja nem egy nemzeti össztermék. Még csak nem is a nemzeti egység, vagy a többségi elképzelés ábrázolása, hanem egy elfajzott kisebbség egyéni produktuma.
A gálaestet és a pikniket a CSAK - Akciócsoport a kultúráért szervezte.
A gála előtt a leköszönő igazgató Törőcsik Marival közösen felavatta a
balkonon a három éve elhunyt Kállai Ferenc szobrát. Ezt a gesztust a
következő vezetés is támogatta – mondta Alföldi, majd hozzátette: „most
már felavattuk Kállai Feri szobrát, menjünk be, és építsük tovább a
sajátunkat”.
Az öt évet lezáró mintegy három órás műsorban a Nemzetihez (eddig) kötődő színházi
emberek, társulatok, zenészek, írók léptek színpadra. Mohácsi János
rendező viszonylag egyszerű dramaturgiára építette a gálát. Színészek, barátok, költők, zenészek lépnek színpadra egymás után. A hátsó ajtón belép a
soron következő művész, előresétál a zenekar tagjai között, előadja a számát, majd
lesüllyed a színpad alá. Gyakorlatilag mindenkit elnyelt a süllyesztő, a
végén az egész nemzeti fellépő társulat is alászáll a végén.
Az est azzal zárult, hogy a Nemzeti Színház társulata közösen énekelt a János vitézből, pontosabban az Egyszer élünkből egy
dalt, egyre energikusabban, miközben Stohl András, le akarta őket
inteni. „Az Isten szerelmére, miért akartok színházat csinálni!” –
kiáltotta. A társulat csak énekelt tovább. Majd süllyedni kezdett, s bár
jó néhányszor az addigra álló közönség szűnni nem akaró dübörgő
vastapsa, kiabálása, füttyögése, bravózása nyomán
vissza-visszaemelkedett, végül úgy ahogy voltak, eltűntek a színpad
alatt.
Ezután a bentiek nem látták, de kimentek együtt az erkélyre, ahonnan a
több ezer kint rekedt embertől is bezsebelték az elismerést. Ez az
erkélyjelenet leginkább a világbajnok focicsapatok hazatérése utáni
fogadtatására emlékeztetett.
A gála után a színházból a hátsó ajtókon át terelték ki a népet – köztük
többek között Mesterházy Attilát, Hiller Istvánt, Kéri Lászlót, Ragályi
Elemért, Ascher Tamást, vagy egy sor színészt Elek Ferenctől Dobó
Katáig –, de kint folytatódott a piknik, immár zenés-táncos műsorral.
Itt is megjelent Alföldi. „Hát, hogy stílszerű legyek, nincs elég meleg” – mondta, majd megköszönte a közönségnek a támogatást és bejelentette, hogy éjfélig engedélyezték a bulit, kérte, utána mindenki menjen haza. A színpadról lejövet megrohamozták a rajongók, autogramot, közös fotót kértek tőle. Alig bírt elszabadulni.
Éjfélkor aztán vége lett a koncertnek, lekapcsoltak minden villanyt a
környéken. Hivatalosan és jelképesen is véget ért az Alföldi-korszak.
Az éjfélt követő másnap, ünnepélyes keretek között kezdődött meg a 18. Budapest Pride, a
leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer (LMBTQ) közösség
fesztiválja a budapesti Toldi moziban vasárnap este.
A fesztivált
megnyitó Bán Zsófia író, műfordító emlékeztetett az Egyesült Államok
legfelsőbb bírósági ítéleteire, amelyek lehetővé teszik a melegek
házasságát a tengerentúli országban.
Az oroszországi Szentpéterváron
viszont meleg aktivistákat vettek őrizetbe és sokakat bántalmaztak a
melegfelvonuláson – említett ellenpéldát.
Bán Zsófia, aki nyíltan vállalja másságát, bejelentette, mozgalmat
indít Add az arcod, add a neved! elnevezéssel, hogy minél több híresség
bújjon elő. Olyan „kulturális ikonokról, úgynevezett celebekről
beszélek, akikre felnéznek az emberek, akikért rajonganak, akiknek
csüggnek minden szaván, … akikért órákig képesek a tűző napon jegyekért
sorba állni” – mondta Bán a Prae.hu tudósítása szerint. Hozzátette: Magyarországon azonban „ezek
az emberek cserbenhagyják híveiket, s nem fogják föl, hogy ezzel
egyúttal saját magukat, a saját életüket, a saját országukat is
cserbenhagyják!”Elmondása szerint a mozgalom elindításának célja,
hogy megbecsült művészek, politikusok, médiaszemélyiségek, tudósok
beszéljenek nyíltan magánéletükről, ezzel mintát adva, és hozzájárulva
ahhoz, hogy „mindenkinek megadathasson a szerelem extázisa”.
Fischer
Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója köszöntőjében
elmondta: művészként fontos az igazság, hiszen meg kell ismerniük azt,
amit éreznek, és azt ki kell tudniuk fejezni. Sok csodálatos meleg
művész már átment azon a folyamaton, amikor megismerték magukat.
Mindenki legyen büszke arra, ha átment ezen: Csajkovszkij még nem
vállalhatta másságát, de Bernstein már igen – tette hozzá. Mint
fogalmazott: nincs semmi baj a heteroszexuálisokkal, amíg nem akarják
saját életmódjukat rákényszeríteni másokra. Mindenki mellett ki kell
állni, akit elnyom a többségi társadalom – zárta beszédét Fischer Iván.
A
rendezvényen átadták a Háttér Társaság 2005-ben alapított díját,
amelyet az idén Takács Judit szociológus kapott az LMBTQ közösségért
végzett hazai és nemzetközi tudományos munkássága és civil tevékenysége
elismeréseként. A díjazott 1997 és 2008 között a Budapest Pride egyik
szervezője volt.
A Budapest Pride (meleg)felvonulást szombaton tartják.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése